Ugrás a tartalomhoz

Diszprózium(III)-klorid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
diszprózium(III)-klorid

diszprózium(III)-klorid hexahidrát
IUPAC-név diszprózium(III)-klorid
diszprózium-triklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10025-74-8
PubChem 66207
ChemSpider 59592
SMILES
Cl[Dy](Cl)Cl
InChI
1/3ClH.Dy/h3*1H;/q;;;+3/p-3
InChIKey BOXVSFHSLKQLNZ-UHFFFAOYSA-K
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet DyCl3
Moláris tömeg 268,86 g/mol (anhidrát)
Megjelenés fehér, szilárd anyag
Sűrűség 3,67 g/cm³, szilárd
Olvadáspont 647 °C (anhidrát)
Forráspont 1530 °C
Oldhatóság (vízben) oldódik
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet AlCl3 szerkezet
Koordinációs
geometria
oktaéderes
Veszélyek
EU osztályozás nincs listázva
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation diszprózium(III)-fluorid
diszprózium(III)-bromid
diszprózium(III)-jodid
Azonos anion terbium(III)-klorid
diszprózium(II)-klorid
holmium(III)-klorid
Rokon vegyületek diszprózium(II)-klorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A diszprózium(III)-klorid (DyCl3), más néven diszprózium-triklorid vagy – kissé pontatlanul – diszprózium-klorid szervetlen vegyület, fehér vagy sárgás színű anyag, a levegő páratartalmát gyorsan megköti, hexahidráttá alakul (DyCl3·6H2O). A hidrát gyors hevítés hatására részlegesen hidrolizál,[1] diszprózium(III)-oxiklorid keletkezik (DyOCl). A vegyületben a diszprózium +3, a klór -1 oxidációs számú.

Előállítása és fontosabb reakciói

[szerkesztés]

Leggyakrabban ammónium-klorid és Dy2O3, illetve hidratált klorid vagy oxiklorid reakciójával állítják elő.[2][3] A reakciók végterméke (NH4)2[DyCl5].

A pentaklorid hatására a következő reakcióegyenlet szerint bomlik:

A hőbomlás (NH4)[Dy2Cl7] köztiterméken keresztül megy végbe.

Diszprózium(III)-oxid és vízben oldott hidrogén-klorid (sósav) reakciójával is diszprózium(III)-klorid hexahidrát keletkezik. Ez a só hevítéssel nem alakítható át anhidráttá (kristályvízmentessé), ehelyett oxiklorid képződik.

A diszprózium(III)-klorid közepesen erős Lewis-sav, a HSAB-elmélet szerint a „hard” savak közé tartozik. Vizes oldata felhasználható más diszprózium(III)-sók, például diszprózium(III)-fluorid előállításához:

Felhasználása

[szerkesztés]

A diszprózium(III)-klorid felhasználható más diszpróziumsók előállítására. Fém diszprózium keletkezik, ha olvadt diszprózium(III)-klorid és eutektikus lítium-kloridkálium-klorid keveréket elektrolízissel redukálják. A redukció volfrám katódon, Dy2+-on keresztül játszódik le.[4]

Óvintézkedések

[szerkesztés]

A diszprózium vegyületei kevéssé vagy közepes mértékben toxikusak, de részletes toxicitási vizsgálatokat nem végeztek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. F. T. Edelmann, P. Poremba, in: Synthetic Methods of Organometallic and Inorganic Chemistry, (W. A. Herrmann, ed.), Vol. 6, Georg Thieme Verlag, Stuttgart, 1997.
  2. Meyer, G. (1989). „The Ammonium Chloride Route to Anhydrous Rare Earth Chlorides-The Example of YCl3”. Inorganic Syntheses 25, 146–150. o. DOI:10.1002/9780470132562.ch35. 
  3. Edelmann, F. T., Poremba, P..szerk.: Herrmann, W. A. (ed.): Synthetic Methods of Organometallic and Inorganic Chemistry. Stuttgart: Georg Thieme Verlag (1997). ISBN 3-13-103021-6 
  4. Y. Castrillejo, M. R. Bermejo, A. I. Barrado, R. Pardo, E. Barrado, A. M. Martinez, Electrochimica Acta, 50, 2047-2057 (2005).

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dysprosium(III) chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.