Elvonás (nyelvészet)
A nyelvészetben az „elvonás” terminus a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli eszközét, a szóalkotási módok egyikét nevezi meg. Abban áll, hogy valós vagy vélt toldalékot választanak le egy meglévő szóról.[1][2] Egyes szerzők csak valós toldalék leválasztását említik,[3][4] mások csak vélt toldalékét.[5][6]
Az elvonás a szóképzés fordítottja. Analógián alapszik, vagyis az alkotott szó hasonlít olyan szavakra, amelyekből régebben képzéssel alkottak szavakat. Például a magyar nyelvbe átkerült a szláv kopati ige, és az -l képző segítségével illeszkedett be, így lett kapál. Később, mivel sok ige főnévből ezzel a képzővel keletkezett (darab > darabol, gomb > gombol, szó > szól stb.), ezek mintájára elhagyták a kapál igéről az -l-t és így addig nem létező névszótő jött létre: kapa. Ugyanez ment végbe a parancs (< parancsol), vád (< vádol) stb. főnevek esetében is.[7]
Az elvonás különleges típusának nevezi Gerstner 2006 szóösszetételek és szószerkezetek tagjainak kiválását is, aminek következtében a megmaradó tag átveszi az egész szó vagy szerkezet jelentését: brassói aprópecsenye > brassói, feketekávé > fekete stb.[8] Ezért ezt a szóalkotási módot egyes szerzők jelentéstapadásnak nevezik.[9]
Az elvonás néhány nyelvben
[szerkesztés]A magyarban
[szerkesztés]A magyar nyelvben az elvonás már viszonylag régi szóalkotási mód, amint a fenti példák is mutatják.
A nyelvújítás korában (kb. 1790–1820) tudatossá is vált. Egyes akkor alkotott szavak ma is aktuálisak, pl. lötty (< lötyög), pír (< pirul, pirít) stb.[7]
Az elvonás a mai nyelvben terjedőben van. Összetett főnév igei alapú utótagjának a képzője válik le: bűnüldözés > bűnüldöz, gyorsúszás > gyorsúszik, hosszútávfutás > hosszútávfut, hőszigetelés > hőszigetel, távmásolás > távmásol stb.[7]
A szlengben vannak egyszerű igékből is elvonással alkotott szavak, pl. macera (< macerál), zaba (< zabál).[5]
A franciában
[szerkesztés]Az ófrancia nyelvben termékeny volt hímnemű főnevek elvonással való alkotása főnévi igenévből (pl. accord (hn.) ’egyezség’ (< (s’)accorder ’megegyezni’, egyeztetni’), és a nőneműeké a mai nyelvben is termékeny, pl. adresse (nn.) ’cím’ (< adresser ’címezni’).[10] Olykor az elvonás nyomán hangváltozások történtek, pl. gain ’nyereség’ (< gagner ’nyerni’).
Névszói képző elvonásával is keletkeztek szavak: aristocrate ’arisztokrata’ (< aristocratie ’arisztokrácia’), diplomate ’diplomata’ (< diplomatique ’diplomatikus’).
Vélt toldalék elvonására példák olyan hímnemű szavak, amelyek nőneműekből jöttek létre a szóvégi e elhagyásával: médecin ’orvos’ (< médecine ’orvostudomány’), châtain ’gesztenyebarna’ (< châtaigne ’gesztenye’), violet ’ibolyaszínű’ (< violette ’ibolya’).
A franciában ritka ugyan, de prefixum elvonása is létezik: intendant ’intéző’ (< surintendant ’főfelügyelő’), transigeance ’engedékenység’ (< intransigeance ’hajthatatlanság’).
