Ugrás a tartalomhoz

Draskóczy László (zeneszerző)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Draskóczy László (egyértelműsítő lap).
Draskóczy László
Életrajzi adatok
Született1940. május 23.
Budapest
Állampolgárságamagyar
Elhunyt2020. március 31.
Budapest
Családja
ÉdesapjaDraskóczy László református lelkész
ÉdesanyjaThaly Eszter tanítónő
HázastársKepes Sára (+1965.), Maros Virág Mária
GyermekeiDraskóczy Tamás, Draskóczy Eszter, Draskóczy Balázs, Draskóczy Lídia
Pályafutás
Tevékenységzeneszerzés, zenepedagógiai tevékenység, zenetudományi munkásság
Műfajokegyházi zeneművek, népzenei feldolgozások, kórusok, kamarazene, egyházzene-tudományi írások, improvizációk
Híres műveiÁroni Áldás, Károli kantáta, Korondi táncok
DíjakMagyar Arany Érdemkereszt

Draskóczy László (Budapest, 1940. május 23. – Budapest, 2020. március 31.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, kántor, karnagy, himnológus

Családja

[szerkesztés]

A család apai ágon a Turóc vármegyei Draskóczyak, anyai ágon a Komárom vármegyei Thalyak leszármazottja. A zeneszerző édesapja, Draskóczy László Huszton született és Máramarosszigeten nevelkedett, ahol a nagyapa, Draskóczy Gábor törvényszéki bíró volt. Az I. világháború után a család Budapestre költözött, mivel a családfő nem kívánt esküt tenni a román államnak. Tíz hónapig vagonban laktak a Nyugati pályaudvaron, majd rövid ideig Pécsett éltek, végül Budapesten telepedtek le. Itt végezte 1929-ben a Református Teológiai Akadémiát a zeneszerző édesapja.[1] Az anyai nagyapa, Thaly Loránt, a Bethesda Gyermekkórház belgyógyász főorvosa, és nem mellesleg műkedvelő költő volt. Ravasz László így ír róla: „sok verséért hálásak vagyunk és örülünk, ha az ő éneke, baráti köröknek e kedves ismerőse, a sajtó hangerősítőjén megnőve, átzúg a magyar lelkeken, határon innen, határon túl…”[2] Lánya, Thaly Eszter, a zeneszerző édesanyja is írt verseket, s így a két szülőn keresztül a keresztyén, nagypolgári légkör, az ének és az imádság természetes közeg volt a Draskóczy családban.

Munkássága

[szerkesztés]

Alap- és középfokú tanulmányait követően az Állami Konzervatórium Tanárképzőjében szolfézs-zeneelmélet szakon szerzett diplomát (1964.), majd a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakát végezte el (1969.). Tanárai voltak: Jeney Zoltán (fuvola), Arányi-Aschner György, Major Ervin, Sugár Rezső, Vincze Imre (zeneszerzés), Ferenczy György (zongora).[1][3] Tanulmányai mellett zongorista-korrepetitor állást vállalt különböző népzenei együtteseknél (Bihari János Táncegyüttes, Néphadsereg Művészegyüttese, VDSZ Bartók Táncegyüttese), s eközben maga is készített népzenei ihletésű feldolgozásokat. Később a Magyar Rádió számára írt hasonló jellegű kompozíciókat. Ennek a korszaknak a terméke számos színpadi kísérőzene és hangszerelés mellett az Arioso és rondó zongorára, a Négy tétel vonósnégyesre, valamint a Leánysirató. Ez utóbbi több rangos hazai és nemzetközi zeneszerzői díjat is elnyert. De ennek az időszaknak a kései lenyomata a két klarinétra írt Népdal-szonatína, valamint a Korondi táncok, mely néhány év alatt rendkívüli népszerűségre tett szert: része a zeneiskolai klarinét tantervnek, kötelező anyag versenyeken, és különböző átiratok is készültek, készülnek belőle.[4]

