Sárgarépa
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Daucus carota subsp. sativus (Hoffm.) Arcang. | ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgarépa témájú kategóriát. |
| Energia 41 kcal 173 kJ | |
| Szénhidrátok | 9.6 g |
|---|---|
| - Cukrok 4.7 g | |
| - Étkezési rostok 2.8 g | |
| Zsír | 0.24 g |
| Fehérje | 0.93 g |
| A-vitamin ekviv. 835 μg | 104% |
| β-karotin 8285 μg | 77% |
| Tiamin (B1-vitamin) 0.066 mg | 6% |
| Riboflavin (B2-vitamin) 0.058 mg | 5% |
| Niacin (B3-vitamin) 0.983 mg | 7% |
| Pantoténsav (B5-vitamin) 0.273 mg | 5% |
| B6-vitamin 0.138 mg | 11% |
| Folsav (B9-vitamin) 19 μg | 5% |
| C-vitamin 5.9 mg | 7% |
| E-vitamin 0.66 mg | 4% |
| Kalcium 33 mg | 3% |
| Vas 0.3 mg | 2% |
| Magnézium 12 mg | 3% |
| Mangán 0.143 mg | 7% |
| Foszfor 35 mg | 5% |
| Kálium 320 mg | 7% |
| Nátrium 69 mg | 5% |
| Cink 0.24 mg | 3% |
| Közvetlen hivatkozás az adatbázisra A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. Forrás: USDA tápanyag adatbázis | |
A sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) fontos zöldségnövény, jelentős vitaminforrás, régóta ismerjük és termesztjük.
A vadon előforduló, Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos vadmurok (Daucus carota) háziasított alfaja. A nemesített változat a vadhoz képest jóval nagyobb répatesttel rendelkezik, ízletesebb és kevésbé fásodó szerkezetű.
Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni.
Magyar elnevezése a narancssárga színnel azonosítja, bár lila, piros, fehér, sárga színű változatai is elterjedtek, főként Ázsiában. Narancssárga nemesített fajtája a 17. században holland kertészek nyomán terjedt el.
Erdély egyes vidékein murok a neve.
Leírása
[szerkesztés]Kétéves növény, az első évben tőleveleket fejleszt és zömök raktározó főgyökeret. A répatest részben a sziklevelek alatti szárrészből fejlődik. A második évben megjelenik a magszára, amelyen fehér szirmú virágai összetett ernyő virágzatot alkotnak. Szár- és tőlevelei egyaránt szárnyaltak, erősen szabdaltak. Termése ikerkaszat. Nem megfelelő vetőmag esetén első évben is virágozhat.[1]
Története
[szerkesztés]Származási helye (géncentruma[2]) Nyugat-Ázsia (a mai Afganisztán és Irán területe).[3] Évszázadok során nemesítették a mai változatokra, azzal a céllal, hogy édesebb legyen, ill. csökkenjen a gyökér fásodása.
Első „klasszikus” utalások a gyökér felhasználására az 1. századból valók (Dioszkoridész: De materia medica). Európába a 8. században mórok közvetítésével jutott el az Ibériai-félszigetre, innen terjedt el Észak-Európa felé.[4] A 12. századi andalúziai arab tudós földműves, Ibn al-'Awwam átfogó művében, a Könyv a mezőgazdaságról (Kitab al-Filaha) említ piros és sárga színű répatesteket. A jelenlegi narancssárga színűre holland kertészek nemesítették a 17. században.[5]
Magyar leírás elsőként 1664-ből származik a sárgarépáról Lippay Jánostól (1606–1666).
