Ugrás a tartalomhoz

Császári és Királyi 2. Frigyes Lipót porosz herceg Huszárezred

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az 2. Frigyes Lipót porosz herceg Huszárezred a Habsburg Birodalom haderejének részét képező lovasságnak volt a huszárezrede. Az 1867-es Kiegyezést követően az úgynevezett Közös Hadsereg egysége volt, mely katonai alakulatként tevékenykedett az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig.

Története

[szerkesztés]

Az ezredet 1742. április 17-én I. Ferenc császár parancsára hozták létre az erdélyi székek kérésére. Kezdetben Székely Huszárezrednek nevezték, de nem sokkal a felállítását követően az ezredtulajdonos neve szerint kezdték el nevezni az ezredet. Az ezred 1769-ben kapta az összlovasságra vonatkozó 17. Lovassági Ezred megnevezést, de egészen 1798-ig az ezredtulajdonos nevén hívták az ezredet, akinek ekkor már nem feltétlen kellett a parancsnoknak is lennie.

Az 1798-as hadsereget szabályozó rendszer bevezetésével hivatalosan csak a sorszámot lehetett használni, de a gyakorlatban vegyesen használták a sorszámot az ezredtulajdonosi névvel történő megnevezést is.

1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 2. Huszárezred néven szolgált. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelől senki sem tartotta be szívesen ezt a parancsot és továbbra is "Hadik-Huszárezrednek" titulálták az ezredet.

Hadkiegészítő körzetek

[szerkesztés]
  • Az ezredet 1875-ig kizárólag Erdélyből egészítették ki.
  • 1875-1889 Erdély, Bánság és a szomszédos magyarországi megyék
  • 1889-től az erdélyi Nagyszeben kerületéből egészítették ki az ezredet.

Békehelyőrségek

[szerkesztés]
I. II. III.

Ezred tulajdonos

[szerkesztés]

Második tulajdonos

[szerkesztés]
  • 1784 báró miháldi Splényi Mihály vezérőrnagy
  • 1840 gróf Zichy Ferdinánd altábornagy
  • 1809 báró Mecséry Dániel altábornagy
  • 1823 betöltetlen
  • 1825 báró miháldi Splényi Mihály vezérőrnagy lovassági tábornok
  • 1849 lovag Ignaz von Legeditsch altábornagy
  • 1866 báró baranyicska Jósika János altábornagy

Ezred-parancsnokok

[szerkesztés]
I. II. III.
  • 1742 gróf Kálnoky Antal ezredes
  • 1746 Makházszy Wolfgang ezredes
  • 1753 báró baranyicska Jósika János ezredes
  • 1757 gróf Bethlen József Ádám ezredes
  • 1759 Simonyi György ezredes
  • 1771 gróf Bethlen Ádám ezredes
  • 1773 Gregorovich alezredes (mb. parancsnok)
  • 1773 Ternyey János ezredes
  • 1775 Baranyay János ezredes
  • 1779 Anton Hildebrandt ezredes
  • 1789 Bátorkézi Károly Ottó ezredes
  • 1794 báró Szent-Kereszty András ezredes
  • 1797 báró Knesevich Vince ezredes
  • 1800 Szabó Ferenc ezredes
  • 1804 báró miháldi Splényi Mihály ezredes
  • 1809 báró Geramb Lipót ezredes
  • 1814 Emanuel von Bretfeld zu Kronenburg ezredes
  • 1819 Ferdinand Graf Serbelloni ezredes
  • 1828 lovag Michael Thaller ezredes
  • 1833 herceg Alexander von Württemberg ezredes
  • 1839 Ambrosius von Christoffy ezredes
  • 1845 ittebeni Kiss Ernő Elemér ezredes
  • 1849 gróf Ernst Waldstein-Wartenberg ezredes
  • 1849 szentkátolnai Cseh Viktor ezredes
  • 1854 Ignaz von Forster ezredes
  • 1859 Fratricsevics Ignác ezredes
  • 1866 Heinrich Schemel Edler von Kühnritt ezredes
  • 1871 báró Carl von Lederer ezredes
  • 1873 báró Rudolph von Gaffron und Oberstradam ezredes
  • 1879 báró Alexander Hügel ezredes
  • 1884 Wilhelm Saffin Edler von Corpon ezredes
  • 1889 hagyárosi Zalay Tamás ezredes
  • 1893 báró Paul Baumgartner von Baumgarten ezredes
  • 1898 Jámborffy Kálmán ezredes
  • 1903 Heinrich Freiherr von Mylius ezredes
  • 1907 Julius Ritter Rainer von Lindenbüchl ezredes
  • 1912 báró velencei Ambrus László ezredes
  • 1914 szadai Zábrátzky Imre ezredes

Hadműveletek

[szerkesztés]
A lauffeldti csata

Osztrák örökösödési háború

  • 1743 Az ezred Bajorországban harcolt, majd egészén a Rajnáig hatolt előre.
  • 1744-ben részt vett a beinheimi csatában, majd Csehországba helyezték át.
  • 1745-ben részt vett a sziléziai harcokban: részt vett a mochberni és a pretschi csatában.
  • 1746–1747 Előre nyomult Hollandiába, ahol részt vett a rocouri és a lauffeldti csatában.