Ugyanakkor egészen fiatalkorától kezdve az egyházi zene közelében volt. Egy interjúban így emlékszik vissza arra az alkalomra, mikor először kántorkodott: „Körülbelül 8 éves lehettem, a Pozsonyi úton laktunk akkor, ott volt édesapám lelkész és egy alkalommal az esküvőre nem jött meg idejében a kántor. Szólt édesapám, hogy gyorsan jöjjek, mert már itt az ifjú pár és nincsen orgonista. Így aztán ahogy voltam, mezítláb felszaladtam a karzatra, és akkor én mentettem meg a helyzetet, improvizáltam, amíg bejött az ifjú pár.”[1][5] Pár évvel később hallhatta improvizációját Berkesi Sándor, aki így ír erről az élményéről: „Egy ízben édesanyám erős unszolására duzzogva mentem el vele egy hétköznapi bibliaórára. Az ifjú, tizenéves Draskóczy Laci ült a harmónium mellett, és én csodálattal néztem, hallgattam magabiztos játékát."[6] A nyolcvanas évek közepén, a Torockó téri református templom kántoraként a már érett Draskóczy László improvizációi Fassang Lászlóra gyakoroltak életreszóló hatást.[7]

Az 1970-es évek végén megírta máig legismertebb miniatűr alkotását, az Ároni Áldás kánont. Ezzel nagyjából egyidőben érdeklődése a református egyházzene irányába fordult. Életének ebben a második alkotói szakaszában is sok-sok használati zenét írt, ezek azonban már a Musica Sacra területére tartozó alkotások: egyházi énekek dallamára készített feldolgozások énekkarok és kamaracsoportok számára. Egyszerű, strofikus harmonizálásoktól kezdve (52 háromszólamú kórustétel) formailag is gazdagabb, összetettebb motettákon keresztül (Győzhetetlen én kőszálom; Jelige), egészen a nagyobb szabású egyedi kóruskompozíciókig (Cor meum; Három szakrális tétel), illetve a hangszerkíséretes kórusművekig (Jövel Szentlélek Isten; Szent Ferenc Naphimnusza) széles repertoár ez.[4] Később, különösen az ezredforduló után egyre több egyéni hangot megütő művet alkot. Ekkor írta legnagyobb szabású kompozícióját, a Károli kantátát is. A zenemű megírásáról így vall: „Önálló zeneműveim lajstroma nem hosszú: néhány hangszeres darab, egy-két dal, pár kórusmű és számos alkalmi kompozíció, közte elég sok népdalfeldolgozás. … A Károli kantáta más. Ezt nem zeneszerzői hévvel és ambícióval komponáltam. Ez a mű számomra Isten ajándéka. Hogy jó-e, avagy rossz, majd a hallgatóság megítéli. Bennem is nagy a kíváncsiság. Mindenesetre, ilyen könnyen, megerőltetés nélkül még sohasem komponáltam. Mert munka közben állandóan éreztem Isten valóságos jelenlétét, biztatását, folyamatos bátorítását, s egy pillanatig sem volt bizonytalanság bennem arra nézve, hogy vajon holnap is fog menni a munka, vagy pedig, hogy fölösleges a fáradozásom.”[8] Az öttételes, szimfonikus zenekart, vegyes kart, tenor szólistát, valamint narrátort foglalkoztató zenemű Károli Gáspár: Két könyv című írásának fragmentumaira épül. „Ebben a munkájában bibliafordítónk azon elmélkedik, hogy országunk, amely »fényes, hatalmas és erős«, hogyan válhatott ennyire nyomorulttá és szerencsétlenné. Ennek okát abban leli meg, hogy magyar népünk elfordult Istentől, és a »fösvénység, kevélység, irigység, részegeskedés, uzsoraság, tolvajság, paráznaság« bűnében él, amely nem tetszik Istennek: »Ezért rabolják ki országunkat és ezért veretett el országunk határa«"[8]

