Ugrás a tartalomhoz

Cryptophyceae

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Cryptomonadida szócikkből átirányítva)
Cryptophyceae
Rhodomonas salina
Rhodomonas salina
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Cryptista
Főosztály: Cryptophyta
Osztály: Cryptophyceae
Szinonimák
  • Cryptomonada Senn 1900
  • Cryptomonadinae Pascher 1913
  • Cryptomonadophyceae Pascher ex Schoenichem 1925
Rendek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cryptophyceae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cryptophyceae témájú kategóriát.

A Cryptophyceae algaosztály,[1] tagjai többsége kloroplasztiszt tartalmaz. Közel 230 fajuk ismert,[2] gyakoriak édesvízben, de tengerben és brakkban is jelen vannak. 10–50 µm-esek és lapítottak elülső bemélyedéssel. Ennek szélén 2 kissé eltérő ostor van.

Egyes tagjai mixotrófok.[3]

Jellemzők

[szerkesztés]
Sejtszerkezet: 1. kontraktilis vakuólum, 2. plasztisz, 3. tilakoid, 4. szemfolt, 5. nukleomorf, 6. keményítőszemcse, 7. 70S riboszóma, 8. sejtmag, 9. 80S riboszóma, 10. ostorok, 11. bemélyedés, 12. lipidgömbök, 13. ejektoszómák, 14. mitokondrium, 15. pirenoid, 16. Golgi-készülék, 17. endoplazmatikus retikulum, 18. kloroplasztisz-endoplazmatikusretikulum.

A Cryptophyceae jellemzői az ejektoszómák, speciális extruszómák, melyek 2 kapcsolódó feszültség alatt tartott spirális szalagból állnak.[4] A sejtek mechanikai, kémiai vagy fénystressz általi irritációja esetén ezek a sejtet cikkcakkban mozgatják el a zavaró tényezőtől. A fénymikroszkóppal látható nagy ejektoszómák a bemélyedéssel asszociáltak, a kisebbek a Cryptophyceaere jellemző periplasztisznál vannak.[5][6]

A leukoplasztiszokkal rendelkező Chilomonas kivételével 1 vagy 2 kloroplasztisszal rendelkeznek, bennük klorofill a-val és c-vel, fikobiliproteinekkel és más pigmentekkel, különböző színben (barnától, vöröstől kékeszöldig). Ezek körül 4 membrán van, a középső kettő közt redukált sejtmaggal, nukleomorffal. Ez alapján a plasztisz eukarióta szimbiontából származik, mely genetikai tanulmányok alapján vörösmoszat lehetett.[7] Azonban a plasztiszok a vörösmoszatplasztiszoktól eltérnek: csak a tilakoidlumenben vannak fikobiliproteinek, és ezek csak fikoeritrinként vagy fikocianinként vannak jelen. A Rhodomonas esetén ennek kristályszerkezete 1,63 Å felbontásig ismert,[8] és az α-alegysége nem rokon más fikobiliproteinnel.

Egyes tagjai, például a Cryptomonas palmelloid állapotot alkothat, de a környező nyálkából kilépve szabadon élő ostorossá válhat. Egyes fajok álló mikrobacisztákat – rideg sejtfalú nyugalmi helyzetű szakaszokat – alkothatnak a kedvezőtlen körülmények túléléséhez. A Cryptophyta-ostorok egymással párhuzamosan erednek, és az endoplazmatikus retikulumban kialakuló, majd a sejtfelszínre kerülő kétrészes masztigonémák borítják. Kis pikkelyek is lehetnek az ostoron és a sejttesten. A mitokondriumok cristái laposak, a mitózis nyitott, és ivaros szaporodásuk is ismert.[9]

A csoport számos fényelnyelő pigmenttel, fikobilinnel rendelkezik, melyek képesek más növényeknek vagy algáknak elnyelhetetlen hullámhosszok elnyelésére, lehetővé téve számos különböző ökológiai niche-ben az életben maradást.[10] Egy ebből eredő képesség a vörösmoszatok az endoszimbiózis során szétvált fikobiliszómájának két fennmaradó részéből származik.[11]

Bár általában ivartalannak tekintik, ivaros szaporodás is ismert bennük, haploid és diploid formák is ismertek. A korábban két fajnak tekintett Teleaulax amphioxeia és Plagioselmis prolonga valójában ugyanaz a faj: a T. amphioxeia a diploid, a P. prolonga a haploid forma. A diploid több tápanyag jelenlétében gyakoribb. Két haploid sejt gyakran egyesül diploid sejtté, átrendezve génjeiket.[9]

2021-ben Hamilton et al. az antarktiszi protisztaközösségek időbeli és térbeli változásait a VII. Telealax/Plagioselmis/Geminigera (TPG)-kláddal mutatták ki, és ennek 9 tagjáról teljes támogatottságukat mutatták ki.[12]

Besorolás

[szerkesztés]
Cryptophyceae-faj pásztázó elektronmikroszkóp alatt
Cryptophyceae-tagok fénymikroszkóp alatt

A Cryptophyceaet először feltehetően Christian Gottfried Ehrenberg említette 1831-ben[13] az Infusoria tanulmányozásakor. A botanikusok ezután önálló algacsoportként kezelték (Cryptophyceae osztály vagy Cryptophyta törzs), míg a zoológusok a Cryptomonadina ostorosprotozoon-rendként.[14] Egyes besorolásokban a Cryptomonada a páncélos ostorosok (Dinoflagellata) testvértaxonjaként szerepeltek látszólag hasonló pigmentjeik miatt a Pyrrhophyta csoportban. Számos bizonyíték arra utalt, hogy a Cryptophyceae kloroplasztiszai a sárgásmoszatokéihoz és a Haptophytáéihoz hasonlók voltak, így ezeket a Chromista csoportba egyesítették. Azonban az egyes élőlények plasztiszaikat függetlenül szerezték, a rokonságukra utaló bizonyítékok nem erősek. Jelenleg a Diaphoretickesbe sorolják és egyes besorolások szerint a Haptophytával együtt alkotják a Hacrobiát. Parfrey et al. és Burki et al. a Cryptophyceaet a zöldmoszatok testvérkládjaként helyezte el.[15][16]

