Concino Concini

Concino Concini
Concino Concini (Daniel Dumonstier rajza, Louvre, Párizs)
Született	1569. november 23. Firenze
Elhunyt	1617. április 24. (47 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Házastársa	Léonora Dori
Szülei	Giovan Battista Concini
Foglalkozása	politikus miniszter
Kitüntetései	Franciaország marsallja
Halál oka	emberölés
A Wikimédia Commons tartalmaz Concino Concini témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Concino Concini, Ancre márkija (más néven d’Ancre marsall) (Firenze, 1569. november 23. – Párizs, 1617. április 24.), olasz kalandor, aki XIII. Lajos uralkodásának kezdetén döntő befolyással bírt a francia kormányzatra.

A kegyenc

Egy firenzei jegyző fia volt, aki nem sokkal az előtt csatlakozott a Franciaországba induló Medici Mária († 1642) kíséretéhez, hogy az elhagyta Itáliát, és feleségül ment IV. Henrik († 1610) francia uralkodóhoz (1600). 1601. június 12-én feleségül vette Leonora Dori Galigait († 1617), a királyné fogadott nővérét. Concini olyan erős befolyást gyakorolt a királynéra, hogy IV. Henrik több alkalommal is kilátásba helyezte kitiltását (hitvesével egyetemben) a királyi udvarból.

A politikus

Amikor az uralkodót meggyilkolták, Concini, d’Ancre márkija és felesége lettek a legfőbb tanácsadói az özvegy Mária királynénak, aki régensként irányította Franciaországot a gyermek XIII. Lajos mellett. A Concinik megvetéssel kezelték Lajost, és Franciaország rovására igyekeztek meggazdagodni. Bár sohasem járt harcmezőn, s csatát sem vezényelt le, 1613-ban mégis őt nevezték ki Franciaország marsalljává. Népszerűtlenségét kihasználva a hercegek ligája – melynek tagja volt Henri de Condé († 1646), Soissons, Mayenne, Bouillon, Nevers és Vendôme hercegek – kétszer is fellázadt ellene. 1616-ban sikerült elérnie, hogy Condét letartóztassák és a Bastille-ba zárják. Néhány tehetséges politikus segítségével megszilárdította helyzetét, de egy évre rá a nemesek ismét lázadással fenyegetőztek.

Merénylet

Concini meggyilkolásának ábrázolása korabeli röplapon

XIII. Lajos francia király kegyeltje, Charles d’Albert de Luynes márki, Luynes hercege († 1621) összeesküvést szervezett Concini ellen. 1617. április 24-én Nicolas de L'Hospital, Vitry marsallja († 1644) – a királyi testőrség több tagjával együtt – a Louvre felvonóhídján háromszor fejbe lőtte, majd leszúrta Concinit, aki óvatlanul, testőrei nélkül tartózkodott ott. Holttestét titokban temették el a Louvre mellett, a Saint-Germain-l’Auxerrois templomban. A király nyilvánosan mondott köszönetet a gyilkosoknak: „Nagyon köszönöm Önöknek, Uraim, ezen órában lettem királlyá!”

A gyűlölt kalandort a párizsi nép kiásta sírjából, a tetemet végigvonszolták Párizs utcáin, megcsonkították, felakasztották a Pont Neuf boltozatára, végül feldarabolták, testének maradványait elégették. Özvegyét boszorkányság (juiverie) vádjával halálra ítélték, majd 1617. június 8-án lefejezték, testét elégették. Concini vagyonát a kincstár elkobozta, Lésigny kastélyát és a párizsi Tournon utcában álló városi palotáját (hôtel) a király Luynes hercegének adta.

Források

• Merle, Robert: Francia História
• Britannica Hungarica világenciklopédia [főszerkesztő: Halász György], Budapest: Mozgó Világ, [1994-2001].
• Csató Tamás et al.: Egyetemes történelmi kronológia az őstörténettől 1977-ig. Budapest: Tankönyvkiadó. 1981. 214. o. ISBN 963-17-5523-1