Ugrás a tartalomhoz

Egyszavazatos vegyes rendszer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egyszavazatos vegyes választási rendszer (angolul: mixed single vote, rövidítve: MSV) a vegyes választási rendszerek egy fajtája, amelynek egyes típusaira magyarul töredékszavazat-visszaszámláló rendszerként is hivatkoznak[1][2][3] (angolul: positive vote transfer system, rövidítve: PVT).

A mandátumok egy részét egyéni választókerületkben, a a másik részét pedig kompenzációs listás rendszerben osztják ki, a szavazók egyetlen (vegyes jellegű) szavazatot adtak le. Ez különbözteti meg a gyakrabban használt vegyes arányos és árokrendszerektől, amelyekben a választók általában két külön szavazatot adnak le, egyet egy helyi jelöltre, egyet pedig egy országos listára. Az, hogy az eredmény mennyire arányos, többek között a rendszerben alkalmazott szabályoktól (pl. hogy mi számít többletszavazatnak) és paraméterektől (pl. a kompenzációs helyek száma) függ.[1]

Jelenleg Magyarországon alkalmazzák a nagyobb települések önkormányzati választására.

Kompenzációs vegyes választási rendszerek Egyszavazatos vegyes rendszerek Kétszavazatos vegyes rendszerek
Mandátum-kapcsolat alapú Német rendszer

(egyszavazatos MMP, arányos)

MMP, avagy vegyes arányos rendszer (a német rendszer)
  • AMS (az MMP félarányos verziójának neve az Egyesült Királyságban)

AV+ ("alternatív szavazat plusz")

Szavazat-kapcsolat alapú Töredékszavazat-visszaszámláló rendszerek

DMP (kéttagú arányos képviseleti rendszer)

Hibridek (MSV+árokrendszer):

MBTV (vegyes preferenciális szavazat)

Félarányos rendszerek

[szerkesztés]

Használata Magyarországon

[szerkesztés]

A 10 000 fő feletti településeken és a fővárosi kerületekben az önkormányzati választásokon a választás egyszavazatos vegyes rendszerben történik, ahol csak a vesztes jelöltek szavazatai kerülnek át töredékszavazatként a kompenzációs ágra.[3] Az átvitt szavazatok a vesztes jelöltek jelölőszervezetének listájának javára érvényesülnek, és a listás mandátumok kizárólag a töredékszavazatok száma alapján arányosan kerülnek kiosztásra.[4]

A kompenzációs mandátumok száma a törvényben előre meghatározott, nem függ a választás eredményétől, a képviselőtestület mérete fix. Például 25 000 lakosig 8 mandátum kerül kiosztásra az egyéni választókerületekben és 3 mandátum kompenzációs listáról. 100 000 lakos felett minden további 10 000 lakos után 1-gyel nő az egyéni választókerületek száma, míg minden további 25 000 lakos után 1-gyel nő a kompenzációs mandátumok száma. Így az egyéni és kompenzációs mandátumok száma a következő.

Lakosság felső határa

(1000 fő)

Egyéni választókerületek

száma

Kompenzációs mandátumok

száma

Kompenzációs mandátumok

aránya

10 Nem vegyes rendszer, blokkszavazás

(nincsenek egyéni választókerületek vagy kompenzációs listák)

25 8 3 27,27%
50 10 4 28,57%
75 12 5 29,41%
100 14 6 30,00%
110 15 6 28,57%
120 16 6 27,27%
125 16 7 30,43%
130 17 7 29,17%
140 18 7 28,00%
150 19 8 29,63%
160 20 8 28,57%
170 21 8 27,59%
175 22 9 29,03%
180 23 9 28,13%
190 24 9 27,27%
200 25 10 28,57%

A viszonylag kevés kompenzációs mandátum miatt a magyar rendszer nem garantál arányos eredményt, és általában alulreprezentálja a kisebb pártokat, de elméletileg előállhat olyan helyzet is, amikor egy arányos rendszerhez képest a nagyobb pártoknak kedvez kevésbé.

A 2014-es és 2019-es választáson a Fővárosi Közgyűlés választáskor is egyszavazatos vegyes rendszert alkalmaznak, amelyben a kerületek 23 közvetlenül megválasztott polgármestere tag és 9 további mandátumot a pártok kompenzációs listáiról a polgármesterjelöltekre leadott szavazatok alapján osztanak ki. Kompenzációs listán a főpolgármester-jelöltek és a kerületi polgármesterjelöltek szerepelhetnek. 2023-ban visszaállították a pártlistás arányos rendszert a 2024-es választást már ilyen szabályokkal tartják.

Az országgyűlési választások során egy az önkormányzatitól eltérő töredékszavazati rendszert alkalmaznak[2] amely részben a győztes jelölteket os kompenzálja, azonban ez a rendszer nem egyszavazatos rendszer, mivel az árokrendszer komponenssel is rendelkezik.

Romániában a 2008-as országos parlamenti választásokat olyan vegyes egyszavazatos rendszerben tartották, ahol az egyéni választókerületi mandátumokat csak az abszolút többséggel bíró győztesek foglalhatták el.[5]

Arányos rendszerek

[szerkesztés]

Az eredeti német egyszavazatos vegyes rendszerek nem szavazatkapcsolati kompenzációt, hanem mandátumkapcsolati kompenzációt is, mint általában a vegyes arányos rendszerek. A mandátumkapcsolati rendszer nem használt töredékszavazatokat, hanem szinte minden szavazat (kivéve a független jelöltek és a küszöb alatti pártokhoz kötődő jelöltek szavazatait) megszámlálásra kerül a listás ágon, de a már megszerzett mandátumokat figyelembe veszik a listás helyen kiosztásánál.[5]

Gyakorlatilag egy helyi képviseleti elemmel kombinált pártlistás arányos rendszerről van szó, Németországban ezért az ilyen vegyes arányos rendszereket "megszemélyesített arányos rendszernek" hívják. Az 1949-es választásokat ilyen vegyes egyszavazatos rendszerben tartották, helyi szinten az egyszerű többségi rendszert használták és tartományi szinten a kompenzációs elem tette arányossá a rendszert ugyanazon szavazatok alapján. Az ország ezt követően a mai kétszavazatos MMP-re változtatta a rendszert.[5]

Az egyszavazatos rendszereket jelenleg használó országok a következők:

  • Lesotho 2002-ben vezette be az MMP egyszavazatos változatát.
  • Thaiföld a 2019-es választás óta használja az MMP egyszavazatos változatát.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. a b Bochsler (2014. november 28.). „Which mixed-member proportional electoral formula fits you best? Assessing the proportionality principle of positive vote transfer systems” (angol nyelven). Representation. 
  2. a b 2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról. (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  3. a b 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról. (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  4. Nemzeti Választási Iroda. (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  5. a b c Golosov (2013. november 28.). „The Case for Mixed Single Vote Electoral Systems” (angol nyelven). The Journal of Social, Political, and Economic Studies.