A zeneszerzés mellett pedagógiai munkássága is jelentős volt. Mára nagynevűként számon tartott zeneszerzők tucatjait nevelte ki a Győri Zeneművészeti Szakközépiskola, majd a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium zeneszerző tanszakán (pl. Fekete Gyula,[9] Barabás Árpád, Tallér Zsófia,[10] Csató Mónika vagy Zarándy Ákos), de jó szemmel fedezi fel más tanszakokon tanuló ifjú zenészek kiemelkedő tehetségét. Ily módon mesterükként tartják számon őt olyan előadók is, mint Lukács Gyöngyi[11] operaénekes, Köteles Géza, Nagy Máté, Somogyi-Tóth Dániel és Dénes-Worowski Marcell[12] karmesterek, Cseri Zsófia, Kalmanovits Zoltán, karnagyok, H. Zováthi Alajos nagybőgő-, Fassang László és Pálúr János orgona-, vagy Berecz Mihály[13] zongoraművész.[14] Zenepedagógusi attitűdje abban is megnyilvánult, hogy részt vállalt a Magyarországi Református Egyház különböző zenei műhelyeinek kialakításában, gondozásában (Kölkedi Zenei Hét, Református Kántorképző Tanfolyam, Ráday Kamarazenekar, Doktorok Kollégiuma Himnológiai Szekciója, Református Egyházzenészek Munkaközössége).[15]

Életének utolsó szakaszában idejének nagy részét a kutatásnak szentelte. Elmélyedt a genfi zsoltárok tanulmányozásában, és más zeneelméleti, valamint a himnológia tárgyköréhez tartozó kérdések vizsgálatában. Rend és sajtóhiba Bachnál, A Genfi Zsoltároskönyv két tétele,[16] Genfi zsoltárok Le Roy lantján – a tabulatúrák tanulságai,[17] A kántor és munkaeszköze a korálkönyv – jelzik ennek a kutató-gondolkodó időszaknak egyes állomásait. 2020-ban bekövetkezett haláláig több tucat zenei írást készített, melyek egy része különböző szakfolyóiratokban jelent meg.

Díjak, elismerések

[szerkesztés]

Művei[4]

[szerkesztés]

Népdalfeldolgozások a korai évekből

[szerkesztés]

Népi kísérőzenék

[szerkesztés]
  • Arass, rózsám, arass (KJ)
  • Bagi táncok (NF)
  • Cigányszvit (NF)
  • Dús (OM)
  • Erdélyi táncok (NF)
  • Esthajnali csillag (NF)
  • Évszakok I-II-III-IV (OM)
  • Fergeteges (OM)
  • Három erdélyi tánc (NF)
  • Három tánc gyermekeknek (NF)
  • Karikázó (NF)
  • Karikázó és kanásztánc (NF)
  • Kónyi verbunk (PA)
  • Kun verbunk (MI)
  • Kunsági botoló (MI)
  • Leánytánc (ST)
  • Madocsai táncok (OM)
  • Perlekedők (OM)
  • Székely táncok (OM)
  • Ugrós variációk (OM)

Koreográfusok: Kelemen József (KJ), Molnár István (MI), Novák Ferenc (NF) Osskó Endréné Magda (OM), Péterffy Attila (PA), Somogyi Tibor (ST)

Népdalcsokrok

[szerkesztés]
  • Most jöttem Erdélyből
  • Két dalcsokor
  • Széki dalok
  • Madárka, madárka…
  • Túl a Tiszán…
  • Három székely népdal

