Cygnus (űrhajó)
Cygnus | |
A Cygnus teherűrhajó az ISS-ről fényképezve | |
Általános adatok | |
Ország | Egyesült Államok |
Űrügynökség | NASA |
Rendeltetés | teherűrhajó |
Első repülés | 2013. szeptember 18. |
Dokkolás az ISS-hez | 13 |
Műszaki adatok | |
Hordozórakéta | Antares, Atlas V |
Össztömeg | kb. 5,3 t |
A Cygnus személyzet nélküli, nem újrafelhasználható teherűrhajó, amelyet az Orbital Sciences Corporation fejlesztett ki a NASA COTS („Kereskedelmi orbitális szállító szolgáltatások”) programjának keretén belül. Az űrjármű feladata utánpótlás és kísérleti eszközök szállítása a Nemzetközi Űrállomásra 2011 után. A teherűrhajókkal a NASA a külföldi partnerektől való függőségét enyhíti a Nemzetközi Űrállomás ellátásában az űrrepülők kivonása utáni időszakban.[1]
A program története
[szerkesztés]Miután a COTS programban korábban kiválasztott Rocketplane Kistler vállalat nem tudta teljesíteni a NASA követelményeit, a felszabaduló helyre kiírt pályázatot 2008. február 19-én az Orbital Sciences Corporation nyerte.[2]
2008. december 23-án a NASA 1,9 milliárd dolláros megbízást adott az Orbital Sciences Corporationnek, hogy 2016-ig nyolc Cygnus teherűrhajóval juttasson fel rakományt a Nemzetközi Űrállomásra.[1]
A Cygnus első demonstrációs repülését 2011-re tervezték a szintén az Orbital Sciences Corporation által fejlesztett Taurus II hordozórakétával.[3] de a program 2013-ra eltolódott.
Felépítés
[szerkesztés]Az űrjármű két fő részből áll, a tehermodulból és a műszaki egységből. A műszaki egység az Orbital Sciences Corporation STAR típusú műszaki egységén alapul, részben geoszinkron-műholdak műszaki egységeinek alkatrészeiből, részben a Dawn űrszonda műszaki egységéhez kifejlesztett alkatrészekből áll. Az 1800 kg tömegű műszaki egység tartalmazza a teherűrhajó navigációs, kommunikációs, energiaellátó és hajtóműrendszereit. A hajtóművek hidrazin tüzelőanyagot és nitrogén-tetroxid oxidálóanyagot használnak. Az energiaellátásról két gallium-arzenid napelemcellákat tartalmazó napelemszárny gondoskodik, összesen maximum 4 kW teljesítménnyel.[4]
Az űrhajóhoz eredetileg kétfajta teher részegységet fejlesztettek: egy hermetikus és egy nem hermetikus szállítóplatformot. A hermetikus egység az űrrepülőhöz kifejlesztett olasz építésű MPLM lekicsinyített változata. Átmérője 3,5 m, maximális tömege 3,5 t (ebből a rakomány tömege kb. 2 t), belső terének térfogata 18,7 m³. A nem hermetikus szállítóplatform az űrállomásra tervezett Express Logistics Carrier kísérleti és tárolóplatform lekicsinyített változata lett volna. Maximális tömege 3,5 t, ebből a rakomány tömege kb. 2 t, a rakomány maximális térfogata 18,1 m³. Ezt a változatot törölték.[5] A tehermodult a Nemzetközi Űrállomás amerikai részegységén a hermetikus modulok csatlakoztatására használt passzív CBM csatlakozóval szerelik fel.
A repülés menete
[szerkesztés]Az űrhajó repülésének menete a japán HTV teherűrhajóéhoz hasonlít. A teherűrhajó Föld körüli pályán GPS segítségével navigál. Az űrállomás megközelítése után kapcsol be a lézerradaros rendszer. A Cygnus a Harmony modul alá manőverezik és tartja a 10 m-es távolságot, ekkor az űrállomás Canadarm2 robotkarja fogja be és csatlakoztatja a Harmony modul alsó csatlakozójához. A rakomány kirakodása után a teherűrhajót hulladékkal töltik fel. A küldetés végén a robotkar lekapcsolja és elengedi a szállítóhajót. A Cygnus ezután lassan eltávolodik az űrállomástól, majd a légkörbe irányítva megsemmisül.[4]
Repülések
[szerkesztés]Az üzembe vétel 2011-től eltolódott. Teljes üzembe vétel előtt egy próbarepülésre volt szükség az üzemképesség bizonyítására, Erre 2013. szeptember 18-án került sor.
Orb–D1 repülés
[szerkesztés]A Cygnus űrhajó próbarepülése 2013 szeptemberében.
Orb–1 repülés
[szerkesztés]A próbarepülés sikere lehetővé tette, hogy az űrhajó teherszállítási munkáját megkezdhesse. Az ellátásszolgáltatási munka 2014 januárjában kezdődött és 12-ére az első friss gyümölccsel és megkésett karácsonyi ajándékokkal, valamint felszerelési tárgyakkal rakott űrjármű megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra. A késedelmet az űrállomáson végzett javítási munka, a szokatlanul hideg idő és a Nap szokatlanul magas fler-aktivitása késleltette. Az űrhajó visszatérte után a terveknek megfelelően a Földre való leszállás folyamán a visszahozott hulladékanyagokkal együtt az atmoszférában megsemmisült.
Orb–2 repülés
[szerkesztés]A második pilóta nélküli űrhajó, ami megbízatása élelmiszer és berendezési tárgyaknak az űrállomásra való szállítása volt annak hat lakója számára 2014. július 13-án az Egyesült Államok Wallops szigetéről (VA, USA) egy Antares rakétán hagyta el a Földet. Ez megközelítőleg egy hónapig a Nemzetközi űrállomáson tartózkodott, augusztus 15-én elhagyta parkolóhelyét a Földre való visszajövetelre készen, majd meghajtó rakétáját az űrállomásról irányítva megkezdte a Földre való leszállási programját.[6]
Orb–3 repülés
[szerkesztés]Az űrhajó sikertelen repülése 2014. október 28-án. Az űrhajót szállító Antares 130 hordozórakéta a közvetlenül az indítás után felrobbant.
NG–12 repülés
[szerkesztés]2019. november 2-án indult el a CRS-2 program első teherűrhajója egy Antares 230+ rakétával a nemzetközi űrállomáshoz.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Tariq Malik: NASA Taps SpaceX, Orbital Sciences to Haul Cargo to Space Station (angol nyelven). Space.com, 2008. december 23. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Orbital beat a dozen competitors to win NASA COTS contract (angol nyelven). NASASpaceflight.com
- ↑ Orbital Sciences To Build Taurus II. AviationWeek.com. [2011. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b Cygnus™ Advanced Maneuvering Spacecraft - fact sheet (angol nyelven) (pdf). Orbital.com, 2016. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Space Act Agreement NNJ08TA32S Amendment 2 (R4) 359985 (pdf). NASA. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Stephen Clark: Cygnus cargo spacecraft flies away from space station (angol nyelven). spaceflightnow.com, 2014. augusztus 15. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
Források
[szerkesztés]- Orbital Commercial Orbital Transportation Services
- Orbital CRS Award Media Center
- Vicki Cox: CYGNUS SPACECRAFT (angol nyelven). northropgrumman.com