Félarányos képviselet
.svg)
A félarányos képviselet olyan többgyőzteses választási rendszerek eredménye, amely (általában pártlistás rendszer használatával) lehetővé teszi politikai kisebbségek képviseletét, de nem célja, hogy a versengő politikai erők erejét arányosan tükrözze a szavazatok alapján.[1] A félarányos szavazási rendszerek kompromisszumnak tekinthetők az arányos képviselet formái, mint például a pártlistás arányos rendszerek, és a többségi rendszerek, mint például az egyszeri többségi rendszer között.[2][3] A félarányos rendszerek példái közé tartozik az egyetlen nem-átruházható szavazat, a korlátozott (elfogadó) szavazás és a párhuzamos szavazás (árokrendszer).
Félarányos rendszerek
[szerkesztés]A legtöbb arányos képviseleti rendszer nem hoz pontosan arányos eredményt a választási küszöbök, kis választási régiók vagy más, választott testületenként eltérő végrehajtási részletek miatt. Ez a cikk elsősorban azokkal a rendszerekkel foglalkozik, amelyek eleve mérsékelten arányos választási eredményeket produkálnak.
A félarányos választási rendszer alkalmazása szándékos kísérlet lehet az egypárti dominancia és az arányos képviselet közötti egyensúly megtalálására. A félarányos rendszerek lehetővé tehetik azoknak a pártoknak a méltányosabb képviseletét, amelyek nehezen tudnak egyéni mandátumot szerezni, miközben megtartják annak lehetőségét, hogy az egyik párt megszerezze a teljes többséget, ha elsöprő győzelmet arat.
Mivel számos arányossági mérőszám létezik,[4][5] és mivel nincs objektív küszöb, eltérhetnek a vélemények arról, hogy mi számít félarányos rendszernek, szemben a többségi vagy teljesen arányos rendszerek definíciójával.
Egyéni rendszerek
[szerkesztés]Általában félarányosnak tekintik azokat a választási rendszereket, amelyekben a pártok csak szavazóik koordinálásával tudják elérni az arányosságot.[6] Nem többségiek, hiszen tökéletes esetben arányos lesz az eredmény, de nem is arányosak, hiszen egy ilyen tökéletes eset nagyon nagyfokú koordinációt igényel. Ilyen rendszerek magukban foglalják az egyetlen nem-átruházható szavazatot és a korlátozott blokkszavazást, amelyek közül az utóbbi annál kevésbé lesz arányos, minél több szavazattal rendelkeznek az egyes szavazók. Az összesített szavazás a kisebbségi képviseletet is lehetővé teszi, a szavazatokat azon jelöltek számára koncentrálva, amelyet minden kisebb párt támogatni tud.
A párton kívüli rendszerek e csoportja, legalábbis technikailag, pártoktól mentes. Természetesen a jelöltek egy csoportja koordinálhatja kampányát, és politikailag párttagként mutatkozhat be, de a választóknak nem kötelező tiszteletben tartaniuk ezeket a pártkapcsolatokat, és általában lehetségesek a panachage formái.
Egyetlen átruházható szavazat (STV)
Vannak, akik az STV-t félarányos rendszernek tartják.[7] Az arányosság mértéke országszerte a választókerületek átlagos méretétől függ. A 2011-es ír választásokon a Fine Gael kilenc mandátummal (4,8%) maradt el az összesített többségtől, mindössze 36,1%-kal az elsőbbségi szavazatok közül. A választás eredménye azonban kivételes volt, és a Fine Gael részesült a magas szintű átigazolásokból azok részéről, akik nem helyezték első helyre őket. Az STV-ben egy párt a szavazatok 50%-ánál lényegesen kevesebbel szerezheti meg az összesített többséget, de csak akkor, ha a párt azoktól is magas szintű transzfert kap, akik nem helyezik első helyre. Mivel hiányzik belőle az önkényes országos választási küszöb, az arányosság szintje még az ír 3-5 mandátumos rendszerben sem tér el túlságosan az ilyen küszöbökkel rendelkező országoktól.
Pártlistás rendszerek
[szerkesztés]A félarányos képviselet egyéb formái a pártlistákon alapulnak, vagy legalábbis azokat is használják a mandátumok kiosztásához. A világszerte hatékonyan alkalmazott választási rendszereket tekintve három általános módszer létezik a többségi szabály megerősítésére az alapvető arányos mechanizmusoktól kezdve: párhuzamos szavazás (árokrendszer), többségi bónusz és rendkívül csökkentett választókerületi nagyságrend.
A vegyes arányos választási rendszer félarányos megfelelője, az additional member system esetében, a kompenzációs nem elegendőek az eredeti rendszer aránytalanságának kiegyenlítéséhez, különösen a walesi nemzetgyűlésben, ahol a tagok mindössze 33,3%-a kompenzál. A Nagy-Britanniában additional member system emlegetett választási rendszert a skót parlament és a Londoni Közgyűlés is használják, általában arányos eredményekkel. Hasonlóképpen a töredékszavazat-visszaszámláláson alapuló vegyes egyszavazatos rendszerekben a kompenzációs mandátumok száma túl alacsony (vagy túl magas) lehet az arányosság eléréséhez,[8] iyen rendszert alkalmaznak Magyarországon az önkormányzati választásokon.[9] A scorporo nevű hibrid rendszer, amit 1993-tól 2005-ig használtak az olasz parlament választására, és a magyar Országgyűlés választási rendszere szintén speciális esetek, amelyek párhuzamos szavazáson alapulnak, de tartalmaznak kompenzációs mechanizmusokat is, amelyek azonban nem elegendőek az arányos eredmények biztosításához.
Az arányos a nagy pártok megerősítésének legegyszerűbb mechanizmusa egy erősen lecsökkentett (regionális) választókerületi nagyság, így csökkentve a kisebb nemzeti pártok mandátumszerzési lehetőségét. Míg a spanyol választási rendszert továbbra is az arányos képviselet egyik formájának tekintik, a Chilében használt binomiális szavazási rendszer gyakorlatilag kétpárti uralmat hoz létre az országban.
Az utolsó, általában félarányosnak tekintett főcsoportot a párhuzamos szavazási (árokrendszer típusú) modellek alkotják. A mexikói képviselőháznál 1996 óta alkalmazott rendszer párhuzamos szavazási rendszernek minősül, amelyet a pártok felülreprezentáltsága érdekében a listás mandátumok felső határa (8%) módosított.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Douglas J. Amy: Semiproportional voting systems. [2001. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
- ↑ Giovanni Sartori. Parties and Party Systems. A framework for analysis. European Consortium for Political Research (2005. december 8.). ISBN 9780954796617
- ↑ Douglas J. Amy. Behind the Ballot Box: A Citizen's Guide to Voting Systems. Greenwood Publishing Group (2000. december 8.). ISBN 9780275965860
- ↑ P. Kestelman: Apportionment and Proportionality: A Measured View, 2005. június 1. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
- ↑ Barry R. Weingast. The Oxford handbook of political economy. Oxford University Press, 105–. o. (2006. október 19.). ISBN 978-0-19-927222-8. Hozzáférés ideje: 2011. június 19.
- ↑ Semi-Proportional Electoral Methods. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
- ↑ Norris: Choosing Electoral Systems: Proportional, Majoritarian and Mixed Systems. Harvard University, 1997. [2017. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
- ↑ Golosov (2013. december 8.). „The Case for Mixed Single Vote Electoral Systems”. The Journal of Social, Political, and Economic Studies.
- ↑ 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról (magyar nyelven)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Semi-proportional representation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.