Ugrás a tartalomhoz

Curd Jürgens

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Curd Jürgens
SzületettCurd Gustav Andreas Gottlieb Franz Jürgens
1915. december 13.[1][2][3][4][5]
Solln
Elhunyt1982. június 18. (66 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs[6]
Állampolgársága
Nemzetiségenémet
HázastársaLouise „Lulu” Basler (1938–1947)
Judith Holzmeister (1947–1955)
Eva Bartok (1955–1956)
Simone Bicheron (1958–1977)
Margie Schmitz (1978–1982)
ÉlettársaRomy Schneider (1957)
SzüleiCurd Jürgens
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Kainz Medal
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeWiener Zentralfriedhof (Gruppe 32C, Nummer 54)
Színészi pályafutása
Aktív évek1935 – 1982
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Curd Jürgens témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Curd Jürgens, teljes születési nevén Curd Gustav Andreas Gottlieb Franz Jürgens (Solln, München, Bajor Királyság, Német Császárság, 1915. december 13. – Bécs, Ausztria,1982. június 18.) német–osztrák színpadi, film- és televíziós színész, számos német és nemzetközi film szereplője. Angol nyelvű stáblistákon nevét gyakran Curt Jurgens formában írták. Az 1930-as évektől haláláig több mint 160 német, osztrák és nemzetközi filmprodukcióban szerepelt.

Élete

[szerkesztés]

Származása, gyermekkora

[szerkesztés]

A bajorországi Sollnban született 1915-ben, kétnyelvű nagypolgári családban. (Szülővárosa ma München egyik kerülete). Édesapja, Kurt Jürgens Hamburgból származó kereskedő volt, aki üzleti ügyekben sokat utazott a Német Császárságban és az Orosz Birodalomban. Édesanyja a savoyai Évian-les-Bains-ből (Haute-Savoie megyéből) származó Marie-Albertine Noir francia nyelvtanárnő volt.[7] [8] Két nővére volt, Jeanette és Marguerite.

Ifjúkorát Berlin előkelő Neu-Westend negyedében töltötte. (A család az Oldenburgallee 57-ben laktak). Később megjelent „…und kein bisschen weise” című önéletrajzában sokat írt itt töltött éveiről. Iskoláinak elvégzése után a berlini 8-Uhr-Abendblatt esti lap újságírója lett. Munkája mellett tanulta a színészmesterséget. 1933-ban egy autóbalesetben megsérült, nemzőképtelenné vált.[9]

Pályája a háború végéig

[szerkesztés]

1935-ben az UFA filmgyárban kezdett dolgozni. Szerepelt ausztriai színpadokon is. 1937-ben feleségül vette Louise „Lulu” Basler színésznőt. Jürgens ellenségesen viszonyult az 1933-ban hatalomra jutott nemzetiszocialista állami berendezkedéssel szemben.

1944-ben már viszonya volt Judith Holzmeister osztrák színésznővel. A Bécsi lányok c. film forgatása közben egy bécsi lokálban Jürgens – anélkül, hogy tudta volna, kikkel áll szemben – óvatlanul összeszólalkozott Robert Kaltenbrunnerrel, Ernst Kaltenbrunner Gestapo-főnök fivérével, Otto Skorzeny SS-Obersturmbannführerrel és Baldur von Schirach NSDAP-funkcionárius egyik munkatársával. Napokon belül behívót kapott, de nem a Wehrmachtba sorozták be, hanem politikailag megbízhatatlannak minősítették és internálótáborba küldték. (Egy forrás szerint Magyarország területére,[10] de az 1944-es év politikai és hadászati fejleményeinek ismeretében ez valószínűtlen). Néhány hét után Jürgens sikeresen megszökött, és Ausztriában bujkált a háború végéig.

