Az utolsó ER256 telefonközpont ünnepélyes lekapcsolása 2005 októberében, Jósvafőn
Az ER256 típusjelű, tároltprogram-vezérlésű telefonközpontot az 1980-as években fejlesztette ki a BHG. A kistelepülésekre szánt („rurál”) központ legkisebb változata 200 előfizetőt szolgált ki, míg végkiépítésben 1000 vonalat kapcsolt.
A magyar telefonhálózatban 1989-től[1] 2005-ig[2] működött.
1985 végén az ország 3064 települése közül csupán ötszáz kapcsolódott a távhívó hálózathoz.[3] A kistelepüléseken[4] a BHG-ban, Ericsson-licensz alapján gyártott ARK511, illetve ARK522 típusú keresztrudas (elektromechanikus) központok működtek (az előbbi kapacitása 90, az utóbbié 2000 vonal volt).
Ilyen körülmények között kezdte meg a BHG az ER256 tároltprogram-vezérlésű elektronikus rurál végközpont fejlesztését,[5] méghozzá az EP512 elektronikus alközpont alapjain.
A nagyközönség először 1989 tavaszán, a Budapesti Nemzetközi Vásáron próbálhatta ki az élő telefonhálózatba kapcsolt mintaközpontot.[6] Ezzel egyidőben már folyt Tarjánban a központ próbaüzeme; az ER256 hivatalosan 1989 augusztusában[7] vette át az ARK511 előfizetőit – és egy évtizeden át[8] szolgálta őket.
Az első központokat épületekbe telepítették,[9] de 1991-ben elkészült a konténerbe szerelt változat, amelyet odébb lehetett vinni, ha Siemens- vagy az Ericsson-központ leváltotta. Két ilyen, ezres kapacitású konténer készült; az első Albertirsán kezdett működni,[10] majd Püspökladányba került. A második Bábolnán szolgált.
A leszerelt központok némelyike múzeumba került: először 2007 márciusában a budapesti Telefónia Múzeumba,[11] ahol a látogatók ki is próbálhatták a működő központot. A múzeum 2017-es bezárásakor[11] az ER256-ot leszerelték,[12] azóta egy magángyűjtő raktárában található.
A központ kétszázas fokozatokban bővíthető, minden fokozatot egy, 8085-ös mikroprocesszoros vezérlő irányít. Kapcsolómezője háromfokozatú, visszahurkolt, analóg (tirisztoros).
Az előfizetői vonalak távmérése a felettes központból történik, az ER256 az AR rendszer PRB modulját szimulálja. Riasztásait szintén a felettes központnak küldi, az ARM központok FIR-LT áramkörei felé. A helyszínen ún. vizsgálótáskával vagy monokróm monitorral követhető a központ működése, de analóg modem segítségével távolról is elérhető a központ.
A központban minden előfizetőhöz tartozott egy számlálójelfogó. A jelfogó a hívott jelentkezésekor lépett egyet, majd – a díjövtől és a napszaktól függő – időszakonként újabb lépéseket tett. Helyi hívás nappal három, éjjel hat percenként léptette a számlálót. Távolsági és nemzetközi hívás során szaporábban lépett a jelfogó. Ilyen szerkezetet majd' száz éve Kosztolányi is látott már; így ír róla:
„Egy többemeletnyi magasságú tűzfalon villamos számológépek kattannak, valahányszor a 32.500 telefonkagyló valamelyikét felemelik s az üveglappal elzárt korongokon számok ugranak ki, melyeket lefényképeznek, hogy megállapíthassák számláinkat.”[14]
1995-től lehetővé vált, hogy a beszédjegyeket elektronikusan is le lehessen tölteni, mégpedig az ERMON használatával.
Az akkoriban üzemelő, elektromechanikus központokhoz képest az ER256 az alábbi többletszolgáltatásokat nyújtotta:
DTMF: 1 234 555 6789Nyomógombos (DTMF[15]) hívás: az előfizető a hagyományos hurokszaggatás helyett sávon belül – nagyjából ötször gyorsabban[16] – adja át a hívott számot a központnak. A mellékelt példafelvételen az 1 234 555 6789 szám hívása hallható:
Átirányítás: az érkező hívásokat – egyazon központon belül – tetszőleges másik számra át lehetett irányítani. Az érkező hívások ekkor az új helyen jelentkeztek mindaddig, amíg az előfizető az átirányítást nem törölte. (Ha az előfizető a készülékét átirányította, akkor erre a tényre egy különleges [szaggatott] tárcsahang emlékeztette.)
A-szám azonosítás: Az ER256 felettes központja el tudja kérni a hívó kapcsolási számát. Ennek rosszakaratú hívás azonosításakor van jelentősége, hiszen így a hívó száma anélkül megállapítható, hogy a hívást központokon keresztül végig kellene követni.
Speciális hívások átirányítása felettes központba: Ha például a táviratközvetítő hívása a központon belül végződik, és a posta bezár, akkor elegendő a kézibeszélőt mellétenni, a készülék blokkolódása után a hívások már a felettes központba fognak futni.
A távolsági vonalak foglaltak...Szövegbemondás: Amennyiben az előfizető a saját központján kívüli számot hív, és nincs szabad áramkör a felettes központ felé, akkor egy szövegbemondó áramkör kapcsolódik fel, mely tájékoztatja az előfizetőt a vonalak foglaltságáról. (Eredeti felvétel.)
↑ (1989. június 10.) „BNV”. Computerworld SzámítástechnikaIV. (24), 2. o. ISSN0237-7837. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
↑szerk.: dr. Bartolits István: A 60 év eseményei (1989–1993), A HTE 60 éve. Budapest: Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, 44. o. (2009). ISBN 978-963-8111-71-5. Hozzáférés ideje: 2021. december 27.
