Ugrás a tartalomhoz

Major Ervin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Major Ervin
Született1901. január 26.[1]
Budapest
Elhunyt1967. október 10. (66 évesen)[1]
Budapest XII. kerülete
Állampolgárságamagyar
SzüleiMajor J. Gyula
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (17/1-1-798)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Major Ervin (Budapest, 1901. január 26.[4] – Budapest, 1967. október 10.)[5] zenetörténész, zeneszerző. Major J. Gyula fia.

Életpályája

[szerkesztés]

Major Jakab Gyula (1858–1925) zongoraművész és Glücklich Ida gyermekeként született izraelita családban. A budapesti Zeneakadémián Weiner Leónál tanult és ezzel egy időben a budapesti tudományegyetemen 1924-ben bölcsészdoktorátust is szerzett.

1926-1928 között a Zenei Szemle című folyóiratot szerkesztette, 1919-1930 között a Muzsika című lap társszerkesztője. 1928-tól a Nemzeti Zenedében zeneszerzést, majd zenetörténetet tanított, közben az iskola könyvtárát is vezette. Itt találta meg 1933-ban azokat a Galánta-vidéki hangszeres dallamokat, amelyekből Kodály Zoltán a Budapesti Filharmóniai Társaság 80 éves jubileumára a Galántai táncok című zenekari művét írta.

1935-ben kinevezték a Zeneművészeti Főiskolára a magyar zenetörténet tanárának. 1941-ben Hóman Bálint követelésére el kellett bocsátani. Bár 1945-ben a Zeneművészeti Főiskola zenetörténeti tanszékén óradíjas tanár lett, nem ott folytatta pályáját, hanem 1948-tól a budapesti Zenei Gimnáziumban, 1954-től pedig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, ahol zeneszerzést tanított.

Magánélete

[szerkesztés]

1931-ben házasságot kötött Budapesten Sárossy Emmával.[6] A házasság 1935-ben felbontatott. Második felesége Radnai Sarolta volt, akivel 1938-tól haláláig együtt élt.

Munkássága

[szerkesztés]

Jelentős munkásságot fejtett ki a magyar zenetörténeti kutatás, főként a 1819. századi magyar zenetörténet, valamint Beethoven, Haydn, Mozart, Brahms, Liszt és a többi magyar vonatkozásainak kutatásában. Zenekari műveket, kamaraműveket, szonátákat, dalokat, népdalfeldolgozásokat alkotott.

1955-ben tevékeny része volt a jubiláris Beethoven- és Bartók-kiállítás létrehozásában. 1961 szeptemberében előadást tartott a budapesti Liszt-Bartók konferencián. Munkatársa volt az 1931-ben és 1965-ben megjelent Zenei Lexikonnak.

Tanulmányainak legjavát 1968-ban Bónis Ferenc rendezte sajtó alá (Fejezetek a magyar zene történetéből, Szabolcsi Bence előszavával, Budapest, 1968).

Főbb munkái

[szerkesztés]
  • Szonáta gordonkára és zongorára (1932)
  • Andante all'ungherese (zenekarra, 1934)
  • Szonáta tárogatóra és zongorára (1936)
  • Nyitány Rózsavölgyi Márk dallamai nyomán a Nemzeti Színház jubileumára (1937)
  • Gömöri verbunk, dalok, népdalfeldolgozások, kamaraművek (1952)

Írásai

[szerkesztés]
  • Magyar táncdallamok Haydn feldolgozásában (1929, németül a Zeitschrift für Musikwissenschaftban)
  • A Rákóczi-nóta és Rákóczi-induló (Budapesti Hírlap, 1929. dec. 25.)
  • Erkel Ferenc műveinek jegyzéke (Zenei Szemle, 1947)
  • Bach és Magyarország (1953)
  • Mozart és Magyarország (1956)
  • A martonvásári Beethoven-múzeum (Székesfehérvár, 1958)
  • Mozart und die ungarische Musikgeschichte (1958)
  • Csokonai és a magyar zene (1954)
  • A galántai cigányok (Magyar Zene, 1960)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap