Ugrás a tartalomhoz

Cillei Anna nádorné

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cillei Anna
Garai Miklósné
Magyar Királyság nádornéja
Cillei Anna
Uralkodási ideje
1405. augusztus 1433. december
ElődjeBebekné Klára
UtódjaPálóczyné Ágota
Életrajzi adatok
UralkodóházCillei család
Született1384 körül
Elhunyt1439. január 21. után/1439. szeptember 5. és 1440. január 9. között (55 évesen)
ÉdesapjaII. Hermann horvát-szlavón bán és cillei gróf (1360 körül–1435)
ÉdesanyjaAnna schaunbergi grófnő (1358 körül–1396 körül)
Testvére(i)
HázastársaGarai Miklós nádor és horvát-szlavón bán (1366 körül–1433)
Gyermekei1. Dorottya (–1443 után)
2. Borbála (Erzsébet)
3. László (1410 körül–1459)
4. János (–1432 előtt)
SablonWikidataSegítség

Cillei Anna (1384 körül – 1439. január 21. után[1]/1439. szeptember 5. és 1440. január 9. között[2]), horvátul és szlovénül: Ana Celjska, Garai Miklós nádor és horvát-szlavón bán második felesége, Cillei Borbála magyar királyné nővére, Zsigmond király sógornője. Cillei Anna lengyel királyné unokatestvére.

Élete

[szerkesztés]

Cillei Hermann horvát-szlavón bán és Schaunbergi Anna grófnő lánya. Zsigmond király 1401-es siklósi fogsága idején Garai Miklós, akire a király őrizete volt bízva, létrehozta a Siklósi Ligát a királlyal és Cillei Hermann-nal, a Zsigmondhoz hű délvidéki főúrral, melynek értelmében Zsigmond és Garai Cillei egy-egy lányát veszik majd feleségül a megegyezés értelmében. Zsigmond király Cillei Hermann legkisebb lányát, Borbálát jegyezte el, míg Garai Miklós Borbála grófnő nővérét, Annát.[3] A házasság Anna és Garai Miklós között 1405 augusztusában jött létre. Cillei Annával való házassága a király sógorává, és Magyarország egyik legbefolyásosabb politikusává tette Garai Miklóst. Cillei Anna a jog és a protokoll szerint az ország második asszonya lett a húga, a királyné után. Az unokahúga, Luxemburgi Erzsébet születése után pedig rangban a harmadik helyre csúszott vissza. A férje, Garai Miklós halála után viszont rangban ugyan még hátrébb szorult, ráadásul Albert király lányai is megelőzték a sorban, de így is befolyásos asszony maradt mint az új királyné, Luxemburgi Erzsébet nagynénje, ellentétben húgával, Cillei Borbálával, aki a férje halála (1437) után elvesztette befolyását és teljes magyarországi vagyonát, pozícióját.

Férje halála után, 1433 decemberétől Cillei Anna őrizetében volt a Szent Korona, ezért Zsigmond király 1434. január 17-én Bázelből azt az utasítást adta, hogy Anna és fia adják át a koronát az esztergomi érseknek.[4]

Zsigmond halála után annak veje, az ő unokahúgának a férje, az új magyar király, Albert 1438. június 23-án megerősítette számára a Mikolai-féle birtokok fele részét.[1]

Pontos halálozási évét nem ismerjük, de 1439. január 21-én még élt,[1] és valószínűleg csak 1439. szeptember 5. és 1440. január 9. között halhatott meg.[2]

Anna két fiút és két lányt szült a férjének, akinek már voltak gyermekei, fia is, az első házasságából. Dorottya, Borbála, László, a későbbi nádor, és a fiatalon meghalt János voltak a közös gyermekeik.[5] László 14311447 közötti időkben macsói bán, 1447-től nádor, és V. László legfontosabb magyarországi helytartója lett.

Gyermekei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Lásd Wertner (1897: 924).
  2. a b Lásd Árvai (2013: 107).
  3. Valószínűleg csak az életkoruk döntött a két lány szerencséjében, hiszen a kisebb, 9 éves Borbálát még remélhették, hogy időben és alaposan felkészíthetik királynéi szerepére, míg az idősebb Anna addigra már kinőtt az "iskolapadból".
  4. Lásd Wertner (1897: 923).
  5. János 1424. július 25-én még előfordult, de az 1432-es családi osztozkodásban már nem szerepelt a neve. Lásd Wertner (1897: 927).

Források

[szerkesztés]
  • Árvai Tünde: A házasságok szerepe a Garaiak hatalmi törekvéseiben, In: Fedeles Tamás – Font Márta – Kiss Gergely (szerk.): KOR – SZAK – HATÁR. A Kárpát-medenceés a szomszédos birodalmak (900–1800). a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola Közép- és Koraújkori programjának I. konferenciája, Pécs, 103–118, 2013. ISBN 978-963-642-518-0 URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története III. kötet, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1895. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Wertner Mór: A Garaiak, Századok 31, 902–938, 1897.

További információk

[szerkesztés]
Előző
Bebekné Klára
Magyarország nádornéja
1405 – 1433
Következő
Pálóczyné Ágota