Ugrás a tartalomhoz

Eötvös Péter

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eötvös Péter
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született1944. január 2.
Székelyudvarhely
Elhunyt2024. március 24.[1][2] (80 évesen)
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar[4]
HázastársaMolnár Piroska (h. 1968–?)
Pi-Hsien Chen (h. 1976–?)
Mezei Mária (h. 1995–)
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető[7]
Zenei pályafutása
Műfajokopera
KiadókEditio Musica Budapest (Universal Music Publishing)
Ricordi (Universal Music Publishing)
Salabert Editions Paris (Universal Music Publishing)
Schott Music International GmbH Lemezkiadók: BIS AG
BMC
DGG
ECM
KAIROS
col legno
Naïve
Alpha-Classic
Wergo
Hangszerzongora
IPI-névazonosító00009349678

A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös Péter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eötvös Péter (Székelyudvarhely, 1944. január 2.Budapest, 2024. március 24.) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenepedagógus és karmester, a 20–21. század egyik legelismertebb kortárs operaszerzője. Nemzetközileg elismert karmesterként és sikeres operák, zenekari művek és koncertek zeneszerzőjeként a zenei élet egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb személyiségének tekintik.

Életpályája

[szerkesztés]

Felsőfokú zeneművészeti tanulmányait Budapesten végezte: tizennégy éves korában Kodály Zoltán javaslatára felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Itt 1965-ig folytatott tanulmányokat, majd 1966-68 között a kölni zeneművészeti főiskolán (Hochschule für Musik Köln, ma: Hochschule für Musik und Tanz Köln) volt hallgató.[8]

Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte (egy évig töltötte be ezt a posztot a hatvanas évek elején). 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenék komponálásával foglalkozott. Többek között több Fábri Zoltán-, Makk Károly-, Huszárik Zoltán- és Szabó István-film zenéjét is ő írta. 1966-ban Kölnbe költözött, ahol a Musikhochschulében folytatott karmesteri tanulmányokat, majd 1967-től egy évig a Kölni Opera korrepetitora lett.

A következő évben kezdődött együttműködése a Stockhausen Együttessel, amelynek 1976-ig tagja maradt. Közben 1971-ben a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora lett, egészen 1979-ig, majd 1991-ig a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója lett. Közben rendszeresen hívták vendégkarmesternek: 1985–1988 között több alkalommal vezényelte a londoni BBC Szimfonikus Zenekart, majd 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere volt, illetve többször koncertezett a Nemzeti Filharmonikusokkal is, mint a kortárs zene egyik legelismertebb interpretátora.

1994-ben a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere lett. Közben zenepedagógiai tevékenységet is folytatott: 1992–1998 között a karlsruhei, majd 1998-tól a Kölni Zeneművészeti Főiskola professzora lett. 1991-ben a pályakezdő karmestereket segítő intézetet alapított Fiatal Karmesterek Nemzetközi Eötvös Intézete néven. 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekarnak, 2009-től 2011-ig pedig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt.

Közben 2004-ben visszaköltözött Magyarországra, azóta ideje jelentős részét itt tölti. Ebben az évben a róla elnevezett intézet is Budapestre költözött. Professzori munkája azonban továbbra is a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti Főiskolához kötötte egészen 2007-ig. Rendszeresen tanít mesterkurzusokon szerte a világon, visszatérő professzora a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.

1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt. Alapítványai a fiatal zeneszerzőket és karmestereket segítik, ösztöndíjat, továbbképző kurzusokon való részvételt biztosítva számukra.

Munkássága elismeréseként számos kitüntetésben részesült. 1988-ban a francia kulturális miniszter odaítélte neki az Ordre des arts et des lettres tiszti fokozata állami kitüntetést, 2013-ban pedig a parancsnoki fokozatot. 1997-ben Budapesten megkapta a Bartók–Pásztory-díjat. 1997-ben a berlini Akademie der Künste, 1998-ban a budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1999-ben pedig a drezdai Sächsische Akademie der Künste választotta tagjai közé. 2000-ben a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díjával jutalmazták, a következő évben pedig a Gundel-díjat vehette át Az álmok hídján mentem című színpadi hangjátékáért.