Az angolban
[szerkesztés]Az angol nyelvben igék keletkeztek főnevekből. Például az edit ’szerkeszt’ az editor ’szerkesztő’-ből alakult a képzőnek vélt -or szóvégi rész elvonásával analógia útján olyan -t-re végződő főnevekkel, amelyekből cselekvőneveket képeztek régebben, pl. credit ’hitel’ > creditor ’hitelező’, inspect ’felügyel’ > inspector ’felügyelő’, act ’színpadon játszik’ > actor ’színész’.[6]
Valós képzők leválásával is jöttek létre így igék, pl. resurrect ’feltámad’ (< resurrection ’feltámadás’).[11]
[[[Nyelvtan]]i elvonásnak nevezik például a pea ’borsószem’ szó keletkezését a régebbi pease alakból, amelyet többes számú alaknak véltek.[12]
A románban
[szerkesztés]A román nyelvben is vannak olyan főnevek, amelyek a megfelelő főnévi igenevek képzőjének az elvonása útján jöttek létre: auz ’hallás’ (< auzi ’hallani’), blestem ’átok’ (< blestema ’átkozni, átkozódni’), câștig ’nyereség’ (< câștiga ’nyerni’), schimb ’csere’ (< schimba ’cserélni’) stb.[2]
Csaknem általános a románban a gyümölcsfák és -bokrok hímnemű alakjának keletkezése a gyümölcsnevek alakjából, amelyek nőneműek. Róluk a képzőnek vélt egyes szám alanyesetű ragot vonták el: alun ’mogyoróbokor’ (< alună ’mogyoró’), coacăz ’ribiszkebokor’ (< coacăză ’ribiszke’), nuc ’diófa’ (< nucă ’dió’), mur ’szederbokor’ (< mură ’szeder’) smochin ’fügefa’ (< smochină ’füge’).[2]
Újabb jelenség egyes, a franciából átvett szavakról az -ist képző leválasztása. Például a franciában megvan a stomatologiste ’fogorvos’ szó és ennek stomatologue változata. A románban ez utóbbit vették át (stomatolog), majd a francia csak minéralogiste ’ásványkutató’, étymologiste ’etimológus’ alakú szavakat előbb így vették át, majd a stomatolog mintájára rövidítették le.[4]
A BHMSz-ben
[szerkesztés]A BHMSz-ben[13] prefixumos ignevekből alakulnak főnevek az igenév-képző elhagyásával: prijenos ’átutalás, átvitel’ (< prijenositi), otkup ’visszavásárlás’ (< otkupiti), upis ’beírás, beiratás’ (< upisati),[14] iskaz ’kifejezés’ (< iskazati), propis ’előírás’ (< propisati).[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lengyel 2000, 344. o.
- ↑ a b c Constantinescu-Dobridor 1998, derivare ’szóképzés’ szócikk, ~ regresivă (szó szerint ’visszaképzés’) pont.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 187–188. o.
- ↑ a b Bidu-Vrănceanu 1997, 156. o.
- ↑ a b Cs. Nagy 2007, 318. o.
- ↑ a b Crystal 2008, 48–49. o.
- ↑ a b c Gerstner 2006, 328–329. o.
- ↑ Gerstner 2006, 328. o.
- ↑ Zaicz 2008, PDF, 863. o.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 187–188. o. nyomán szerkesztett szakasz.
- ↑ OLD, resurrect szócikk.
- ↑ Bussmann 1998, 294. o.
- ↑ Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
- ↑ Jahić 2000, 315. o.
- ↑ Barić 1997, p. 322.
Források
[szerkesztés]- (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Cs. Nagy Lajos. A szóalkotás módjai. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 293–319. o. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 306–334. o. (Hozzáférés: 2023. május 11.)
- (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9 (Hozzáférés: 2023. május 11.)
- (bosnyákul) Jahić, Dževad – Halilović, Senahid – Palić, Ismail. Gramatika bosanskoga jezika (A bosnyák nyelv grammatikája). Zenica: Dom štampe. 2000 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Lengyel Klára. A ritkább szóalkotási módok. Keszler Borbála (szerk.) Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. ISBN 978-963-19-5880-5. 341–348. o. (MGr) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (angolul) Oxford Learners’s Dictionaries (OLD) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Zaicz Gábor. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6 (Hozzáférés: 2023. május 11.)
