Elizabeth Barrett Browning
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2007 márciusából) |
Elizabeth Barrett Browning | |
Született | Elizabeth Moulton-Barrett 1806. március 6.[1][2][3][4][5] |
Elhunyt | 1861. június 29. (55 évesen)[1][4][9][10] Firenze[11][2][7] |
Állampolgársága | brit |
Házastársa | Robert Browning (1846. szeptember 13. – 1861. június 29.)[12][13] |
Gyermekei | Robert Barrett Browning |
Szülei | Mary Graham-Clarke Edward Moulton-Barrett |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | English Cemetery, Florence[14][15] |
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Elizabeth Barrett Browning témában. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Elizabeth Barrett Browning témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Elizabeth Barrett Browning (leánykori neve Elizabeth Barrett Moulton-Barrett) (Coxhoe Hall, 1806. március 6. – Firenze, 1861. június 29.), a viktoriánus korszak egyik legelismertebb, nehéz sorsú angol költőnője.
Életpályája
[szerkesztés]Durham megyében született, Elizabeth Barrett Moulton-Barrett néven. Édesapja Edward Moulton-Barrett, a Jamaica történetében nagy szerepet játszó Barrett család tagja, édesanyja Mary Graham-Clarck, gazdag földbirtokos családból származott, Newcastle-upon-Tyne-ból. Testvérei: Henrietta Barrett-Cook, Arabel Barrett, Alfred Barrett, Septimus Barrett, Octavius Barrett, Edward Barrett, Samuel Barrett, George Barrett, Henry Barrett, Charles John Barrett. A család 1809-től élt Hope End nevű birtokán, Great Malvernhez közel, Elizabeth itt töltötte a gyerekkorát 2 húgával és 8 öccsével. A kislánynak szülei sok, a kor szokásaitól eltérő dolgot megengedtek, például együtt tanulhatott öccseivel (ennek köszönhető, hogy már fiatalon remekül értette az ógörög nyelvet) vagy színdarabokat írt, melyeket aztán testvéreivel eljátszottak. Intelligenciájával már gyermekkorában kitűnt testvérei közül. 1818-ban írta A marathoni csata című versét, melyet édesapja 1820-ban kinyomtattatott 50 példányban. Elizabeth gyakran átjárt egy szomszéd vak tudóshoz, Hugh Stuart Boydhoz, ez a barátság nagy hatással volt a fiatal éveire.
1821-től kezdve súlyos betegség, valószínűleg tuberkulózis miatt ópiumot és különböző gyógyszereket kellett szednie, ez törékeny egészségét nagyon megviselte, egész élete során betegeskedett. 14 éves korában leesett egy lóról, és olyan súlyosan megsérült, hogy egész életében nyomorék maradt. 1825-től kezdve jelentek meg versei különböző újságokban. Addigra Elizabeth már a korához képest és lány létére meglehetősen művelt volt, 1826-ban jelent meg első verseskötete, Gondolatok az értelemről és egyéb költemények címmel, név nélkül.
Nem sokkal később a rabszolgaság kérdése foglalkoztatta nagyon a fiatal költőnőt. Édesanyja 1828-ban bekövetkezett halála miatt édesapja az egész családdal Simouth-ba, majd Londonba költözött, és vasmarokkal irányította gyermekeit, azzal a fogadalommal, hogy egyben tartja a családját a legvégsőkig. A londoni Wimpole streeten Elizabeth egészségi állapota újra romlani kezdett, így egy rokonához került Torquay-be, ahol megerősödött, ám két év ott tartózkodás után, 1840-ben legkedvesebb öccse, Edward egy vitorlásbalesetben életét vesztette, így a költőnő újra letargikus állapotba került. Az életveszély után újra írni kezdett, és hírneve egyre messzebb szárnyalt Anglián kívül is.
1845-ben találkozott későbbi férjével, Robert Browninggal, a szerelem ereje nagyban befolyásolta az egészségi állapotát, Elizabeth valósággal kivirágzott, noha apja a házasságkötés után a fogadalmához híven, a többi már házasságban élő gyermekéhez hasonlóan, kitagadta a családból. A szökés és a titkos esküvő után az ifjú pár az itáliai félszigetre költözött. Firenzében telepedtek le. Elizabeth hosszú idő óta ismét otthon érezhette magát a Casa Guidinek keresztelt házban. Édesapja azonban nem bocsátott meg neki életében, s ez fájdalmat okozott Elizabethnek. 1849-ben született meg kisfia, Robert Barrett-Browning, akit Penini-nek becéztek. Ekkoriban keletkezett Elizabeth Barrett Browning leghíresebb, magyarul is olvasható műve az 1845 - 1846 körül írt Portugál szonettek. 1850-ben adták ki először ezt a 44 szerelmes szonettet tartalmazó gyűjteményt. A költőnő, miután Itália nagy részét beutazta férjével és kisfiával, 1861-ben halt meg Firenzében, ott is temették el egy protestáns temetőben.
Életét két kiváló regény is feldolgozta.
Irodalom
[szerkesztés]- Kertész Erzsébet: Elizabeth. Elizabeth Barrett-Browning életregénye, Budapest, Móra Kiadó, 2001
- Virginia Woolf: Flush. [Regény] (Ford. Rónay György, ill. Kovács Tamás), Budapest, Magyar Helikon Európa, 1976
Művei
[szerkesztés]Magyarul
[szerkesztés]- Portugál szonettek; ford. Máté József; Pantheon, Bp., 1936
- Portugál szonettek; ford. Kardos László; Európa, Bp., 1957 (Janus-könyvek)
- Portugál szonettek; ford. König-Király Ágota; Apriori International, Székesfehérvár, 2008
- Portugál szonettek; ford., bev. Czike Sándor; Accordia, Bp., 2009
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Dictionary of National Biography, 1885–1900
- ↑ 1911-es Encyclopædia Britannica
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Feminist Companion to Literature in English, 151
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Браунинг Элизабет Барретт, 2017. február 25.
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2024. január 16.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ A Historical Dictionary of British Women (angol nyelven). Routledge, 2003. december 17.
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
- ↑ p53007.htm#i530067, 2020. augusztus 7.
- ↑ Jacqueline Banerjee: The English Cemetery in Florence and the Anglo-Florentine Community, 2011. május 11. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
- ↑ Ann Mah: In Florence, Finding the Legacy of One of Literature’s Great Couples. The New York Times, 2018. március 14. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)