Elhallgatott gyalázat
Elhallgatott gyalázat | |
2013-as magyar film | |
Rendező | Skrabski Fruzsina |
Producer | Skrabski Fruzsina, Janovics Zoltán |
Műfaj | dokumentumfilm |
Forgatókönyvíró | Skrabski Fruzsina |
Operatőr | Kiss Sándor, Farkas Dániel, Czombra Albert |
Vágó | Kiss Sándor |
Gyártás | |
Ország | Magyarország |
Nyelv | magyar |
Játékidő | 52 |
Forgalmazás | |
Bemutató | 2013. október 17. |
Korhatár | 16 éven aluliak számára nagykorú felügyelete ajánlott. |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Elhallgatott gyalázat egy 2013-ban bemutatott tényfeltáró dokumentumfilm, amely a Magyarország szovjet megszállása alatt megerőszakolt magyar áldozatokról szól. A háborúban egyfajta hadviselési formának számít a nők megerőszakolása, de talán a legbrutálisabbak e tekintetben a Magyarországot 1945-ben megszálló szovjet katonák voltak.[1][2] A korabeli nemibeteg-gondozók adatai szerint több százezer magyar nőt erőszakoltak meg. A szovjet katonák által elkövetett gyalázat ugyan köztudott, mégis mindenki hallgat róla; az erőszakról az áldozatok sem akarnak beszélni, sokszor még a családtagjaik előtt is titokban tartották.[3] A készítők ezért végigjárták Magyarországot az akkori hadsereg útján és szemtanúkat, hozzátartozókat, áldozatokat kérdeztek a szovjetek viselkedéséről. A filmet Skrabski Fruzsina rendezte, a producere pedig Janovics Zoltán volt. A film bemutatóját 2013. október 17-én tartották, és számos magyar televíziós csatorna, többek között a TV2, az M1 és a Duna TV is műsorára tűzte. 2014-ben Brüsszelben és Párizsban is levetítették.[4] 2022-ben készült el a folytatása Megörökölt gyalázat címmel.
Történelmi háttér
[szerkesztés]Magyarország szovjet megszállását a „felszabadulás ünnepének” nevezték a kommunisták, és a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt 1950-től 1989-ig. Az ünnepnapot április 4-ére tették, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva.
Április 4-én a szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg, a 4., 9. gárdahadsereg és a 46. hadsereg megkezdte Bécs ostromát. Április 4. után, Nemesmedves szovjet elfoglalását követően a visszavonuló német-magyar alakulatok közigazgatásilag önálló magyar községet már nem tartottak, de magyar területeket még igen, a hadműveletek során április 11-én, még magyar területen a Pinkamindszent községhez tartozó Dénes- és Kapuy-majort a németek feladták és a 104. szovjet lövészhadtest 93. lövészhadosztályának egységei vették birtokukba. Ezzel a szovjet hadsereg számára lezárult Magyarország területének elfoglalása.[5]
A háborúban győztes nyugati hatalmak és a Szovjetunió vezetői Ausztriánál húzták meg a választóvonalat Kelet és Nyugat között.[6] A Szovjetunió és Magyarország közötti 1947-es békeszerződés kimondta, hogy a szovjet erők mindaddig az országban maradhatnak, amíg Ausztriában is állomásoznak csapataik.[7]
A Szovjetunió ilymódon jogot nyert arra, hogy Magyarországon fegyveres erőt tarthasson, ami az 1950-es évek elején négy hadosztálynyi haderő volt. A közlekedési utak biztosítását szolgáló két lövészhadosztály mellett egy-egy vadászrepülő- és vadászbombázó hadosztály állomásozott Magyarországon. A magyar hadsereg létszáma 1947. április 15-én mindössze 14 219 fő volt.[8]
A Német Birodalom kapitulációját követően sem a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, sem a politikai pártok nem kívántak magyar katonai jelenlétet Budapesten, illetve a magyar nagyvárosokban.[9]
A nemzetiszocialista Németország megszálló katonáinak kiűzése és a nyilaskeresztes hatalom megdöntése egyben Magyarország szovjet megszállásának kezdete is volt, hiszen a hatalmas anyagi károk és emberveszteségek után az ország életét a szovjet megszállás megnehezítette és az ország lakosságának nagy része számára a háború borzalmait maga a szovjet hadsereg tevékenysége jelentette.[10]
A film témája
[szerkesztés]Minden történet ugyanúgy kezdődött: az ártatlan civilek az átvonuló hadsereg elől a pincébe, padlásra menekültek, a lányok elcsúfitották magukat, hogy ne legyenek kívánatosak. Aztán hirtelen megjelentek az ajtóban a részeg katonák és pillanatok alatt elragadták a nőket. Az áldozatok között volt, aki később beleőrült a szégyenbe vagy belehalt az erőszak okozta sérülésekbe.[3]
A téma első tudományos feldolgozását a film egyik szakértője, Pető Andrea végezte el.[11] Az orvosi adatok szintén az ő kutatàsàbòl származnak.[12]
A film készítői szovjet veteránokkal, orosz és magyar történészekkel, pszichológussal és az áldozatokkal próbálták kideríteni, miként tudtak tömegével megőrülni a férfiak és olyan brutálisan viselkedni. Megszólalnak az akkori áldozatok, vállalva a felkavaró, borzalmas visszaemlékezéseket. Miként viselte meg a nőket és az egész társadalmat ez a megaláztatás?
