Ugrás a tartalomhoz

Csetfalvai református templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csetfalvai református templom
Ukrajna nemzeti jelentőségű építészeti emléke
Valláskeresztény
Felekezetreformátus
EgyházmegyeBereg Református Egyházmegye
EgyházközségCsetfalvai Református Egyházközség
LelkészOrbán Sándor
Építési adatok
Építése14. század
Alapadatok
Toronyfaharangláb
Magassága30 m
Építőanyagkő, fa
Elérhetőség
TelepülésCsetfalva
Elhelyezkedése
Csetfalvai református templom (Ukrajna)
Csetfalvai református templom
Csetfalvai református templom
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 07′ 27″, k. h. 22° 47′ 28″48.124250°N 22.791111°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 27″, k. h. 22° 47′ 28″48.124250°N 22.791111°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Csetfalvai református templom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A csetfalvai festett kazettás mennyezetű gótikus református templom a 14. században épült, feltehetően még a Széchy család itteni birtoklása idején. Harangtornya a 18. század végén épült.

Története

[szerkesztés]

A csúcsíves, egyszerű idomú, gótikus templomot a 14. században építették római katolikus vallásúaknak. A 16. század közepén a lutheri tanok és a német lakosság közvetítésével a reformáció Magyarországon is elterjedt, ahol kezdetben főleg a városi magyar polgárság bizonyult fogékonynak Kálvin János nézeteire, később Kelet-Magyarország vidéke is a csetfalvaiakkal együtt. A templom freskókkal teli falait a reformátusok lemeszelték. Az okmányok szerint már 1645-ben virágzó református anyagyülekezet működött Csetfalván.

Beregi István nemesi bíró és Gerét Mihály másodbíró idejében a templomot teljesen átalakították, mellette református iskolát nyitottak. Az iskola jótevőjeként a Buday családot említik; 1647-ben Buday István alispán könyvekkel és írószerekkel látta el a szegénysorú református tanulókat, annak ellenére, hogy római katolikus vallású volt. Nánási Szabó György özvegye 1648-ban ékes áldozó kelyhet készíttetett a templom számára. Kétfejű sasos kancsója 1700-ból való.

Asztalos Lándor Ferenc jelentősen hozzájárult a templom építészetéhez, mint például a Mózes-paddal. A templomhajó kazettás mennyezetét 1753-ban festette. A szentély kazettáinak lefestésére húsz évvel később került sor 1773-ban.

Én Asztalos Lándor Ferencz Tsináltattam a Tsetfalvi Eklézsia maga költségével Isten dicsőségére: ANNO 1773.
– Asztalos Lándor Ferenc, 1773

Harangtornyát Kakuk Imre jándi fatoronyépítő mester tervezte, amelyet 1796-ban húzták fel közvetlenül a templom nyugati homlokzatának bejárata elé.

Az 1998-as és 2001-es tiszai árvíz elöntötte Csetfalvát és a református templomát is. Az árvízi helyreállítások során Magyarország támogatásával elindulhatott a szakszerű helyreállítás, amelyet átfogó régészeti és restaurátori kutatások előztek meg.[1]

Építészete

[szerkesztés]

A templom külseje

[szerkesztés]

A templom Nyugat felé néz. Hajója és szentélye tört kőből épült, ám sarkai igényesen vágott kváderekből van kirakva. Koronázópárkánya nyomtalanul elpusztult.

A templom belseje

[szerkesztés]

Benn a szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el. A templomhajó keleti-déli részén Szent Mihályt ábrázoló freskó látható. Mennyezete reneszánsz stílusban festett kazettákkal pompázik. A templomhajó északi és nyugati oldalán (festett) fakarzat van. A diadalív északi oldalán fűrészelt és faragott elemekből készült díszes szószék áll.

Harangtornya

[szerkesztés]

Körülbelül 30 méter magas, négy fiatornyos fatornya már több kilométer távolságból feltűnik. Kupolája és maga a harangtorony ugyanolyan arányú, de térbeli felfogásban a vége alacsonyabbnak tűnik. Ennek a szerkezetnek az alja egy nyitott keret, amelyet széles öv véd az esőtől. A torony egyszerűen a földön áll - nincs alapja, helyette a kerülete mentén sziklákkal vannak kirakva fapánttal, amely 16 tartóoszlopon helyezkedik el, amelyeket egy fejlett merevítőrendszer köt össze.

Testvértemplomok

[szerkesztés]

A templom ikertestvére Tákoson található.

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Örökségtúra: Csetfalvai református templom (magyar nyelven). www.oroksegtura.hu. (Hozzáférés: 2024. július 6.)

Forráshivatkozások

[szerkesztés]