Együttelőfordulás
A nyelvészetben az együttelőfordulás vagy együttes előfordulás (idegen szóval kookkurencia < angol co-occurrence, francia cooccurrence) terminus[1] két vagy több nyelvi egység egyidejű jelenlétét nevezi meg egyazon kontextusban.[2][3] Itt a kontextus a legtágabban értelmezendő, a szótagtól a beszédhelyzetig.
Mindegyik nyelvnek megvannak a saját együttelőfordulási szabályai. Ezektől függően vannak fakultatív és kötelező együttelőfordulások, valamint együttelőfordulási tilalmak.[3] Egy adott nyelv együttelőfordulási szabályszerűségeinek tanulmányozása hozzájárul szerkezetének leírásához.[2]
Együttelőfordulás a nyelv különböző területein
[szerkesztés]Együttelőfordulásról a nyelv mindegyik területén és a nyelvészet mindegyik ágának szempontjából lehet szó.
A hangtani szerkezetben a szótagot mint a beszédhang kontextusát, azaz környezetét tekintve, meg lehet állapítani, hogy például a magyar szótagban mássalhangzó csak magánhangzóval együtt fordulhat elő, de vannak olyan nyelvek is, mint a közép-délszláv diarendszerhez tartozók (BHMSz),[4] amelyekben az /r/ és az /l/ előfordulhat egyazon szótagban nemcsak magánhangzóval együtt, hanem csak más mássalhangzókkal is, tehát szótagmag lehet, pl. vrt [vr̩t] ’kert’, bicikl [bit͡si.kl̩] ’bicikli’.[5]
Ugyancsak a hangtani szerkezet terén, de a szó szintjén egyes nyelvekben, mint a magyar, a magánhangzó-harmónia határoz meg együttelőfordulási szabályokat, azt, hogy a régi, egyszerű szavakban vagy csupa magas, vagy csupa mély magánhangzó fordul elő együtt. Eszerint különböznek a magas hangrendű szavak (fehér, idő, gyümölcs) a mély hangrendűektől (kutya, álom).[6]
Az alaktani szerkezet területén kötelező együttelőfordulás példája a francia nyelvben a cselekvő igék összetett igeidő-alakjaiban az avoir ’birtokolni’ segédigéé egyes lexikai jelentésű múlt idejű melléknévi igenevekkel, és az être ’lenni’ segédigéé más bizonyos múlt idejű melléknévi igenevekkel. Eszerint helyesek az ils ont acheté ’vásároltak’ és il est né ’született’ alakok, viszont az *ils sont acheté, illetve *il a né alakokban levő segédige – igenév együttelőfordulások tiltottak.[7][8]
A mondattani szerkezet terén a kontextus a mondat. Ennek szintjén fakultatív együttelőfordulás például az állítmányé határozóval. Lehetséges, de nem kötelező tárgy és részeshatározó együttelőfordulása is. Kötelező együttelőfordulás példája a román nyelvben a személynévvel kifejezett tárgyé a pe elöljárószóval, és az ilyen tárgy együttelőfordulása a neki megfelelő tárgyesetű hangsúlytalan alakú személyes névmással, amely előre- vagy visszautal rá, pl. Îl văd pe Ion ’Látom Iont’ vagy Pe Ion îl văd ’Iont látom’.[9]
A szókészlet és a szemantika terén szükséges együttelőfordulások állapíthatók meg egyes szavak között (pl. csutakol és ló, ugat és kutya) vagy szavak és szemantikai vonások között, pl. férjhez megy és lehetséges alanyának [+ Emberi lény; + Nő] vonásai.[10]
A diskurzus, írásban a szöveg szintjén a nyelvváltozatokra vonatkozó szociolingvisztikai jellegű együttelőfordulási szabályok működnek. Például tudományos értekezésben szabályszerűen csak a sztenderd nyelvváltozathoz tartozó nyelvi egységek fordulhatnak elő együtt.[11]
Más jellegű szociolingvisztikai együttelőfordulási szabályok vannak érvényben a szituációs kontextusokban. Ezek egyik összetevője a kommunikációban részt vevők egymáshoz viszonyított státusza. Például a magyar nyelvű társadalomban két kamasz tegezi egymást kommunikációjában, tehát a te semélyes névmással kifejezett alany kötelezően az állítmány egyes szám második személyű alakjával fordul elő együtt. Ellenben ha a résztvevők nem fiatalok és nem ismerik egymást, akkor a maga vagy az ön alanyok használatosak, és az ige egyes szám harmadik személyű alakjával kell előfordulniuk együtt, pl. Hol lakik ön? Az is státuszok egymáshoz való viszonyától függ, hogy a beszélő a címzettjéhez intézett megszólításában mely szavak fordulhatnak elő együtt: egyénnév + bácsi, egyénnév + néni; vezetéknév + bácsi, vezetéknév + néni; vezetéknév + úr, vezetéknév + kisasszony; funkciónév + úr, funkciónév + asszony stb.[12]
Együttelőfordulás állandósult szókapcsolatokban