Dalok, kamara-, és zenekari művek az életmű első feléből

[szerkesztés]
  • Három dal József Attila verseire (ének + zongora) – 1961 (Száz éjszakán / Ének, hajolj ki ajkamon / Talán eltűnök hirtelen)
  • Nyitány (szimfonikus zenekarra) – 1963
  • Concertino zongorára és kamarazenekarra – 1963
  • Leánysirató (ének + zongora; ének + kamarazenekar) – 1964 (Bemutató: Magyar Rádió [Tokody Ilona + vez. Bolberitz Tamás; Lukács Gyöngyi + zong. a Szerző])
  • Lidérc (szoprán hangra zongorakísérettel, Weöres Sándor versére) – 1965
  • Négy tétel vonósnégyesre – 1965 (Epitaphium / Kánon / Scherzo / Adagio)
  • Suite (5 tétel szóló fuvolára) – 1966
  • Epitáf (Kepes Sára verse basszus énekhangra zongorakísérettel) – 1968
  • Que tu es belle, mon amie – Epithalamium (alt hangra zongorakísérettel) – 1969
  • Magnificat (ének + zongora)
  • Ballo Ongaro (táncsorozat a lőcsei tabulatúrás gyűjteményből – kamarazenekarra) – 1970
  • Arioso és rondó (zongorára) – 1971 (Megjelent: Szerzői kiadás, 2005)
  • Állatmesék – táncjáték négy képben Ezópusz meséi nyomán (szimfonikus zenekarra) – 1973
  • Öt gyermekdal két brácsára – 1978
  • Énekeljünk mindnyájan (karácsonyi népdal – ének + zongora) Bemutató: Magyar Rádió
  • Korondi táncok (klarinét + zongora) – 1981 (Megjelent: Editio Musica Budapest, 1981 – Z. 12 064 / Bemutató: Magyar Rádió [Horváth László + Körmendy Klára])
  • Hungarian Dances From Transylvania (for Alto saxophone and Piano) – Megjelent: Edition Darok, 1992 (EDL 1103)
  • Korondi táncok tárogatóra és cimbalomra (Megjelent: szerzői kiadás – 2005, Bemutató és hanglemezfelvétel: Nagy Csaba + Herencsár Viktória Hanglemez kiadása: Kuruc idők zenéje (Hungaroton HCD 32339) /8’/)
  • Népdal-Szonatina (két klarinétra) Megjelent: Editio Musica Budapest, 1981 (Z. 12 063)
  • Old Hungarian Dance Suite (Flute and Harpsichord or Piano) Megjelent: Edition Darok, 1992 (EDL 3101)
  • 4 Hungarian Folk Songs (two flutes, two oboes, two clarinets, two saxophones) Megjelent: Edition Darok, 1992

Egyházi kórusművek az életmű második szakaszából

[szerkesztés]
  • Ároni Áldás – Áldjon meg téged (ötszólamú kánon bibliai szövegre) – 1979
  • Az Úr Istent magasztalom (két hegedűre és háromszólamú vegyes karra) 1979
  • 52 egyszerű kórustétel háromszólamú vegyes karra – 1981
  • Győzhetetlen én kőszálom (vegyes kar) – 1985
  • Jövel, Szentlélek Isten (háromszólamú vegyes karra kiszenekari kísérettel) – 1985
  • Adjunk hálát mindnyájan (vegyes karra) – 1995
  • Rajta, ifjak – a Református gimnáziumok indulója (vegyes karra, Vizi I. szövegére) – 1999
  • Jöjj, élő víz (vegyes karra és orgonára, Gerzsenyi Sándor szövegére) – 2005
  • Károli kantáta (narrátorra, tenorszólóra, vegyeskarra, szimfonikus zenekarra – Károli Gáspár szövegére) – 2005
  • Amint vagyok (négyszólamú női karra) – 2006
  • Józsué hitvallása (vegyes karra szóló kvartettel) – 2007
  • Jézus szeret (vegyes karra) – 2007
  • Bonhoeffer éneke (vegyes karra) – 2007
  • Jelige (vegyes karra, bibliai szövegre Mt 11: 28) – 2007
  • A nagy mélységből szüntelen (vegyes karra)
  • Három szakrális tétel (vegyes karra) – 2008
  • Kyrie; Sanctus; Agnus Dei
  • Cor meum (vegyes karra szóló kvartettel)
  • Cor meum; Soli Deo gloria; Amen
  • Tehozzád jövünk már Istenünk (vegyes karra) – 2009
  • Kész a szívem, Istenem (hatszólamú kánon az 57. zsoltár szavaira) – 2009
  • Szent Ferenc Naphimnusza (vegyes karra és szimfonikus zenekarra) – 2009
  • Fogadj el, Jézusom (vegyes karra) – 2017