Pályája a háború után

[szerkesztés]

A háború után Ausztriában maradt, eljegyezte a Bécsben élő Judith Holzmeistert. A bécsi Burgtheaterben dolgozott. 1946-ban a színház társulata svájci turnéra ment, de Jürgens – mint német állampolgár – kiutazási engedélyét a bécsi szovjet megszálló hatóság megtagadta. Jürgens kérelmezte az osztrák állampolgárságot. A Burgtheater igazgatója személyesen telefonált érdekében Leopold Figl államkancellárnak, a kérelmet még aznap teljesítették. napon belül teljesítették kérelmét, és kiutazhatott Svájcba.[11] Saját nyilatkozata szerint Jürgens már Ausztria német megszállása előtt, 1935-ben is rendelkezett osztrák útlevéllel.[12]

Egy ideig a straubingi Városi Színház intendánsa volt, azután a párizsi Théâtre Hébertot igazgatója lett. 1950-ben megrendezte első játékfilmjét, a Prämien auf den Tod-ot. Több osztrák szórakoztató filmben forgatókönyvíróként és rendezőként működött, de filmjei nem arattak átütő sikert.

1955-ben Helmut Käutner rendező főszerepet adott neki Des Teufels General (Az ördög tábornoka) című filmdrámájában, amely Carl Zuckmayer azonos című színdarabjából készült. Harras tábornok történetében a valóságos Ernst Udet repülőtábornok, első világháborús ászpilóta életét dolgozták fel. 1956-ban Roger Vadim filmjében, az És Isten megteremté a nőt-ben Brigitte Bardot és Jean-Louis Trintignant mellett szintén főszerepet kapott. A két film nemzetközi elismertséget hozott Jürgensnek.[13]

A nemzetközi áttörés további nemzetközi megbízásokat fialt. A magas, szőke, ellenállhatatlanul sármos Jürgens egy sor amerikai filmben kapott rámenős nőcsábász-szerepeket. Megjelenése öntudatos eleganciát, határozottságot sugallt. Gyakran alakított vonzó katonatiszteket, arisztokratákat, erőskezű vezetőket, sikerembereket. 1977-ben nagy sikert aratott A kém, aki szeretett engem című James Bond-filmben, ahol Bond ellenlábasát, Karl Stromberget, a világot meghódítani szándékozó főgonoszt alakította. Keresztnevét itt írták először „angolosan” a színlapra, Curt Jürgensként, mondván, az eredeti Curd szó angolul „túrót” jelent.[14]

Filmszerepei mellett már ifjúkorától kezdve folyamatosan szerepelt színpadokon is. Tagja volt több bécsi színház társulatának (1938–1941 között a Volkstheaternek, 1940–1953, majd 1965–1968 között a Burgtheaternek, stb.) 1966-ban fellépett a New York-i Eugene O’Neill színházban, a George Schaefer által rendezett The Great Indoors-ban, Geraldine Page oldalán.[15] 1973–1977 között a Salzburgi Ünnepi Játékokon ő játszotta Hofmannsthal: Mindenki (Jedermann) c. drámájának címszerepét, Ernst Haeusserman rendezésében.

1981. március 9-én lépett utoljára színpadra. A bécsi Staatsoperben alakította Szelim basa (prózai) szerepét, Mozart: Szöktetés a szerájból c. opera előadásán, ahol Karl Böhm vezényelt.[16]

Magánélete

[szerkesztés]
Balról jobbra: Curd Jürgens, felesége, Simone Bicheron, Willy Brandt szövetségi kancellár és Romy Schneider (1971)

Politikai nézeteit illetően Willy Brandttal rokonszenvezett. Nyilatkozataiban kiállt a Brandt által képviselt megbékélési politika, az Odera–Neisse-határ elismerése és a keleti nyitás mellett.

Jürgens ötször nősült. Házasságon kívüli viszonyairól sok pletyka szól, de nem mindegyikről maradt megbízható információ.