Hétéves háború

  • 1757-ben az ezred részt vett a kolini és a görlitzi csatában.
  • 1758 Bethlen ezredes parancsnoksága alatt az ezred részt vett a landshuti és a königgrätzi csatában.
  • 1759-ben részt vett a sziléziai hadjáratban: az ezred részt vett a greiffenbergi- liebau- és kunersdorfi csatában.
  • 1760-ban metámadta Schlesisch-Neustadt-ot, részt vett a lindewiese-i csatában.
  • 1761 Brentano Hadtest kötelékébe helyezték és ebben az évben nem vett részt harci cselekményekben.
  • 1762-ben részt vett a burkersdorfi és a peilaui csatában.

Bajor örökösödési háború

  • 1778 Csehországi hadjárat: részt vett a daubai csatában.
  • 1779 Járőr-és biztosítási szolgálat. Az ezred egységei részt vettek a jonsdorfi és az olbersdorfi csatákban.
  • 1784-1785-ben az ezredet bevetették a havasalföldi lázadás leverésében. Az ezred egy százada elfogta a lázadók vezérét.
  • 1788-ben az erdélyi határőrvidék fennhatósága alá helyezték. Részt vettek a porcenji és a priporai csatában.
  • 1789-ben századokra bontva részt vett a kimpolungi- rimniki és a porcenji csatában.
  • 1790 Kalafati csata.

Koalíciós háborúk

  • 1792-1793-ben a Felső-Rajna vidékére helyezték, ahol részt vett a landaui- bienwaldi- lauterburgi és a saint-jean-de-luzi csatákban Napóleon seregeivel szemben.
  • 1794-ben részt vett Luxemburg várának a védelmében.
  • 1796 Járőr-és biztosítási szolgálat Itáliában, Mantova városában.
  • 1799 Részt vett a cassano d’addai- trebbiai, novii és genolai csatában. Ezt követően Cuneo blokádára rendelték ki.
  • 1800 Részt vett a casteggio és pozzolo-valeggioi csatákban.
  • 1805 visszavonulások Itáliában.
  • 1809-ben a IX. Hadtesthez rendelve részt vett az itáliai pordenonei- sacilei- és castelfranco di venetoi csatában a Piave mentén. Ezt követően Magyarországra helyezték. Részt vett a csanáki és a győri csatában.

Felszabadítási háborúk

  • 1813-ben előbb a dunai-hadsereg, majd az osztrák-bajor hadtest részeként gróf Carl Philipp von Wrede lovassági tábornok parancsnoksága alatt részt vett a rothenburgi és hanaui csatákban.
  • 1814 Harcok Brienne-le-Châteaunál, Nangisnál, Saint Martinnál, Bar-sur-Aubenál és Arcis-sur-Aubenál.
  • 1815-ben a franciaországi megszálló csapatok alá rendelték.

1848–49-es forradalom és szabadságharc

  • 1848-1849-ben a huszárezred részt vett a császári hadsereg elleni forradalomban és szabadságharcban. A Délvidéken részt vett a magyar lakosságra rátámadó szerbek megregulázásában.
  • 1849-ben az ezredet újjá szervezik.

Porosz–osztrák–olasz háború

  • 1866-ban az ezredet az északi hadsereg parancsnoksága alá helyezték. Négy század részt vett a münchengrätzi- jitschini- és a königgrätzi csatában. Ezt követte a roketnitzi csata. Az 1. század részt vett a theresienstadti vár elfoglalásában.
Königgrätzi csata

Első világháború

  • A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé gyalogosként vetették be az ezredet. Majd 1918-ban a felszámolták a győztes hatalmak nyomására.

Megszüntetése

[szerkesztés]

1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország kikiáltotta függetlenségét. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a nagy múltú Császári és Királyi 2. Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált, nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e.

1914. júliusi alárendeltségi állapot

[szerkesztés]
XII. Hadtest – 1. Lovassági Hadosztály – 12. Lovasdandár
Nemzetiség: 89% magyar – 11% egyéb
Ezredvezénylő nyelv: magyar
Egyenruha: világoskék atilla aranyozott gombokkal és fehér csákó takaróval
A 2. Huszárezred közhuszára

Szervezete

[szerkesztés]

A XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat.

1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban.

Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el:

  • az 1. osztály volt az ezredesi-osztály
  • a 2. osztály volt az alezredesi-osztály
  • a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály
  • a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály

1798-ig az ezredeket tulajdonosuk neve szerint hívták, akiknek ténylegesen vezetniük is kellett az alakulataikat. Minden tulajdonos váltással az ezred új nevet kapott. 1798-at követően hivatalosan csak számozással illették az alakulatokat, de bizonyos esetben, illetve beszédben az éppen aktuális ezred tulajdonos nevén nevezték. Pont ezek miatt az állandó átnevezések kapcsán nehezen követhető az osztrák-magyar huszárezredek története.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999
  • Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000
  • Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs, 1898–1905
  • Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs 1967
  • B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs, 1999
  • Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München, 1974

Fordítás

[szerkesztés]