2002-ben Kossuth-díjat kapott, 2003-ban Budapest díszpolgárává választották, majd 2004-ben a cannes-i expón neki ítélték a legjobb kortárs zeneszerző díját, a BMC lemezkiadó Eötvös Péter-lemeze pedig különdíjban részesült. Még ez év április 3-án újabb kitüntetést kapott: a Pro Europa Kulturális Alapítvány európai zeneszerzői díjjal tüntette ki a kulturális párbeszédet elősegítő, kiemelkedő művészi és pedagógiai tevékenységéért. A Frankfurter Musikpreis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át. Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját.

Operája, a Három nővér, 1998-ban elnyerte a Grand prix de la critique 1997/98 – Prix Claude-Rostand (Párizs), a Victoires de la Musique Classique et du Jazz 1999" (Párizs) és a Prix Caecilia (Brüsszel) díjakat.

2001-ben Eötvösnek ítélték oda a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. Művei partitúráit az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadók jelentetik meg rendszeresen, lemezen pedig a BMC, a DGG, az ECM, az EMI, a Gramophon AB BIS és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra.

Fontosabb díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Ordre des Arts et des Lettres (Franciaország) tiszti fokozat (1988), parancsnoki fokozat (2013)
  • A Berlini Művészeti Akadémia tagja (1997)
  • Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1997)
  • Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díja (2000) [9]
  • Gundel művészeti díj (2001)
  • Magyar Klasszikus-díj (2001)
  • Kossuth-díj (2002)
  • Royal Philharmonic Society zenei díja (2002)
  • Prize SACD Palmarès „Prix Musique” kategóriában (2002)
  • Commandeur de l’Ordre des Arts et des Lettres (2003)
  • Freeman of Budapest (2003)
  • Budapest díszpolgára (2003)
  • Pro Europa zeneszerzői díj (2004)
  • Cannes Classical Award for Living Composer (2004) [10]
  • Bartók Béla-emlékdíj (2006)
  • Nemzetközi zenei szaksajtó nagydíja – Antoine Livio-díj (2006) [11]
  • Frankfurter Musikpreis díj (2007)
  • Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetés (2008)
  • Arany Oroszlán életműdíj (2011) [12]
  • Magyar Szent István-rend (2015)
  • Prima Primissima díj (2017)[13]
  • Goethe-érem(wd) (2018)[14]
  • Terras sem Sombra Nemzetközi díj (2018)
  • Hazám-díj (2018)
  • Kossuth-nagydíj (2024)

Lemez- és műdíjai

[szerkesztés]
  • Claude-Rostand-díj (1998 – a Három Nővér című operáért), Franciaország
  • Victoires de la Musique Classique et du Jazz-díj (1999 a Három Nővér című operáért), Franciaország
  • Charles Cros Akadémia Nagydíj (1999 – a Három nővér című operáért), Franciaország
  • Diapason d’or de l’année (2000 – a Három nővér című operáért), Franciaország
  • ECHO Preis (2000 – a Három nővér című operáért), Németország
  • Prix Caecilia (2000 – a Három nővér című operáért), Belgium
  • Golden Prague-Nagydíj (2003 – a Le Balcon című operából készített filmért), Csehország
  • Grammy-díj jelölés (2004), USA
  • Prix de Composition Musicale (2008 – a Seven című hegedűversenyért), Monaco
  • German Record Critics´Award (2011 – Ligeti: Requiemért), Németország
  • Fonogram (CD prize – 2011), Magyarország
  • Echo Klassik Musikpreis (2012 – Ligeti: Requiemért), Németország
  • Grammy-díj jelölés (2012), USA
  • Echo Klassik Musikpreis (Concerto recording of the year – 2013), Németország
  • Gramophone Award (2013), Németország
  • Grammy-díj jelölés (2013), USA
  • ICMA Award (2014) – Bartók-Eötvös-Ligeti – CD Naïve
  • Gejutsu’s Record Academy Award (2015), Japán
  • Grand prix de la Fondation Simone et Cino del DUCA (2016), Franciaország
  • Fondation Simone et Cino Del Duca művészeti nagydíja (2016)[15]
  • Artisjus-díj Az év komolyzenei műve (2017)[16] Oratorium Balbulum című művéért

