Detre fia János
| Detre fia János | |
 | |
| Magyar Királyság királynéi pohárnokkancellár | |
| Hivatali idő 1267 – 1270 | |
| Elhunyt | 1278 Dürnkrut |
| Szülei | Tinóru nb. Detre |
| Élettárs | Köpcsény (?) |
| Gyermekei | ismeretlen lány ismeretlen lány János fia Detre |
| Halál oka | csatában |
| Vallás | római katolikus |
Detre fia János a 13. században élt magyar főúr, aki 1267–1270 között a királynéi pohárnokkancellár tisztét viselte.[1] Családjáról keveset tudunk, apja az ősi Tinóru nemzetségből származó Detre volt, akik a nemzetségi hagyomány szerint a hét vezér egyikének, Töhötömnek a leszármazottjai voltak. A nemzetség kiterjedt birtokokkal rendelkezett Pilis vármegyében, Pomáz környékén, de apja 1245-ben megkapta IV. Bélától az akkor még lakatlan Tyirákpusztát Szatmár vármegyében, ahová a következő években kunok telepedtek le. János valószínűleg e kunok vezérének a lányát, Köpcsényt vette el (?), de a szakirodalomban felmerült, hogy az egyik környékbeli vlach kenéz özvegyét vette el.[2] Nem tudjuk pontosan, hogyan került a királyné környezetébe, először mint királyi ember jelenik meg egy Pilis vármegyei határjárásnál. Laszkarisz Mária melletti tisztségviselése azt bizonyítja, hogy a belviszály során IV. Bélát támogatta István ifjabb királlyal szemben. Máriával tartott prágai látogatása során, amikor meglátogatta unokáját. 1272-ben térhetett vissza Kőszegi Henrikkel. Az ismeretlen nevű leánya leánynegyedéről szóló perben említik, hogy János a II. Ottokár elleni csatában hunyt el. A leány a Rosd nembeli Hodor fia Herbordhoz ment feleségül, s új családját Pomáz egy részével gazdagította. Mivel János Detre nevű fia fiatalon és magtalanul elhunyt, a többi birtokot részben másik lánya örökölhette, a többi birtok pedig visszaszállt a koronára.[3]
Személyét középkori grúz krónikák 17. századi másolataiból is ismerjük, amelyek említést tesznek különleges hajviseletéről is,[4] amely a kortárs osztrák krónikások érdeklődését is felkeltette provincialitásával. Bár kezdetben pogány jellege miatt keltett feltűnést, később egyházi körökben is népszerűvé vált. A későbbi századokban is népszerű maradt, manapság is számos férfi választja.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000-1301. (História Könyvtár. Kronológiák, Adattárak) Bp. 2011.
- ↑ Tiberiu Frăţilă-Felmer: Poveşti cu Frăţileşti. Partea I: Frăţileştii mehedinţeni
- ↑ Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I-II. (Magyarország vármegyéi és városai) Bp. 1910. I. 124-132.
- ↑ Kartlisz chovreba [Grúzia története] I. szerk.: Sz. Kauhcsisvili, Tbiliszi, 1955. 139-148.