Ugrás a tartalomhoz

Csábrágvarbók

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Csábrág szócikkből átirányítva)
Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok)
Csábrág vára délkelet felől
Csábrág vára délkelet felől
Csábrágvarbók címere
Csábrágvarbók címere		 Csábrágvarbók zászlaja
Csábrágvarbók zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásKorponai
Rangközség
PolgármesterJán Sliacky
Irányítószám962 51
Körzethívószám045
Forgalmi rendszámKA
Népesség
Teljes népesség235 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság325 m
Terület23,32 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 15′ 25″, k. h. 19° 04′ 38″48.256944°N 19.077222°EKoordináták: é. sz. 48° 15′ 25″, k. h. 19° 04′ 38″48.256944°N 19.077222°E
Csábrágvarbók weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csábrágvarbók témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csábrágvarbók (szlovákul Čabradský Vrbovok, korábban Hradecký Vrbovek) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Korponai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Korponától 12 km-re délre, a Litavába ömlő Varbók patak partján, 305 méter magasan fekszik. A falu neve is a pataknévből származik, mely füzest jelent.

Története

[szerkesztés]

A község területén már a korai bronzkorban éltek emberek, a lausitzi kultúra temetőjét találták itt régészek.

A falu neve először mint víznév szerepel egy 1135-ös okiratban Werbouch alakban. Következő említése 1256-ban történik, amikor IV. Béla király itteni lakosokat telepít át a közeli Németibe. 1262-ben Werbouk Inferior, 1285-ben Warabuk, 1342-ben Werbok néven szerepel az írott forrásokban. Részben Hont, részben Csábrág várának tartozéka.

Csábrág várát feltehetően Károly Róbert építtette Csák Máté halála után, majd 1335-ben a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakutya váráért. Csábrágot felépítése után egy ideig Litva várának mondták. Ezt az elnevezését a közeli, Litva nevű romvártól kapta, mely tőle délkeletre 3 kilométerre, szintén a Litva patak kanyarulatában állt, és az 1320-as években pusztult el. A két vár közelsége és azonos neve miatt e korán elpusztult vár adatait a történészek napjainkig tévesen Csábrág történelmében szerepeltetik. A „régi” Litva várát a 13. század második felében építtette a Hont-Pázmány nembeli Bozóki nemzetség, az első oklevél Haradnuk néven említi 1285-ben, és ma Cseri községtől délnyugatra, a Pusztavár-hegy északi végében találhatóak csekély romjai.

1342-ben a király Dobrakutyai Demeter fia Lőrinc fiaitól, Pétertől és Leukustól hűtlenség címén elkobozta „új” Litva várát (a későbbi Csábrágot) a másik, romos „régi” Litva várral, valamint 26 faluval és 6 vámmal együtt. Csábrág várának 1394-ben is Pusztalitva a neve, mai nevén 1462-ben fordul elő először. 1511-ben Bakócz Tamás erősíttette meg. 1517-ben azután II. Lajos király adománya, illetve Bakócz Tamás végrendelete nyomán végleg az Erdődyeké lett. Később Erdődy Klárával hozományul Pálffy Péter szerezte meg. 1547-ben Balassa Menyhért serege elfoglalta a Pálffyaktól, de 1549-ben Salm császári serege visszafoglalta.

A török csapatok Nógrád, Drégely, Szécsény és más közeli várak elfoglalása után gyakran portyáztak Csábrág felé, de nem sikerült bevenniük, ebben az időben Krusich János, Pálffy Katalin férje volt a vár kapitánya. 1584 után a törökök ellen megerősítették. A 17. század eleji Bécs elleni hadjáratokban rendre elfoglalták. 1622-ben II. Ferdinánd király báró Koháry Péter érsekújvári vicegenerálisnak és utódainak adományozta. A kurucok 1703-ban szállták meg, 1709 augusztusában csellel foglalta vissza gróf Pálffy János császári serege. 1731-ben itt halt meg Koháry István, majd a Koháryak nyári rezidenciája volt, míg a 19. század elején elhagyták és a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb szentantali kastélyba tették át a honti uradalmuk székhelyét s azt választották állandó lakóhelyül. 1812-ben azután Koháry Ferenc József felgyújtatta a várat, azóta rom.

A faluban 1715-ben malom és 34 háztartás volt. 1828-ban 72 házát 437-en lakták. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, merinó juh tenyésztéssel foglalkoztak. A 19. században üveghuta működött a településen. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott. A második világháború idején a falu lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 397 lakosából 335 szlovák, 35 magyar, 11 német anyanyelvű, 2 külföldi és 14 csecsemő volt.

1890-ben 343 lakosából 41 magyar és 299 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 373 lakosából 56 magyar és 314 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 384 lakosából 300 szlovák, 82 magyar, 1 német és 1 más anyanyelvű volt.

1921-ben 357 lakosából 26 magyar és 330 csehszlovák volt.

1930-ban 362 lakosából 1 magyar és 361 csehszlovák volt.

1970-ben 277 lakosából 276 szlovák és 1 cseh volt.

1980-ban 316 lakosából 315 szlovák és 1 cseh volt.

1991-ben 301 lakosából 300 szlovák és 1 cseh volt.

2001-ben 280 lakosából 279 szlovák és 1 ismeretlen nemzetiségű volt.

2011-ben 271 lakosából 263 szlovák, 2 cseh és 6 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 235 lakosából 228 szlovák, 2 cigány, 3 egyéb és 2 ismeretlen nemzetiségű volt.[2]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A vár a Borovszky-féle 1906-os monográfiában
    A vár a Borovszky-féle 1906-os monográfiában
  • A vár udvara
    A vár udvara
  • A falu határában, a Várhegyen állnak Csábrág (Haradnok, „új” Litva) várának romjai.
  • Az evangélikus templom 1773-ban épült, de mivel nagyon rossz állapotban volt, 1923-ban újat építettek helyette.
  • A faluban egy 1520-ban épített kápolna is áll.

Képgaléria

[szerkesztés]
  • Az evangélikus templom
    Az evangélikus templom
  • A vár kaputornya
    A vár kaputornya
  • A vár légi fotója
    A vár légi fotója

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ ma7.sk

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csábrágvarbók&oldid=27389347”