Akadémiai tagságai

[szerkesztés]
  • Akademie der Künste Berlin
  • Széchenyi Akadémia Budapest
  • Sächsische Akademie der Künste Dresden
  • Royal Swedish Academy of Music Stockholm
  • Royal Flemish Academy of Belgium
  • Honorary Academician Santa Cecilia Roma

Művészete

[szerkesztés]

Eötvös Péter az egyik legelismertebb kortárs zeneszerző. Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendszeresen rendelnek tőle műveket. Operái többek között a Glyndebourne Festival Opera, a Müncheni Opera és a Madridi Opera részére készültek (készülnek). Zenekari műveit a Berlini Filharmonikusok, a Gulbenkian Zenekar és a párizsi Rádió Filharmonikus Zenekara részére komponálja.

Zeneművei Európában és Amerikában egyaránt nagy népszerűségnek örvendnek, öt operáját is rendszeresen műsoron tartják a világ dalszínházai. Karmesterként a modern zene egyik legkiválóbb interpretátoraként tartják számon, a világ legnagyobb zenekarainak rendszeresen visszatérő dirigensei közé tartozik. Csak karmesteri sikerei után sikerült zeneszerzőként is áttörnie, noha első tanult szakmája a zeneszerzés.

Zeneszerzőként sohasem elégedett meg azzal, hogy pusztán zenét komponáljon, hanem mindig is egy komplex művészeti élmény, egy rituális esemény részesévé akarta avatni hallgatóságát. Ezzel szembehelyezkedett a 20. században olyan divatos absztrakt zenei törekvésekkel. Saját elmondása szerint a zene ceremónia, ahogy azt az ősi kultúrákban is értelmezik.

Az utóbbi években elsősorban mint operaszerző szerzett magának hírnevet. Már legelső teljes estés operájával, az 1998-ban Lyonban bemutatott Három nővérrel világsikert ért el. Az ördög tragédiáját 2010-ben Münchenben mutatták be, Kovalik Balázs rendezésében. A Paradise reloaded című operájának története egy átdolgozása az előzőnek, ebben Lilith (Ádám első, száműzött felesége) kerül a központba. Legutóbbi, Sleepless című operáját, mely Jon Fosse Trilógia című elbeszélésfüzére alapján készült, a Berlini Állami Opera mutatta be 2021. november 28-án.[17]

Magánélete

[szerkesztés]

1968-tól a felesége volt Molnár Piroska színésznő, akitől elvált,[18] és akitől egy fia született, Eötvös György (1969–1995).[19][20] Második házasságát 1976-ban kötötte Pi-Hsien Chen kínai származású zongoraművésznővel, közös gyermekük, Ann-Yi 1977-ben született. 1995-ben harmadszor is megnősült:[21] felesége és állandó alkotótársa: Mezei Mari.