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c „„Az Ige kőszálként megáll”. Interjú Draskóczy Lászlóval”. Sola Sriptura 2006. (3.). 
  2. ↑ Thaly Loránt. Eolhárfa. Budapest: Vita (1926) 
  3. ↑ BMC Művészadatbázis. (Hozzáférés: 2024. július 10.)
  4. ↑ a b c Draskóczy Balázs. „Draskóczy László a református egyházzene hűséges alkotómunkása”. Valóság, Budapest 2024 (4), 88-105. o, Kiadó: TIT. 
  5. ↑ Tárkányi Botond. „Énekeljetek az Úrnak!”. Reformátusok Lapja 2014 (11.), 12.. o. 
  6. ↑ Berkesi Sándor. „Draskóczy László emlékezete”. Országút 2020 (21). 
  7. ↑ Békéssy Lili (2015). „Budapesttől Párizsig”. MÜPA magazin 2015 (5.). (Hozzáférés: 2024. július 10.) „Tizenhárom éves voltam, amikor az orgona annyira megérintett, hogy attól kezdve ez állt az érdeklődésem középpontjában. Templomunk orgonistája Draskóczy László volt, akinek improvizációi nagy hatást gyakoroltak rám – akkor hallottam először valakit élőben improvizálni, orgonát is akkor láttam-hallottam közelről. Úgy gondoltam, hogy ezt nekem is feltétlenül meg kellene tanulnom. Ekkor döntöttem el, hogy ez lesz a hivatásom.” 
  8. ↑ a b Bódiss Tamás. „A Károli Kantáta bemutatója elé”. Reformátusok Lapja 2005. (40.), 4-5.. o. 
  9. ↑ Bokor Gabriella: Portré: Fekete Gyula - „Az ember írja meg, amiben hisz…”. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  10. ↑ Országos Idegennyelvű Könyvtár és Zenei Gyűjtemény - női zeneszerzők. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  11. ↑ Kovács Ilona: A magyar zene követei Nagy-Britanniában Beszélgetés Lukács Gyöngyi operaénekesnővel. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  12. ↑ A Sirene Operntheater társulata. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  13. ↑ Filharmónia - Művészek: Berecz Mihály. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  14. ↑ Draskóczy László honlapja. (Hozzáférés: 2024. július 10.)
  15. ↑ Vizi István. „Krisztus az énekem”. Reformátusok Lapja, Budapest 2021 (23), 24-25. o. (Hozzáférés: 2024. július 10.) 
  16. ↑ Draskóczy László. „A Genfi Zsoltároskönyv két tétele”. Magyar Egyházzene XXI, 177-196.. o. (Hozzáférés: 2024. július 10.) 
  17. ↑ Draskóczy László. „Genfi zsoltárok Le Roy lantján”. Magyar Egyházzene XXII, 243-274.. o. 
  18. ↑ a b Péntek Ágnes: Draskóczy László munkájának jelentősége az egyházzene közkinccsé tételében - Szakdolgozat Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar 2007. 6.o.
  19. ↑ Erkel Ferenc Vegyeskar - EFVK DÍJAZOTTAK. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  20. ↑ Kormányportál - Állami kitüntetéseket adott át Balog Zoltán. (Hozzáférés: 2024. július 11.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Draskóczy_László_(zeneszerző)&oldid=27572644”