Ugrás a tartalomhoz

Cryptochloris (Cryptista-nemzetség)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cryptochloris
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Cam
Csoport: Pancryptista
Csoport: Cryptista
Törzs: Cryptophyta
Osztály: Cryptophyceae
Rend: Cryptomonadales
Nemzetség: Cryptochloris
J. Schiller 1925 non Benth. 1882 non Shortridge et Carter 1938
Típusfaj
Cryptochloris vittata
J. Schiller 1925
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cryptochloris témájú rendszertani információt.

A Cryptochloris nom. illeg.[1] a Cryptista Cryptophyceae kládjának kevéssé leírt nemzetsége.

Történet

[szerkesztés]

1925-ben írta le Josef Schiller típusfajával, a C. vittatával együtt, ezt azonban 2004-ig nem találták meg újból. 2002-ben javasolták Novarino és Gilbert nomen conservandumként való elfogadását, azonban 2004-ben ezt elutasították 10 elutasító szavazattal 2 ajánló szavazat és 2 tartózkodás ellenében a Cryptochlorist nomen illegitimumként ismerték el,[1] míg a magvas növények nevezéktanát vizsgáló bizottsága nem látott okot a javasolt megőrzés ellen, és az alganevezéktant vizsgáló döntésének való megfelelést 14–0 arányban szavazta meg.[2]

1997-ben észlelték egy meg nem nevezett faját elliptikus sejttel, 6–7 μm hosszal, valószínűleg trichociszta miatti kiemelkedésekkel rendelkező sejtfelszínnel, két azonos, közel 6 μm-es ostorral a sejt egy oldalán kissé eltérő helyzettel rendelkező apikális vestibulumban a Plagioselmis prolonga fajhoz hasonlóan. E terület ventrális sejtszájba irányul a sejttest hosszanti tengelye közepén. E faj a C. vittatától egyenlő ostorhosszában és lekerekített hátsó felében tér el. A nemzetségről szóló első elektron-mikroszkópos felvételek is ekkor készültek.[3]:1093–1094 Egy faját 1999-ben Cryptochrysis néven írták le a Szent Lőrinc-torkolatban és -áramlatban, erről Novarino 2005-ben feltételezte, hogy a Cryptochloris hibás alakja, mivel a leírt példányok hasonlítottak a Cryptochloris északi-tengeri példányaira, és hivatkozik a C. vittata Schiller 1925 fajra. Noha ezek feltehetően leíratlan fajhoz tartoznak, a formális taxonómiai leíráshoz nem voltak meg a megfelelő információk.[4]:55

2002. július 8-án gyűjtötték C94 törzsét Salerno közelében, erről 2007-ben megállapították, hogy az MC597-73 testvércsoportja.[5]

Morfológia

[szerkesztés]

A sejt átlagos átmérője közel 5 μm, sejtfala lapos, nem lemezes.[4]:55 Vastag ajak veszi ventrális sejtszáját körül, ennek jobb oldalán van ostorai gyökere. Perifériás ejektoszómái miatt sejtfalán kiemelkedések vannak. Ostorai pikkelyesek lehetnek, de nem ismert pikkelyszerkezete.[4]:56–57 Fénymikroszkópos felvételeken látható elülső fényvisszaverő szemcséje.[6]:659

2 kloroplasztisza van,[7] nukleomorfuk pirenoidon kívül van.[8]

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Egy leíratlan faja a Teleaulax minuta fajhoz hasonló.[6]:659 E faj a C. vittatától színében tér el – a Teleaulax vörös, míg a Cryptochloris zöld.[6]:658

Élőhely

[szerkesztés]

A Szent Lőrinc-folyóban, a Földközi-, az Északi-, az Alborán-tengerben él 40–140 m mélységben, vagyis a mély klorofillmaximumban és az alatt.[4]:55, 57

Életmód

[szerkesztés]

Mixotróf, vagyis kloroplasztisza révén fotoszintézisre, sejtszája révén fagocitózisra képes.[4]:55

Pigmentek

[szerkesztés]

Fikocianinja miatt kékeszöld.[7]

Ökológia

[szerkesztés]

Decemberben virágzik leginkább,[9] de kisebb októberi és januári virágzásait is megfigyelték 2004-ben.[10]:374

Taxonómia

[szerkesztés]

Egy leírt és legalább 2 hivatalosan le nem írt faja van.[4][3] 2006-ban 2 törzsét találták meg Nápoly partjai közelében.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Compère P (2004. november). „Report of the Committee for Algae: 8”. Taxon, 1065–1067. o. (Hozzáférés: 2024. október 13.)  
  2. Brummitt RK (2004. augusztus). „Report of the Committee for Spermatophyta: 54”. Taxon, 813–825. o. (Hozzáférés: 2024. október 13.)  
  3. a b Novarino G, Mills DK, Hannah F (1997. augusztus 1.). „Pelagic flagellate populations in the southern North Sea, 1988-89. I. Qualitative observations”. J Plankton Res 19 (8), 1081–1109. o. DOI:10.1093/plankt/19.8.1081. (Hozzáférés: 2024. október 13.)   Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  4. a b c d e f Novarino G. „Nanoplankton protists from the western Mediterranean Sea. II. Cryptomonads (Cryptophyceae = Cryptomonadea)”. Sci Mar 69 (1), 47–74. o. (Hozzáférés: 2024. október 13.)  
  5. McDonald SM, Sarno D, Scanlan DJ, Zingone A (2007. december 12.). „Genetic diversity of eukaryotic ultraphytoplankton in the Gulf of Naples during an annual cycle”. Aquat Microb Ecol 50 (75–89). DOI:10.3354/ame01148. (Hozzáférés: 2024. október 13.)  
  6. a b c Laza-Martínez A, Arluzea J, Miguel I, Orive E (2012. november 5.). „Morphological and molecular characterization of Teleaulax gracilis sp. nov. and T. minuta sp. nov. (Cryptophyceae)”. Phycologia 51 (6), 649–661. o.  
  7. a b Novarino G (2003). „A companion to the identification of cryptomonad flagellates (Cryptophyceae = Cryptomonadea)”. Hydrobiologia 502, 225–270. o, Kiadó: Wolters Kluwer.  
  8. Novarino G (2012). „Cryptomonad taxonomy in the 21st century: The first two hundred years”. Phycol Rep, 19–52. o.  
  9. Zingone A, Dubroca L, Iudicone D, Margiotta F, Corato F, Ribera d’Alcalà M, Saggiomo V, Sarno D (2009. május 5.). „Coastal phytoplankton do not rest in winter”. Estuaries Coasts 33, 342–361. o. DOI:10.1007/s12237-009-9157-9.  
  10. a b Cerino F, Zingone A. „A survey of cryptomonad diversity and seasonality at a coastal Mediterranean site”. Eur J Phycol 41 (4). DOI:10.1080/09670260600839450. ISSN 0967-0262. (Hozzáférés: 2024. október 13.)  

További információk

[szerkesztés]