Tápanyagok
[szerkesztés]A termesztett sárgarépa kb. 88% vizet, 7% cukrot, 1% fehérjét, 1% rostot, 1% hamut és 0,2% zsírt tartalmaz. A rost főleg cellulóz, kisebb részben hemicellulóz és lignin. Elhanyagolható mennyiségben tartalmaz keményítőt.[6] A zöldség íze főként a glutaminsavnak és a többi szabad aminosavnak köszönhető. Más savakat nyomokban tartalmaz, ilyenek a borostyánkősav, α-ketoglutársav, tejsav és glikolsav (gyümölcssav); a fő fenolos sav a kávésav.[7]
Narancssárga színének okozója a β-karotin, kisebb mennyiségben α- és γ-karotinok. Az α- és β-karotin részben átalakul A-vitaminná az emberi szervezetben.[8][9]
Átlagosan 6–54 mg közötti mennyiségben tartalmaz karotinokat 100 g sárgarépa. A baromfitartók emiatt sárgarépa kivonatokat adnak az állatoknak, hogy javítsák azok húsának és a tojásaik sárgájának színét.[6] A sárgarépa gazdag antioxidánsokban és ásványi anyagokban. A népi gyógyászatban nőknél a kismedencei terület és méhkörnyéki véráramlás emelésére használják; további célokra mint szélhajtó (csökkenti a felfúvódást), emésztési problémák kezelésére, bélférgek ellen, székrekedés esetén és mandulagyulladáskor.[10]
Az A vitamin hiány tünetei egyebek mellett a farkasvakság, hajhullás, bőrszárazság.[11] Egy városi legenda szerint aki sok sárgarépát eszik, az éjjel is élesen lát. Ez a történet a második világháborúra nyúlik vissza, amikor a német csapatok a Brit szigetet támadták. A Királyi Légierő azt a pletykát terjesztette, hogy a pilóták a sok sárgarépa fogyasztásától látnak jól az éjszakai támadások alkalmával, hogy ezzel megpróbálja elkendőzni a kifejlesztett és alkalmazott új radartechnológiákat, valamint a piros jelzőfény használatát a repülőgépek műszerfalán, ami nem károsítja annyira az éjszakai látást.[12][13]
Felhasználása, elkészítési módok
[szerkesztés]Nyersen fogyasztva főként gyerekeknek értékes és tápláló kiegészítő étel. A rövid tenyészidejű fajták friss fogyasztásra alkalmasak, míg a hosszú tenyészidejű fajták vermelve, homokba rakva jól tárolhatók. Használhatjuk levesek, saláták, főzelékek, hidegkonyhai készítmények, bébiételek készítésére, és nagyon sok ételkülönlegesség ízesítője vagy díszítője is lehet.
A sárgarépát a legkülönfélébb módokon elkészítve lehet fogyasztani. A nyers sárgarépából a β-karotin tartalomnak csak 3%-a szabadul fel az emésztés során, ez az elkészítéssel, pépesítéssel, főzéssel, étkezési olaj hozzáadásával 39%-ra is feljavítható.[14]
Felhasználható apró darabokra vágva sütni, párolni, főzni, levesekbe és szószokba, bébiételekbe és állateledelbe.
A sárgarépa zöldje is ehető, bár emberi fogyasztása nem túl gyakori. Erre a célra a sűrű vetések egyelésénél kihúzgált (még vastag gyökeret nem fejlesztett) növények alkalmasak. Általában sültek mellé, salátába teszik.
Az 1980-as évek óta lehet kapni bébirépákat (amelyek meg vannak hámozva és egyforma méretű hengerekre vágva) és nyugatabbra népszerű rögtön fogyasztható gyorsételek.[15]
Pépesítve bébiételek készülnek belőle; víztelenítve chips, pehely, por; vékonyan szeletelve olajban ki lehet sütni, mint a burgonyát.[6]
A sárgarépa édes íze lehetővé teszi, hogy édességek is készüljenek belőle, mint sütemény, puding, gyümölcslekvár része. A sárgarépalé széles körben forgalmazott egészségvédő italként önmagában vagy mással keverve[16] (pl. céklalével, narancslével).