Művei

[szerkesztés]

Színpadi művek

[szerkesztés]
  • Harakiri, kamaraopera (1973)
  • Radames, kamaraopera (1985/1997)
  • Three Sisters (A három nővér), opera Csehov drámája nyomán (1996–97)
  • "As I Crossed a Bridge of Dreams", opera (1998–99)
  • La Balcon, opera (2001–02)
  • Angels in America, opera (2002–04)
  • Lady Sarashina, opera (2007)
  • Love and other Demons (Szerelemről és más démonokról) [1. verzió], opera (2007)
  • Die Tragödie des Teufels, opera (2009)
  • Paradise Reloaded (Lilith), opera (2012–13)
  • Golden Dragon (Aranysárkány), opera (2013–14)
  • Senza sangue (Vértelenül), opera 1 felvonásban (2014–15)
  • Love and other Demons (Szerelemről és más démonokról) [2. verzió], opera (2015–16)
  • Sleepless, opera 2 felvonásban (2018-2020)
  • Valuska, Commedia tragica tizenkét képben, egy felvonásban (bemutató: 2023 december 2.)[22]

Művek kamaraegyüttesre, zenekarra, szólóhangszerrel és anélkül

[szerkesztés]
  • Windsequenzen, együttesre (1975–87)
  • Intervalles-Intérieurs, együttesre (1981)
  • Pierre Idyll, kamaraegyüttesre (1984; visszavonva)
  • Steine, együttesre (1985–90)
  • Chinese Opera, zenekarra (1986)
  • Triangel, concerto ütőhangszerekre és zenekarra (1993)
  • Psychokosmos, cimbalomra és zenekarra (1993)
  • Shadows [1. változat], fuvolára, klarinétra és zenekarra (1996)
  • Shadows [2. változat], fuvolára, klarinétra és együttesre (1996)
  • Replica, versenymű brácsára és zenekarra (1998)
  • zeroPoints, zenekarra (1999)
  • 600 impulse, brass együttesre (2000; visszavonva)
  • Paris-Dakar, két harsonára, brass együttesre és ütőkre (2000)
  • Snatches of a conservation, együttesre (2001)
  • Jet Stream, versenymű trombitára és zenekarra (2002)
  • CAP-KO, concerto akusztikus zongorára, billentyűs hangszerre és zenekarra (2005)
  • Hegedűverseny No.1 – Seven, hegedűre és zenekarra (2006)
  • Konzert für zwei Klaviere, két zongorára és zenekarra (2007)
  • Levitation, két klarinétra és vonószenekarra (2007)
  • Cello Concerto Grosso, csellóra és zenekarra (2010–11)
  • The gliding of the eagle in the skies, szimfonikus zenekarra (2011)
  • White Numbers, zenekarra (2011)
  • Hegedűverseny No.2 – DoReMi, hegedűre és zenekarra (2012)
  • Speaking Drums, concerto ütőhangszerekre és zenekarra (2012–13)
  • Hommage à Domenico Scarlatti, kürtre és vonószenekarra (2013)
  • da Capo, cimbalomra és kamarazenekarra (2013–14)
  • Dialog mit Mozart – da Capo, zenekarra (2016)
  • Alla vittime senza nome, zenekarra (2016)
  • Multiversum, orgonára, hammond orgonára és zenekarra (2017)
  • Reading Malevich, zenekarra (2017–18, rev.: 2020)
  • Per Luciano Beriot, zenekarra (2018; a 2003-as Erdenklavier-Himmelklavier nr. 2 c. zongoramű nyomán)
  • Hegedűverseny No.3 – Alhambra, hegedűre és zenekarra (2018)
  • Aurora, nagybőgőre és vonószenekarra (tervezett bemutató: 2019. december 8.)
  • Cziffrhapsodie, zongoraverseny, zongorára és zenekarra (tervezett bemutató: 2020)
  • Saxophone concerto, szaxofonra és zenekarra (tervezett bemutató: 2021–22)