A nemi erőszak nem okoz szexuális örömöt, az erőszak a hatalomról, a győzelemről szól, amit a legkönnyebb fegyvertelen és gyenge nőkkel szemben gyakorolni. A győztes hadsereg ráadásul még több mint 40 évig itt maradt és felszabadítóként ünnepeltették magukat.
Az áldozatoknak titkolniuk kellett a történetüket, mert különben őket büntethették meg. Sokan még most is titokban tartják a történteket, ráadásul jogilag sosem sem vonták felelősségre azokat, akik ezt elkövették.[4]
Szakértők, közreműködők
[szerkesztés]Szereplők
[szerkesztés]Forgatási helyszínek
[szerkesztés]- Budapest
- Győr
- Litér
- Oroszország, Moszkva
- Nagyvázsony
- Nyíregyháza[4]
Stáblista
[szerkesztés]- Skrabski Fruzsina (író, rendező)
- Janovics Zoltán (producer)
- Czomba Albert (operatőr, director of photograpy)
- Kiss Sándor (operatőr)
- Farkas Dániel (operatőr)
- Czomba Imre (zeneszerző)
- Szentgáli György (zene)
- Rákócza Richárd (zene)
- Horváth Nóra (zene)
- Kiss Sándor (vágó, kamerakezelő)
- Dimeth Balázs (kamerakezelő)
- Kopp Krisztina (rendezőasszisztens)[13]
Filmes díjak
[szerkesztés]- Mecenatúra Díjátadó (2015. Budapest) – Ember Judit kategória, III. hely
- Film for Peace Festival (2014, Trieszt) – Különdíj[14]
- Alter-Natív (2013, Marosvásárhely) – Panoráma Program
- Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál (2013, Los Angeles) – Versenyfilm
- Kamera Korrektúra (2013, Budapest) – Dokumentumfilm, I. hely
Források
[szerkesztés]- ↑ Krisztina, Hompola: A tanú is áldozat (magyar nyelven). NOL.hu, 2013. október 22. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
- ↑ MTA Történettudományi Intézet. (Hozzáférés: 2022. április 26.)
- ↑ a b Dóra, Matalin: Felemás film a megerőszakolt magyar nőkről (magyar nyelven). index.hu, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
- ↑ a b c Magyar Média Mecenatúra • Elhallgatott gyalázat. mecenatura.mediatanacs.hu. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
- ↑ A magyarországi harcok vége, mek.oszk.hu
- ↑ Borhi László: Hadüzenettől rendszerváltásig - Az Egyesült Államok és Magyarország, 1941–1991, real-d.mtak.hu
- ↑ 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában, net.jogtar.hu
- ↑ VASFÜGGÖNY A VASFÜGGÖNY KÉT JELENTÉSE - PDF Ingyenes letöltés. docplayer.hu. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
- ↑ Az ideiglenes nemzeti kormány hadserege (1944–1945),mek.oszk.hu
- ↑ Honnan kellett újjáépíteni Magyarországot? (magyar nyelven). origo.hu. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
- ↑ Petõ Andrea: Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös budapesti nemi erőszak esetek emlékezete. Történelmi Szemle 1999. 1-2.. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
- ↑ Pető, Andrea. Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt. Jaffa kiadó (2018). ISBN 9789634750833
- ↑ a b c Elhallgatott gyalázat IMDB oldala. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
- ↑ Filmtekercs.hu: Különdíjat nyert az Elhallgatott gyalázat Olaszországban (magyar nyelven). Filmtekercs.hu, 2014. november 19. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
További információk
[szerkesztés]- Elhallgatott gyalázat a PORT.hu-n (magyarul)
- Elhallgatott gyalázat az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Elhallgatott gyalázat a Box Office Mojón (angolul)
- A teljes film a Youtube-on
- A tanú is áldozat
- Felemás film a megerőszakolt magyar nőkről
- ‘Silenced Shame’: Hungarian Women Remember Wartime Rapes