Napi 15 gramm sárgarépa fogyasztása fedezi a napi szükségletet, ezért figyeljünk oda a túladagolásra, mert inkább gyerekeknél ellenreakciót válthat ki. Magas bétakarotin tartalma miatt a cigarettázók nem tolerálják, ugyanis nikotin jelenlétében a karotin fölösleg nehezen ürül ki a vérből.[forrás?]
A sárgarépában fel tud dúsulni a nitráttartalom, mely ásott, nitráttal szennyezett talajvízkutakból öntözött, illetve erősen trágyázott földön nevelt növényben figyelhető meg. A magas nitrát tartalmú répából készült bébiétel a csecsemők és kisgyermekek számára halálos kimenetelű mérgezést okozhat. A nyolc hónaposnál fiatalabb csecsemők szervezetében nem alakul ki a nitrát lebontó enzim, mely csak a gyermek három éves korára fejlődik ki teljesen. A nitrát a vérben a hemoglobinhoz kötődik, így az képtelenné válik az oxigénszállításra, ezáltal oxigénhiány lép fel a szervezetben, melynek hatására a kisbaba szája és bőre kékeslila színűvé válhat. Ilyen esetben azonnal orvoshoz kell fordulni![17]
A nyulak és lovak egyik kedvenc eledele.
Termesztése
[szerkesztés]Napos-félárnyékos helyen érzi jól magát. Februártól vethető a magja, öntözött területen júniusig a rövid tenyészidejű fajták. Homokos-vályogos talaj az ideális, köves talajban nem lesz egyenes a gyökér. Elterjedt termesztési mód az emelt ágyásos termesztés.
A piacra termelés gondos fajtaválasztást igényel, a különböző célokra különböző fajták alkalmasak. Friss piaci eladásra gyorsan növő, korán betakarítható fajtákat célszerű választani (ezek tenyészideje kb. 2-3 hónap); a feldolgozóipar számára a nagy szárazanyagtartalom értékes, ezek késő őszi betakarítást jelentenek.[18]
Betegségek, kártevők
[szerkesztés]Néhány gombák által okozott betegsége a levélen: lisztharmat (Erysiphe heraclei), alternáriás levélfoltosság (Alternaria porri f. sp. solani); a gyökéren szklerotíniás rothadás (Sclerotinia sclerotiorum).
Kártevői a sárgarépalégy (Chamaepsila rosae),[19] gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne hapla), cserebogarak pajorjai, (Melolonthidae sp.), mocskospajorok (a vetési bagolylepke, Scotia segetum lárvája), lótücskök (Gryllotalpa gryllotalpa), drótférgek (a pattanóbogarak lárvái (Agriotes sp.)).[20][21]
Fajták
[szerkesztés]A sárgarépa fajták két nagy osztályba sorolhatók, a keleti és nyugati fajtába. A közelmúltban számos újdonság jelent meg, amelyeket sajátos jellemzőik miatt termesztenek.
A keleti fajtát Közép-Ázsiában háziasították a mai Afganisztán és Irán területén a 10. század környékén. Ezek a fajták lila és világossárga színűek és gyakran elágazódik a gyökér. A lila színért az antociánok felelősek.[22]
A nyugati fajtát a 17. században Hollandiában nemesítették. A narancssárga színt a karotinok okozzák. Akkoriban ennek a színnek politikai jelentősége volt a hollandok számára: a németalföldi szabadságharcok vezetőjének, Orániai Vilmos tiszteletére. (Willem van Oranje nevében az oranje hollandul narancssárgát jelent, és az első holland zászlón is ezt a színt használták 1575-ben.)
A nyugati fajták a gyökér alakja szerint csoportosíthatók:
- Chantenay fajták rövidebbek, de nagyobb kerületűek (akár 8 cm), válluk széles, hegyük lekerekített, feldolgozásra, tárolásra alkalmasak.
- Danvers fajták kúp alakúak, válluk széles, végük hegyes. Jobban tűrik a kötöttebb talajt. Gyakran pépesítik, bébiétel készül belőlük. 1871-ben nemesítették Danvers-ben.[23]
- A kisebb, gömbölyű fajtákat karottának is nevezik[24]
Magyarországon és világszerte számos más fajtát is termesztenek.[25]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sargarepa.hu. [2013. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 19.)