Kamaraművek

[szerkesztés]
  • Brass – The Metal Space, 7 rézfúvóshangszerre és két ütőhangszerre (1990)
  • Korrespondenz, vonósnégyesre (1992)
  • Derwishtanz [1. változat], szólóklarinétra vagy három klarinétra (1993)
  • Psalm 151, szóló ütőhangszerre (1993)
  • Thunder, szóló ütőhangszerre (1993)
  • Psy [1. változat], fuvolára, csellóra és cimbalomra (1996)
  • Psy [2. változat], fuvolára, brácsára és hárfára (1996)
  • Derwishtanz [2. változat], négy fuvolára (2001)
  • Zwei Promenaden, ütőhangszerre, billentyűs hangszerre és tubára (2001; a Triangelből)
  • désaccord 1 (in memoriam B. A. Zimmermann), két brácsára (2001; visszavonva)
  • Encore, vonósnégyesre (2005)
  • Sonata per sei (2006)
  • Octet, fuvolára, klarinétra, két fagottra, két trombitára és két harsonára (2008)
  • Cadenza, szólófuvolára (2008)
  • New Psalm. ütőhangszerre (2012–13)
  • Dodici, tizenkét csellóra (2013)
  • Lectures différentes, szaxofon kvartettre (2014)
  • a Call, szólóhegedűre (2015. december)
  • para Paloma, szólóhegedűre (2015)
  • Molto Tranquillo, piccolóra, csellóra és zongorára (2015)
  • ,,Now, Miss!”, hegedűre és csellóra (2016)
  • Joyce, klarinétra és vonósnégyesre (2017)
  • Sentimental, szólótrombitára (2017)
  • Joyce, szólóklarinétra (2018)
  • désaccord 2, két brácsára (2018)
  • Töredék Arany János balladájából, szólófagottra (2018)
  • Adventures of the dominant seventh chord, szólóhegedűre (2019)
  • Langsamer Marsch, hegedűre, brácsára és csellóra (2020)
  • Trio á cordes, hegedűre, brácsára és csellóra (2020)

Vokális művek a capella

[szerkesztés]
  • Egyedül, a capella vegyeskarra (1956)
  • A magyar romokon, a capella vegyeskarra (1959)
  • Drei Madrigalkomödien, tizenkét énekhangra (1963–90)
    • No.1 Insetti galanti (1970–90)
    • No.2 Hochzeitsmadrigal (1963–6)
    • No.3 Moro Lasso (1963–72)
  • Solitude (Egyedül), a capella vegyeskarra (2006; lásd: 1956)
  • Herbsttag, a capella női karra (2011)
  • Goretsch, Goretsch!, szóló mezzoszoprán hangra (2017)
  • A nyári felhő (Varró Dániel), a capella női karra (2017)
  • Drei Aphorismen von Heinrich Heine, a capella kórusra (2019)

Vokális művek egy hangszer-, együttes-, vagy zenekari kísérettel

[szerkesztés]
  • Intimus, baritonhangra és csellóra (1973)
  • Endless Eight I., kórusra és együttesre (1981; visszavonva)
  • Endless Eight II, kórusra és együttesre (1988–89; visszavonva)
  • Atlantis (Weöres Sándor), bariton-és szopránhangra, virtuális kórusra és zenekarra (1995)
  • Két monológ (Csehov), baritonhangra és zenekarra (1998)
  • Two Poems to Polly, csellóra és beszédre (1998)
  • IMA, kórusra és zenekarra (2002)
  • Natasha, szopránhangra, csellóra, klarinétra és zongorára (2006)
  • Octet plus, szopránhangra, fuvolára, klarinétra, két fagottra, két trombitára és két harsonára (2008)
  • Schiller, energische Schönheit, 8 énekhangra, 8 fúvósra, 2 ütősre és harmonikára (2010)
  • Die lange reise, ballada szopránhangra és zongorára (2014; az aranysárkány c. operából)
  • Halleluja – Oratorium balbulum, mezzoszoprán és tenorhangra, kórusra és zenekarra (2015)
  • The sirens cycle, szopránhangra és vonósnégyesre (2015–16)
  • Duna hangja, gyermekkarra és zenekarra (2017)
  • Secret Kiss, melodráma narrátorra és öt hangszerre (2018)
  • Siren's Song, kórusra és zenekarra (2020)