Egy feltételezett csoportosítás a következő: (1) Cryptomonas, (2) Chroomonas/Komma és Hemiselmis, (3) Rhodomonas/Rhinomonas/Storeatula, (4) Guillardia/Hanusia, (5) Geminigera/Plagioselmis/Teleaulax, (6) Proteomonas sulcata, (7) Falcomonas daucoides.[17]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Khan H, Archibald JM (2008. május 1.). „Lateral transfer of introns in the cryptophyte plastid genome”. Nucleic Acids Res 36 (9), 3043–3053. o. DOI:10.1093/nar/gkn095. PMID 18397952. PMC 2396441. 
  2. Cryptophyceae - :: Algaebase
  3. Cryptophyta - the cryptomonads. [2011. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  4. Graham, L. E.. Algae, 2nd, San Francisco, CA: Benjamin Cummings (Pearson) (2009). ISBN 9780321559654 
  5. Morrall, S. (1980). „A comparison of the periodic sub-structures of the trichocysts of the Cryptophyceae and Prasinophyceae”. BioSystems 12 (1–2), 71–83. o. DOI:10.1016/0303-2647(80)90039-8. PMID 6155157. 
  6. Grim, J. N. (1984). „The ejectisomes of the flagellate Chilomonas paramecium - Visualization by freeze-fracture and isolation techniques”. Journal of Protozoology 31 (2), 259–267. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1984.tb02957.x. PMID 6470985. 
  7. Douglas, S. (2002). „The highly reduced genome of an enslaved algal nucleus”. Nature 410 (6832), 1091–1096. o. DOI:10.1038/35074092. PMID 11323671. 
  8. Wilk, K. (1999). „Evolution of a light-harvesting protein by addition of new subunits and rearrangement of conserved elements: Crystal structure of a cryptophyte phycoerythrin at 1.63Å resolution”. PNAS 96 (16), 8901–8906. o. DOI:10.1073/pnas.96.16.8901. PMID 10430868. PMC 17705. 
  9. a b Altenburger A, Blossom HE, Garcia-Cuetos L, Jakobsen HH, Carstensen J, Lundholm N, Hansen PJ, Moestrup Ø, Haraguchi L (2020. szeptember 11.). „Dimorphism in cryptophytes—The case of Teleaulax amphioxeia/Plagioselmis prolonga and its ecological implications”. Sci Adv 6 (37), eabb1611. o. DOI:10.1126/sciadv.abb1611. PMID 32917704. PMC 7486100. (Hozzáférés: 2024. május 15.) 
  10. Callier, Viviane: This Type of Algae Absorbs More Light for Photosynthesis Than Other Plants. Smithsonian Magazine , 2019. október 23.
  11. Michie KA, Harrop SJ, Rathbone HW, Wilk KE, Teng CY, Hoef-Emden K, Hiller RG, Green BR, Curmi PMG (2023. március). „Molecular structures reveal the origin of spectral variation in cryptophyte light harvesting antenna proteins”. Protein Sci 32 (3), e4586. o. DOI:10.1002/pro.4586. PMID 36721353. PMC 9951199. 
  12. Hamilton M, Mascioni M, Hehenberger E, Bachy C, Yung C, Vernet M, Worden AZ (2021. december 21.). „Spatiotemporal Variations in Antarctic Protistan Communities Highlight Phytoplankton Diversity and Seasonal Dominance by a Novel Cryptophyte Lineage”. mBio 12 (6), e0297321. o. DOI:10.1128/mBio.02973-21. PMID 34903046. PMC 8669470. 
  13. Novarino, G. (2012). „Cryptomonad taxonomy in the 21st century: The first 200 years”. Phycological Reports: Current Advances in Algal Taxonomy and Its Applications: Phylogenetic, Ecological and Applied Perspective, 19–52. o. (Hozzáférés: 2018. október 16.) 
  14. Alfred Edmund Brehm. 3. rend: Tarkaostorosak (Cryptomonadina), Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0. Hozzáférés ideje: 2024. május 15. „Brehm2000” 
  15. Parfrey, Laura Wegener (2011. augusztus 16.). „Estimating the timing of early eukaryotic diversification with multigene molecular clocks”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 108 (33), 13624–13629. o. DOI:10.1073/pnas.1110633108. PMID 21810989. PMC 3158185. 
  16. Burki, Fabien (2016. január 27.). „Untangling the early diversification of eukaryotes: a phylogenomic study of the evolutionary origins of Centrohelida, Haptophyta and Cryptista” (angol nyelven). Proc. R. Soc. B 283 (1823), 20152802. o. DOI:10.1098/rspb.2015.2802. ISSN 0962-8452. PMID 26817772. PMC 4795036. 
  17. Cryptomonads. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  18. (2018. július 25.) „Baffinella frigidus gen. et sp. nov. (Baffinellaceae fam. nov., Cryptophyceae) from Baffin Bay: Morphology, pigment profile, phylogeny, and growth rate response to three abiotic factors” (angol nyelven). J. Phycol. 54 (5), 665–680. o. [2018. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/jpy.12766. ISSN 1529-8817. PMID 30043990. (Hozzáférés: 2024. május 15.) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cryptophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]