- ↑ A géncentrum Nyikolaj Ivanovics Vavilov (1887-1943) által létrehozott fogalom; az a terület, ahol természetes körülmények között a növény a legnagyobb változatosságban fordul elő
- ↑ dr. Balázs Sándor Zöldségtermesztők kézikönyve
- ↑ Krech, Shepard; McNeill, J.R.; Merchant, Carolyn (2004). Encyclopedia of World Environmental History: O-Z, Index. Routledge. p. 1071. ISBN 978-0-415-93735-1.
- ↑ Dalby, Andrew (2003). Food in the Ancient World from A to Z. Psychology Press. p. 75. ISBN 9780415862790.
- ↑ a b c Rubatsky et al. (1999), p. 254.
- ↑ Sharma et al. (2012), pp. 22–23.
- ↑ Strube, Michael; OveDragsted, Lars (1999). Naturally Occurring Antitumourigens. IV. Carotenoids Except β-Carotene. Copenhagen: Nordic Council of Ministers. p. 48. ISBN 978-92-893-0342-2.
- ↑ Novotny, Janet A.; Dueker, S.R.; Zech, L.A.; Clifford, A.J. (1995). "Compartmental analysis of the dynamics of β-carotene metabolism in an adult volunteer". Journal of Lipid Research 36 (8): 1825–1838. PMID 7595103.)
- ↑ Ross (2005), pp. 199–200.
- ↑ Egészségkalauz - A vitamin hiány
- ↑ Zöldségfarm. [2013. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ Kruszelnicki, Karl (2010). Dis Information And Other Wikkid Myths: More Great Myths In Science. HarperCollins Australia. pp. 71–73. ISBN 978-0-7304-4528-9.
- ↑ Hedrén, E.; Diaz, V.; Svanburg, U. (2002). "Estimation of carotenoid accessibility from carrots determined by an in vitro digestion method". European Journal of Clinical Nutrition 56 (5): 425–430. doi:10.1038/sj/ejcn/1601329. PMID 12001013.
- ↑ Bidlack, Wayne R.; Rodriguez, Raymond L. (2011). Nutritional Genomics: The Impact of Dietary Regulation of Gene Function on Human Disease. CRC Press. p. 321. ISBN 978-1-4398-4452-6.
- ↑ Carr, Anna (1998). Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs. Rodale. p. 112. ISBN 978-0-87596-964-0.
- ↑ Magas nitrát tartalmú zöldségek fogyasztásának kockázata csecsemőknél| https://portal.nebih.gov.hu/-/magas-nitrat-tartalmu-zoldsegek-fogyasztasanak-kockazata-csecsemoknel
- ↑ Sárgarépa termesztése emelt ágyáson Hozzáférés: 2013-04-20. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ Sárgarépalégy. [2013. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ Kórokozók, kártevők képekkel. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ Bálint gazda honlapja. [2009. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 27.)
- ↑ Tiwari, B.K.; Brunton, Nigel P.; Brennan, Charles (2012). Handbook of Plant Food Phytochemicals: Sources, Stability and Extraction. John Wiley & Sons. p. 405. ISBN 978-1-118-46467-0.
- ↑ "Carrots History" Hozzáférés ideje: 2009-02-26
- ↑ Sárgarépa és karotta (Daucus carota ssp. sativus) (Édenkert.hu, 2019. február 8.)
- ↑ Változatok sárgarépára (2011)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Carrot című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- A sárgarépa eredetileg lila volt
- A sárgarépa termesztése és felhasználása Archiválva 2009. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Répa.lap.hu – linkgyűjtemény
- The Plant List
- Mezőhír – A sárgarépa korszerű termesztése (2006) Hozzáférés: 2013-04-20
- Sárgarépa (Dacus carotta) mint konyhai zöldség alapanyag leírás.