[szerkesztés]Sajátos módon tevődik fel az együttelőfordulás kérdése az állandósult szókapcsolatokban (más néven frazeológiai egységekben). Típusaik rögzültségi fokukban különböznek egymástól, azaz abban, hogy mennyire korlátozottak az együttelőfordulások az összetevőiket illetően.[13]
Az állandósult szókapcsolatok közül a legkevésbé rögzült az ún. kollokáció. Tagjai között mondattani kapcsolat van, és nagy gyakorisággal fordulnak elő együtt, de így is megtartják egyéni jelentésüket. A kollokációban van egy szó, amely a csomópontja. Azon szavak száma, amelyekkel ez előfordulhat együtt néhányra korlátozott. Például legalább két kollokáció csomópontja lehet a szám főnév: számot ad, számon kér.[14]
A leginkább rögzült frazeológiai egységek közé tartozik az idiomatikus kifejezés. Ennek tagjai nem tartják meg egyéni jelentésüket, hanem az egésznek van ezektől különböző jelentése. Például azért, hogy a beszélő rosszallóan felyezze ki, hogy valakik „azonos álláspontot foglalnak el”, mondhatja azt, hogy egy követ fújnak. Ebben a kifejezésben a fúj ige csak a kő szóval fordulhat elő együtt, szinonimájával, a kavics szóval nem.[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Például Fodorné Tóth 2011-ben „együttelőfordulás” és „kookkurencia”, Dóla 2014-ben „együttes előfordulás”.
- ↑ a b Dubois 2002, 120. o.
- ↑ a b Bidu-Vrănceanu 1997, 138. o.
- ↑ Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
- ↑ Barić 1997, 55. o. (horvát nyelvtan).
- ↑ A. Jászó 2007, 123. o.
- ↑ Delatour 2004, 124–125. o.
- ↑ Itt a csillag (*) grammatikailag hibás alakokat jelez.
- ↑ Pană-Dindelegan 2013, 136. o.
- ↑ Eugen Coșeriu 1967, idézi Bidu-Vrănceanu 1997, 466. o. A példák a román szavak magyar fordításai.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 409. o.
- ↑ Kenesei 1998, 266–267. o.
- ↑ Husarciuc 2008, 116. o.
- ↑ Dóla 2014, 18. o.
- ↑ Dóla 2014, 13. o.
Források
[szerkesztés]- A. Jászó Anna: Hangtan. In A. Jászó Anna (szerk.): A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 73–162. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
- (horvátul) Barić, Eugenija et al.: Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb, Školska knjiga, 1997. ISBN 953-0-40010-1
- (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al.: Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest, Editura științifică, 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
- (franciául) Delatour, Yvonne et al. Nouvelle grammaire du français (Új francia grammatika). Párizs: Hachette. 2004. ISBN 2-01-155271-0 (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
- Dóla Mónika: Lexikon és grammatika kapcsolatáról − különös tekintettel az idegennyelv-tanulásra. Hungarológiai évkönyv. 15. évf. 1. sz. 2014. 8–29. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
- (franciául) Dubois, Jean et al.: Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs, Larousse-Bordas/VUEF, 2002 (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
- Fodorné Tóth Krisztina: Kommunikációs poliszémia és fogalmi széttartás: a kommunikáció és társszavainak értelmi mintázata az ezredforduló magyar írásos köznyelvében, doktori disszertáció. Pécsi Tudományegyetem, 2001 (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
- Husarciuc, Maria: Echivalarea în limba română a unităților frazeologice infinitivale din limba franceză (A francia főnévi igeneves frazeológiai egységek megfeleltetése a román nyelvben). In Trandabăț, Diana Maria et al. (szerk.): Lucrările atelierului „Resurse lingvistice și instrumente pentru prelucrarea limbii române”. Iași, 19-21 noiembrie 2008 Archiválva 2015. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben („A román nyelv feldolgozására alkalmas nyelvészeti források és eszközök” műhelytalálkozó munkálatai. Jászvásár, 2008. november 19–21). Jászvásár: az Alexandru Ioan Cuza egyetem kiadója, 2008. ISSN 1843-911X, 115–127. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
- (angolul) Kenesei István et al.: Hungarian language (Magyar nyelv). Taylor & Francis Routledge, Descriptive Grammars, 1998, ISBN 9780203192238. (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
- (angolul) Pană Dindelegan, Gabriela: The Grammar of Romanian (A román nyelv grammatikája). Oxford: Oxford University Press, 2013. ISBN 978-0-19-964492-6 (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