Művek billentyűs hangszer(ek)re

[szerkesztés]
  • Öt zongoradarab (1959-61)
    • No.1 Rondo (1961)
    • No.2 Improvisation (1961)
    • No.3 Scherzo (1960)
    • No.4 Adagio (1959)
    • No.5 Hommage à Haydn (1959)
  • Kosmos, zongorára (1961; rev.: 1999 [két zongorára])
  • Kosmos, két zongorára (1999; lásd zongorára: 1961)
  • Erdenklavier-Himmelklavier nr.1, zongorára (2003)
  • Erdenklavier-Himmelklavier nr. 2. „in memoriam Luciano Beriot”, zongorára (2003/2006; lásd zenekarra: 2018)
  • Un taxi l´attend, mais Tchékhov préfère aller à pied., zongorára (2004)
  • UNICEF, zongorára (2005)
  • Dances of the Brush-footed Butterfly, zongorára (2012)
  • rose!, zongorára (2015)
  • Lisztomania, zongorára négy kézre (2018)
  • 10 secondes pour le dixième anniversaire de Casa da musica, zongorára (2021)

Elektronikus művek

[szerkesztés]
  • Mese, hangszalagra (1968)
  • Tücsökzene, zene magnószalagra (1980)
  • Cricketmusik, elektronikus zene (1970)
  • Music for New York, szoprán szaxofonra, ütőimprovizációra és hangszalagra (1971)
  • „Now, Miss!”, hegedűre és szintetizátorra (1972)
  • Airport-Oeldorf, orgonára és szintetizátorra (1973)
  • Elektrochronik, elektromos zene (1974)
  • Hommage à Kurtág (1975)
  • Rottenbiller utca 16–22. (1990)
  • Der Blick, multimédia zene (1997; visszavonva)
  • The Art of Virus (2020)

Színpadi és filmkísérőzenék

[szerkesztés]
  • Büchner: Leonce és Léna, kísérőzene (1961)
  • Sean O'Casey: Az ezüst kupa, kísérőzene (1961)
  • Rózsa János: Tér, filmzene (1962)
  • Gábor Pál: Prometeusz, filmzene (1962)
  • Gábor Pál: A megérkezés, filmzene (1962)
  • Esztergályos Károly: Ötödik pozícióban, filmzene (1962)
  • Gábor Pál: Aranykor, filmzene (1963)
  • Tennessee Williams: Üvegfigurák, kísérőzene (1963)
  • O'Neill: Amerikai Elektra, kísérőzene (1963)
  • Madách: Az ember tragédiája, kísérőzene (1963)
  • Twist Olivér, színházi zene (1963)
  • Fábri Zoltán: Nappali sötétség, filmzene (1963)
  • Bácskay-Lauro István: Igézet, filmzene (1963)
  • Szabó István: Álmodozások kora, filmzene (1964)
  • Lakatos Iván: Mozaik, filmzene (1964)
  • Lermontov: Hóvihar, kísérőzene (1964)
  • Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt, kísérőzene (1964)
  • Anouilh: Becket, kísérőzene (1965)
  • Hét szem mazsola, színházi zene (1965)
  • Ellopott bejárat, színházi zene (1965)
  • Szücs János: Szomjuság, filmzene (1965)
  • Oláh Gábor: Három kívánság, filmzene (1965)
  • A nő, filmzene (1965)
  • Foltos és Fülenagy, színházi zene (1966)
  • Katona: Bánk bán (1968)
  • Krétarajzok, filmzene (1968)
  • Különös melódia, filmzene (1968)
  • Shakespeare: Téli rege, kísérőzene (1969)
  • Shakespeare: Athéni Timon, kísérőzene (1969)
  • Szemes Mihály: Az alvilág professzora, filmzene (1969)
  • Kardos Ferenc: Egy örült éjszaka, filmzene (1969)
  • Tóth János: Aréna, filmzene (1969)
  • Huszárik Zoltán: Amerigo Tot, filmzene (1969)
  • Makk Károly: Macskajáték, filmzene (1974)
  • Sára Sándor: Tüske a köröm alatt, filmzene (1987)
  • Elek Judit: Tutajosok, filmzene (1990)
  • Sára Sándor: Könyörtelen idők, filmzene (1991)

