Kváderkő

Falrészlet kváderkövekkel (Machu Picchu)

A kváder szabályos alakra, általában négyszög alapú hasábbá faragott építőkő. Fontos ismertető jegye, hogy nem vakolják be, tehát a fal síkján látható marad.

Jellemzői

A szabályos megmunkálásnak köszönhetően a beépített kváderkövek érintkező felületei pontosan illeszkednek egymáshoz; belőlük soronként azonos méretű falazat építhető. Szabadon maradó oldalaikat gyakran fugával illesztik (MNL).

Felhasználása

Eleinte főleg a várépítésben használták. Általában a várak sarkait, illetve az ajtók, ablakok, lőrések kereteit rakták ki belőle. Nagyon ritkán az egész várat ilyennel burkolták (Sulinet).

A reneszánsz építészet kedvelt eleme volt a nyers felületű kváderkövekből épített „rusztikafalazat”. Máig előszeretettel használják épületek sarkainak armírozására.

A 19. századi historizáló építkezés kedvelt formaeleme a „kváderezés”, azaz a rakott kváderkövekhez hasonlóan, vízszintes vagy hálós fugával, mélyítéssel kialakított vakolat (MNL).

Nevének eredete

Az összetett szó első tagja latin eredetű, német közvetítéssel: a német Quader (kváderkő, téglatest) szó a latin quadrumból (négyzet), illetve az azonos tövű quattuor számnévből ered.

Fajtái

A homlokoldal megdolgozásának módjától függően lehet:

• csiszolt felületű,
• rovátkolt,faragott
• nyers megjelenésű (rusztikus),
• enyhén domborodó ('párna'),
• lapos gúla alakúra metszett ('gyémánt') stb. (MNL)

Források

• Tótfalusi: Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Sulinet: Sulinet: Hasznos fogalmak
• Vendégváró: Vendégváró.hu: Kváderkő, kváderezés
• MNL: Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 685. o. ISBN 963-9257-04-4