El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum
|
A területen világörökségi helyszín található |
| El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum | |
| IUCN kategória: VI (védett rezervátum) | |
 | |
| Szürke bálna a San Ignacio-öbölben | |
| Ország |  Mexikó |
| Elhelyezkedése | Déli-Alsó-Kalifornia állam, Mulegé község |
| Legközelebbi város | Guerrero Negro, Santa Rosalía |
| Terület | 25467,9025 km² |
| Alapítás ideje | 1988. november 30. |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 554 |
| Típus | Természeti |
| Kritériumok | (X) |
| Felvétel éve | 1993 |
| Elhelyezkedése | |
 El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum
Pozíció Mexikó térképén
| |
 é. sz. 27° 38′ 47″, ny. h. 113° 39′ 20″27.646389°N 113.655556°WKoordináták: é. sz. 27° 38′ 47″, ny. h. 113° 39′ 20″27.646389°N 113.655556°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum témájú médiaállományokat. | |
Az El Vizcaíno Bioszféra-rezervátum Mexikó legnagyobb természetvédelmi területe. Szárazföldi és tengeri részeket egyaránt tartalmaz. Bioszféra-rezervátumként 1988 óta létezik, kiterjed rá a Ramsari egyezmény is,[1] bálnavédelmi körzete[2] és a szintén a területén, a Sierra de San Francisco hegységben található sziklarajzok 1993 óta a Világörökség részét képezik.[3]
Nevét Sebastián Vizcaínóról, a 16–17. századi katona–tengerész–felfedezőről kapta.[4]
Földrajz
[szerkesztés]A rezervátum északnyugat-Mexikóban, a Kaliforniai-félsziget középső részén, közigazgatásilag Déli-Alsó-Kalifornia állam Mulegé községében található. Északi határa a 28-adik szélességi kör, nyugaton eléri a Csendes-óceánt, keleten pedig a Kaliforniai-öböl partvidéke is hozzá tartozik. Összes területe 25 467,9 km², ennek 88,7%-a szárazföld (beleértve a folyókat és édesvizű tavakat is), 11,3%-a tenger.[5] A védett tengeri élőlények legfontosabb élő- és szaporodóhelye az Ojo de Liebre és a San Ignacio-lagúna:[2][6] az északabbi, akár sarkvidéki területekről a szürke bálnák kifejezetten ezekbe az öblökbe és a közeli partvidékekre érkeznek szaporodni.[4]
A területen, amely a Sonora-sivatag részét képezi, igen kevés csapadék hull, mindössze évi 50–70 mm, a párolgás viszont az 1000 mm-t is meghaladja.[6] Jellemző, hogy a tenger felől viszonylag hideg szelek fújnak a szárazföld belseje felé.[4]
Élővilág
[szerkesztés]Nagy területe és változatos felszíne miatt a rezervátumban sokféle életközösség megtalálható. Vannak például homokdűnés, növényzet nélküli területek, matorralok, mezquite-fás vidékek, magyaltölgyesek és partmenti mangroveerdők is.[1] A Csendes-óceán parján vándorló madarak számára is fontos pihenőhely.[6]
Reprezentatív növényfajai az Ambrosia camphorata nevű parlagfű, a bürökgémorr, a Astragalus prorifer nevű bükkönyforma, a Fouquieria columnaris nevű hangavirágú, a vörös mangrove, a Laguncularia racemosa nevű mirtuszvirágú, a közönséges tengerifű, a Phyllospadix scouleri nevű hídőrvirágú, a Ruppia maritima nevű hídőrvirágú, a Brahea armata nevű üstököspálma-forma, a kaliforniai Washington-pálma, a mexikói Washington-pálma és a Yucca valida nevű pálmaliliom. Reprezentatív állatfajai a szürke bálna, a kaliforniai oroszlánfóka és a borjúfóka.[1]
Mikroendémikus fajai az Agave vizcainoensis nevű agávé, a Distichlis palmeri nevű perjeféle, a Ferocactus chrysacanthus nevű kaktuszforma grandiflorus alfaja, a Crotalus enyo nevű csörgőkígyó, a Fundulus lima nevű fogaspontyalakú, a Geothlypis beldingi nevű újvilági poszátaféle goldmani alfaja, a Hypsiglena slevini nevű siklóféle, a Hypsopsetta guttulata nevű lepényhalféle, a kék kövileguán és a Sceloporus zosteromus nevű békagyíkféle.[1]
További endémikus fajok az Agave sebastiana nevű agávé, az Ambrosia bryantii és az Ambrosia divaricata nevű parlagfű, a Bursera epinnata és a Rhus lentii nevű szappanfavirágú, a Cochemiea poselgeri, a Ferocactus rectispinus, a Ferocactus fordii és a Mammillaria insularis nevű kaktuszforma, az Echinocereus brandegeei és az Echinocereus ferreirianus nevű oszlopkaktusz, az Echinopepon minimus nevű tökféle peninsularis változata, az Encelia asperifolia és a Trixis angustifolia nevű őszirózsaféle, a Salvia peninsularis nevű zsálya, a Hilaria cenchroides nevű perjeféle, a Geothlypis beldingi nevű újvilági poszátaféle, a kaktuszkolibri, az Incilius occidentalis nevű varangyféle, a tündérbaglyocska, a Phyllodactylus unctus nevű valódi gekkó, a Toxostoma cinereum nevű gezerigóféle, a fehérhasú ökörszem, az Urosaurus nigricaudus nevű békagyíkféle, az érdeslábú iszapteknős, a Dipodomys peninsularis nevű tasakosugróegér-forma és a Spermophilus atricapillus nevű földimókusforma.[1]
Képek
[szerkesztés]-
Műholdfelvétel a terület egy részéről -
Gödény -
Bálnaanya és borja -
A Sierra de San Francisco hegység
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d e A rezervátum adatlapja (spanyol nyelven). CONANP. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
- ↑ a b Santuario de ballenas de El Vizcaíno (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
- ↑ Pinturas rupestres de la Sierra de San Francisco (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. október 2.)
- ↑ a b c Reserva de la Biósfera del Vizcaíno (spanyol nyelven). México Desconocido. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
- ↑ Térkép (spanyol nyelven) (PDF). CONANP. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
- ↑ a b c Reserva de la Biósfera el Vizcaíno (spanyol nyelven). Guerrero Negro. [2017. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
