Drótfarkú fecske

Drótfarkú fecske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Fecskefélék (Hirundinidae);
Nem:	Hirundo;
Faj:	H. smithii;
Tudományos név
	Hirundo smithii; (Leach, 1818)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Drótfarkú fecske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Drótfarkú fecske témájú médiaállományokat és Drótfarkú fecske témájú kategóriát.

A drótfarkú fecske (Hirundo smithii) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt William Elford Leach angol zoológus és tengerbiológus írta le 1818-ban.^[3]

Alfajai

Hirundo smithii smithii (Leach, 1818) - északon Szenegáltól Szomáliáig, délen észak-Namíbiától északkelet-Dél-afrikai Köztársaságig;
Hirundo smithii filifera (Stephens, 1826) - dél-Üzbegisztántól Indián keresztül közép-Vietnámig.

Előfordulása

Afganisztán, Angola, Benin, Botswana, Burkina Faso, Burundi, Kambodzsa, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Csád, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Eritrea, Etiópia, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Kenya, Laosz, Malawi, Mali, Mauritánia, Mozambik, Mianmar, Namíbia, Niger, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, a Dél-afrikai Köztársaság, Szudán, Szváziföld, Tádzsikisztán, Tanzánia, Thaiföld, Togo, Türkmenisztán, Uganda, az Egyesült Arab Emírségek, Üzbegisztán, Zambia és Zimbabwe vízközeli helyein található meg. A Kongói Köztársaság, Egyiptom, Libéria, Omán és Srí Lanka területén kóborló.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és szavannák, folyók és patakok környékén. Vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 21 centiméter, testtömege 11-17 gramm.^[5] Szárnya, farka, háta sötét kékes-fekete. Homloka és feje teteje gesztenyebarna, melle és hasa fehér. Nevét hosszú, drótszerű két szélső faroktolláról kapta. A nemek hasonlóak, csak a tojónak valamivel rövidebbek ezek a faroktollak. Az ázsiai alfajnak hosszabb a farka, mint az afrikainak.

Életmódja

Tápláléka repülő rovarokból áll, legfőképp legyekből.

Szaporodása

Fél csésze alakú sár fészkét meredek sziklaoldalára, hidakra készíti. Párzási ideje egész éves, augusztus-december és február-április között tetőzik. Fészekalja 2–4 tojásból áll, az ázsiai alfajnak akár 5-ből is, melyen csak a tojó kotlik 14-19 napig. A fiókákat mindkét szülő eteti 15-24 napig.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]