  • Első felesége Louise „Lulu” Basler színésznő volt. 1937. június 15-én házasodtak össze, 1947. október 8-án elváltak.[17]
  • Második felesége Judith Holzmeister osztrák színésznő volt, akivel Jürgens már 1946-ban Bécsben együtt élt. Lulu Baslertől való válása után egy héttel, 1947. október 16-án házasodtak össze, 1955-ben váltak el.
  • Harmadik felesége Eva Bartok magyar születésű német színésznő volt, akivel 1955. augusztus 3-án kötött házasságot, és 1956-ban váltak el.[18]
  • 1956-ban az És Isten megteremté a nőt franciaországi forgatásán pletykáltak Brigitte Bardot és Jürgens viszonyáról. Mindketten kölcsönösen rajongó nyilatkozatokat tettek egymásról. Bardot az imponálóan hatalmas termetű, szőke germán fickóra ráragasztotta „a normann láda” (l’armoire normande) jelzőt, ami a német bulvársajtóban „normann ruhásszekrénnyé” (normannischer Kleiderschrank) változott.[13]
  • 1957-ben Jürgens rövid, de heves viszonyba keveredett Romy Schneider német–francia színésznővel.[19]
  • Negyedik felesége Simone Bicheron francia színésznő volt, akivel 1958. szeptember 14-én keltek egybe, és 1977-ban váltak el.
  • Ötödik, utolsó felesége Margie Schmitz volt, akit Jürgens 1978. március 21-én vett feleségül. Jürgens haláláig, 1982. június 18-ig együtt maradtak.

Elhunyta

[szerkesztés]
Curd Jürgens símja a bécsi Zentralfriedhofban

Életének utolsó éveiben Jürgens Franciaországban élt, de színpadi szerepléseire rendszeresen visszajárt Bécsbe. Többször került kórházba szívproblémák miatt, 1980-ban az USA-ban szívbillentyűműtétet végeztek rajta. Egészségi problémái és orvosaitól kapott figyelmeztetések ellenére is aktívan dolgozott. Egy bécsi tartózkodás alkalmával, 1982. június 18-án halálos szívroham érte.[7] Bécs városától díszsírhelyet kapott a bécsi Központi temetőben (Zentralfriedhof) (Gr. 32C Nr. 54). Június 22-én helyezték örök nyugalomra, nagy részvét mellett.

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. ↑ a b Curt Jurgens, War Films’ Star. Obituary (angol nyelven). The New York Times, 1982. június 19. [2013. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 20.)
  8. ↑ William P. Luce: The Man You’ll Love to Hate (angol nyelven). The New York Times, 1977. július 27. [2018. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 20.)
  9. ↑ Heike Specht. Curd Jürgens: General und Gentleman. Die Biographie. Aufbau Digital (2015) 
  10. ↑ Robyn Karney. The Movie Stars Story. Outlet (1984) 
  11. ↑ „Normannischer Kleiderschrank, Wiener Bürger”: interjú Teddy Podgorskyval, emlékezés Curd Jürgensre, ORF2, Landesstudio Wien, Österreich-Bild riportműsor, 2001. április 3. 18:25
  12. ↑ (1963. május 12.) „Freud und Leid von Curd Jürgens” 1963 (19), 40–44. o. ISSN 0039-1239. 
  13. ↑ a b Hubert Burda: Curd Jürgens im Porträt. (Hozzáférés: 2021. május 19.)[halott link]
  14. ↑ Trailer zu Der Spion, der mich liebte (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. április 22.)
  15. ↑ The Great Indoors by Irene Kamp, Eugene O’Neill Theatre, January 17 – February 5, 1966. Playbill.com
  16. ↑ „Die Entführung aus dem Serail”. Staatsoper Wien (db-staatsoper), 1981. március 9.
  17. ↑ Curd Jürgens & Lulu Basler. Famechain adatbázis (famechain.com). [2021. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 21.)
  18. ↑ Associated Press: Eva Bartok, 72, Actress in Films of 50’s and 60’s (nekrológ). The New York Times, 1998. augusztus 5. (Hozzáférés: 2021. május 20.)
  19. ↑ Eckhard Balfanz: Romy Schneider liebte Curd Juergens fuer 2 Wochen. Die Welt, 2012. június 10. (Hozzáférés: 2021. május 20.)

További információ

[szerkesztés]

Érdekesség

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Curd_Jürgens&oldid=27215437”