Déli dolmányos hangyász

Déli dolmányos hangyász
	Déli dolmányos hangyász Brazília déli részén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Vendégízületesek (Xenarthra);
Rend:	Szőrös vendégízületesek (Pilosa);
Alrend:	Hangyászok (Vermilingua);
Család:	Hangyászfélék (Myrmecophagidae);
Nem:	Tamandua;
Faj:	T. tetradactyla;
Tudományos név
	Tamandua tetradactyla; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Myrmecophaga tamandua G. Cuvier, 1798; Tamandua longicaudata (Turner, 1853); Tamandua longicauda Vesey-FitzGerald, 1936; Tamandua longicauda Rode, 1937; Tamandua longicaudata var. nigra Beaux, 1908; Tamandua longicaudata mexianae Cabrera, 1958; Tamandua opisthomelas Gray, 1873;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Déli dolmányos hangyász témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Déli dolmányos hangyász témájú médiaállományokat és Déli dolmányos hangyász témájú kategóriát.

A déli dolmányos hangyász (Tamandua tetradactyla) az emlősök (Mammalia) osztályának vendégízületesek (Xenarthra) öregrendjébe és a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendjébe, ezen belül a hangyászok (Vermilingua) alrendjébe és a hangyászfélék (Myrmecophagidae) családjába tartozó faj.

Az állat a Tamandua emlősnem típusfaja.

Előfordulása

A déli dolmányos hangyász Dél-Amerikában található meg Venezuelától és Trinidadtól Észak-Argentínáig, Dél-Brazíliáig és Uruguayig a tengerszint feletti 2000 méteres magasságig.

Különböző nedves és száraz erdőkben él, beleértve a trópusi esőerdőket, szavannákat és bozótokat. Úgy tűnik, hogy a leggyakrabban a patakok és folyók közelében fordul elő, különösen azokon, amelyekben sűrűn nőnek epifita növények (feltehetően azért, mert tápláléka gyakori ezeken a területeken).

Alfajai

Tamandua tetradactyla nigra
Tamandua tetradactyla straminea
Tamandua tetradactyla tetradactyla
Tamandua tetradactyla quichua

Megjelenése

Az állat hossza 52-67 centiméter, farokhossza 40-67 centiméter, és testtömege 3-6 kilogramm. A dolmányos hangyász szőrzete élőhelyétől függően eltérő, de túlnyomórészt a világos homokszín jellemző. Fekete vagy sötétbarna egyedek Peruban, Ecuadorban az Andok előhegységében, valamint az Amazonas deltájában fordulnak elő. Farka hosszú, pikkelyes és részben csupasz; ötödik kapaszkodólábként biztosan megtartja az állatot az ágon. Nyelve 40 centiméter hosszú is lehet. A hangyásznak nincs foga, ezért a táplálékot kizárólag a nyelvével veszi fel.

Életmódja

A hangyász éjjel aktív, és magányosan a fákon él. Tápláléka termeszek, hangyák, méhek és méz. Fogságban legalább 9 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget körülbelül egyéves korban éri el. A párzási időszak ősszel van. A vemhesség körülbelül 6 hónapig tart, ennek végén 1 utód jön a világra. A nőstény hátán hordja kicsinyét az elválasztásig.

Rokon fajok

A déli dolmányos hangyász legközelebbi rokona és a Tamandua nem másik faja az északi dolmányos hangyász (Tamandua mexicana).

Érdekesség

A megzavart állat orrfacsaró bűzt terjeszt, ezért nevezik a bennszülöttek „büdös erdőlakónak”. Amikor a nőstény az ágak közt táplálékkeresésre indul a kölykével, előfordul, hogy lefekteti a kis hangyászt egy ágra, majd amikor jóllakott, érte megy. Egy fiatal állat gyomrában több mint fél kilónyi hangyát és hangyalárvát találtak.

Ritkán látható állatkertekben. Magyarországon az 1930-as években találkozhattak utoljára a látogatók ezzel a fajjal. A Szegedi Vadasparkban 2014 tavasza óta látható egy pár ebből a fajból.^[1]

Jegyzetek

↑ Igazi zoológiai csodák a Vadasparkban: tamanduák, skarlát íbiszek és kéktorkú arák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2014. május 28. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Igazi zoológiai csodák a Vadasparkban: tamanduák, skarlát íbiszek és kéktorkú arák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2014. május 28. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)

[1]