Könyv

[szerkesztés]
  • Eötvös Péter–Pedro Amaral: Parlando, rubato. Beszélgetések, monológok és egyéb kitérők; ford. Jancsó Júlia; Rózsavölgyi, Budapest, 2015

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://magyarnarancs.hu/zene2/meghalt-eotvos-peter-zeneszerzo-266684
  2. https://opac-nevter.pim.hu/record/-/record/display/manifestation/PIM52711/93b9013e-f5a5-4170-a83d-143383438e48/solr/0/24/0/1/authorOrder/ASC
  3. https://eotvospeter.com/wp-content/uploads/2020/10/Short_bio_website_EN.pdf
  4. LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  5. https://hvg.hu/itthon/20181111_Hazamdijat_kapott_Raday_Mihaly
  6. https://www.goethe.de/de/kul/pre/gme/prt/21300536.html
  7. https://librarius.hu/2024/04/20/eotvos-peter-hamvai-bartok-bela-kocsis-zoltan-es-solti-gyorgy-sirja-melle-kerultek/
  8. Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda 2009. Budapest: MTI. 2008. 289. o.  
  9. Peter Eötvös: Biography. eotvospeter.com (magyarul) (2015) (Hozzáférés: 2016. november 19.) arch
  10. A MIDEM díja.
  11. (Grand Prix de la Presse musicale internationale - Prix Antoine Livio
  12. A Velencei Biennálé keretében megrendezett 55. Nemzetközi Kortárszenei Fesztiválon átadott elismerés.
  13. Átadták az idei Prima Primissima Díjakat - mandiner.hu
  14. Mapa Teatro, Claudia Andujar und Péter Eötvös erhalten Goethe-Medaille Archiválva 2018. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, goethe.de, 2018. június 14.
  15. A francia szépművészeti akadémia (Académie des Beaux-Arts) javaslata alapján odaítélt elismerés. Lásd: Prix de la Fondation Simone et Cino Del Duca: Lauréats 2016. academie-des-beaux-arts.fr. (franciául) Párizs: Fondation Simone et Cino Del Duca (2016. november 16.) (Hozzáférés: 2016. november 19.) arch
  16. Díjazottak. Artisjus. (Hozzáférés: 2020. január 5.)
  17. Eötvös Péter-operabemutató Berlinben (hu-HU nyelven). Fidelio.hu. (Hozzáférés: 2023. október 22.)
  18. Mozgóvilág Online/Váradi Júlia: „Mint a cirkuszi ló, ha pattog az ostor”, 39. évf., 2009. december Archiválva 2011. július 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  19. A Halhatatlanok Társulata/Örökös Tagság/Molnár Piroska Archiválva 2013. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  20. Molnár Piroska egy tv interjúban azt nyilatkozta, hogy fia meghalt, a Heti Válaszban pedig azt állította: „Valóban nincs unokám és gyerekem;”, lásd Heti Válasz.hu/Halász Csilla: A Nagymama díja, 2011. február 28.[halott link] (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  21. Ki kicsoda 2000. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, 1999. Greger-Biográf.
  22. Eötvös Péter: Valuska - Commedia tragica tizenkét képben, egy felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal. opera.hu. Magyar Állami Operaház, 2023. szeptember 28. [2023. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 9.)

Források

[szerkesztés]
  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN 9789635308545. 593–594. o.

További információk

[szerkesztés]