Földi harkály

Földi harkály
	A természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae);
Alcsalád:	Harkályformák (Picinae);
Nemzetség:	Malarpicini;
Nem:	Geocolaptes; Swainson, 1832
Faj:	G. olivaceus;
Tudományos név
	Geocolaptes olivaceus; (Gmelin, 1788)
Szinonimák
	Picus olivaceus Gmelin, 1788;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Földi harkály témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Földi harkály témájú médiaállományokat és Földi harkály témájú kategóriát.

A földi harkály (Geocolaptes olivaceus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

A földi harkály előfordulási területe Dél-Afrika. A következő országokban található meg: Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho és Szváziföld. Az elterjedési területe délnyugattól északkeleti irányba fut végig. Eme területen kívül, ezidáig még nem észlelték.^[1]

Megjelenése

Az élőhelyén, a 30 centiméteres hosszával a legnagyobb harkályok egyike. A háti része szürkésbarna, világos pontozással. A farktollak tövei vörösek; bár röptében jobban látszanak. A szárnyainak felső része és a farktollak barnák, fehér csíkozással. A begyi és hasi tájék drapp, rózsaszínes vagy vöröses árnyalattal. A csőre fekete, hosszú és vékony. A lábai szürkék. A szivárványhártyái (iris) rózsaszínek vagy sárgák. A hím és a tojó majdnem egyformák; azonban a tojón kevesebb rózsaszín és vörös van. A frissen kirepült fióka a tojóra hasonlít.^[2]

Életmódja

A dombos és hegyvidékes száraz, de hűvös, sziklás tájakat kedveli. Más harkályoktól eltérően a talajon mozog és táplálkozik. A legfőbb táplálékát a hangyák képezik; egyaránt elfogyasztja a lárvákat, a bábokat és az imágókat is. Ezeket a korhadó fákból vagy kövek alól vájja ki, és a ragadós nyelvével kapja el. Általában párban vagy kisebb csapatban tartózkodik. Táplálkozáskor az egyik madár őrt áll a veszélyekre leselkedve; körülbelül tízpercenként váltják egymást az őrködő madarak.^[2]

Szaporodása

A költési időszaka tavasszal vagy kora nyáron van. A fészkét egy folyó meredek partszakaszába vájja. A fészekalj általában 3 darab fényesen fehér tojásból áll; ezek az üreg legvégén találhatók.^[2]

Képek

Jól látszik a faroktői vörös foltja
Őrködő példány
Régi rajz a madárról

Jegyzetek

↑ ^a ^b 'Geocolaptes olivaceus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ ^a ^b ^c Gerard Gorman. Woodpeckers of the World: The Complete Guide. A&C Black, 190–191. o. (2014). ISBN 978-1-4081-4717-7

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ground woodpecker című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Roberts' Birds of Southern Africa – 6th edition (John Voelcker Fund, 1993) ISBN 0-620-17583-4
Ground Woodpecker – Species text in The Atlas of Southern African Birds.
Picidae – Nashville Zoo
Gmelin, J.F., 1788. Caroli a Linné systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima tertia, aucta, reformata. - pp. i-xii, 1-500. Lipsiae. (Beer). BHLreference page [original description: p. 431]
Earlé, R.A., 1986: Reappraisal of variation in the Ground Woodpecker Geocoloptes olivaceus with notes on its moult (Gmelin) (Aves: Picidae). Navorsinge van die Nasionale Museum, Bloemfontein, 5: 79–92
Fauna Boreali-Americana 2(1831) p. 315,note

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[iucn-1] 'Geocolaptes olivaceus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[Gorman-2] Gerard Gorman. Woodpeckers of the World: The Complete Guide. A&C Black, 190–191. o. (2014). ISBN 978-1-4081-4717-7

[1]

[2]