Ugrás a tartalomhoz

Christian Kracht

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Christian Kracht
2015-ben
2015-ben
Született1966. december 29. (57 éves)
Saanen(wd), Bern kanton, Svájc
Állampolgársága
Nemzetiségesvájci Svájc
HázastársaFrauke Finsterwalder
SzüleiChristian Kracht
Foglalkozása
Iskolái
  • Sarah Lawrence College
  • Schule Schloss Salem
  • Lakefield College School
Kitüntetései
  • Axel-Springer-Preis (1993)
  • Phantastik-Preis der Stadt Wetzlar (2009)
  • Wilhelm Raabe Literature Prize (2012)[1]
  • Preis der deutschen Filmkritik (2013)
  • Swiss Book Prize (2016)
  • Hermann-Hesse-Preis (2016)
A Wikimédia Commons tartalmaz Christian Kracht témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Christian Kracht (Saanen, 1966. december 29. –) svájci író.

Fiatalkora és iskolái

[szerkesztés]

Kracht a Bern kantoni Saanenben(wd) született. Édesapja, idősebb Christian Kracht az Axel Springer kiadóvállalat vezető képviselője volt az 1960-as években. Kracht a Schule Schloss Salembe járt Baden-Württembergben, Németországban, és a Lakefield College Schoolba Ontarioban, Kanadában. A New York-i Sarah Lawrence College-ban(wd) szerzett diplomát 1989-ben.

Újságírói karrier

[szerkesztés]

Újságíróként dolgozott számos németországi magazinnál és újságnál, köztük a Der Spiegelnél.[2] Az 1990-es évek közepén Újdelhiben(wd) élt és dolgozott a Spiegel indiai tudósítójaként. Kracht ezután Bangkokba költözött, ahonnan Délkelet-Ázsia számos más országába látogatott el, és utazási vignettákat írt, amelyeket a Welt am Sonntag(wd) című újságban közöltek, majd 2000-ben a Der gelbe Bleistift (A sárga ceruza) című könyvben foglalták össze.[3] 2006 novemberében Kracht a Frankfurter Allgemeine Zeitung rendszeres rovatvezetője volt. Kéthetente megjelenő rovata, amely eredetileg a Levél a... címet viselte, később Levél a múltból címet kapta. Olyan különböző helyekre is elutazott és írt írásokat, mint a Pandzsír-völgy, Mogadishu, a Kilimandzsáró hegye és az iraki Imam Ali szentély(wd) szafavida építészete.

1998-ban Eckhart Nickellel(wd)) közösen írta meg a Ferien für immer (Állandó vakáció) című kötetet, amely „a világ legkellemesebb helyeiről” szóló elmélkedések gyűjteménye. 1999-ben Kracht részt vett a Tristesse Royale című előadásban Stuckrad-Barre, Joachim Bessing(wd), Eckhart Nickel és Alexander, Schönburg-Glauchau grófja(wd) társaságában.[4] A könyv a közreműködők által készített hangfelvétel szerkesztett átirata, amelyen a globalizált populáris kultúráról beszélgetnek, miközben a berlini Hotel Adlonban(wd) szálltak meg. Egyes kommentátorok számára ez a kiadvány jelentette az úgynevezett popliteratur csúcspontját - egy olyan irodalmi marketingjelenséget, amelynek Kracht volt az állítólagos vezéralakja.[5] A szerző többször is elhatárolódott ettől a jelzőtől, és például megtagadta az engedélyt arra, hogy művét újra kiadják egy ilyen műfajú antológiában.[6] Mindezek ellenére Kracht volt a szerkesztője a Mesopotámia című antológiának, amely a popirodalomhoz kötődő szerzők - többek között Rainald Goetz, Andreas Neumeister(wd) és Benjamin von Stuckrad-Barre - novelláinak, töredékeinek és fotómontázsainak gyűjteménye. Először „Ernste Geschichten am Ende des Jahrtausends” („Komoly történetek az ezredfordulón”) alcímmel jelent meg, de ezt az alcímet a Deutsche Taschenbuch Verlag 2001-es újrakiadásakor elhagyta az „Avant-Pop-olvasó” helyett. Az átcímkézés nevezetesen egybeesett a „popirodalom” fogalmának az új évszázad első éveiben bekövetkezett leáldozó aktualitásával.

2004 szeptembere és 2006 júniusa között a Kracht Eckhart Nickellel együttműködve kiadta a Der Freund független irodalmi folyóiratot.[7] Kezdetben Katmanduban élt, miközben a magazin szerkesztőjeként dolgozott, majd a politikai zavargások idején elhagyta Nepált. A főként német nyelvű magazin végül San Franciscóban készült el, az eredeti terveknek megfelelően összesen nyolc kiadással. A magazinban rendszeresen megjelentek Ira Cohen, Reinhold Messner, Ian Buruma(wd), Stanislav Lem, Karlheinz Stockhausen, Alain Robbe-Grillet, Rem Koolhaas, Momus(wd), David Woodard és Eduardo Kac(wd). Ez idő alatt David Woodard amerikai üzletemberrel együtt Kracht beszámolt Aleister Crowley egykori cefalui tartózkodási helyéről.[8]

2007 februárjában jelent meg a Metan (Metán) című könyve, amely egy Ingo Niermannal(wd) közös Kilimandzsáró-mászó expedíció eredménye.[9] A könyv azt állítja, hogy a metángáznak a Föld légkörére gyakorolt hatása egy hatalmas kozmikus összeesküvés része.[10] A korai vélemények a kritikustól a megdöbbentig terjedtek,[11] az egyik „großer Quatsch”-ként ("egy rakás ostobaság") jellemezte a művet.[12] Egy másik kritikus a könyvet a „riogatás paródiájának” nevezi, és azt javasolja, hogy vegyük viccnek: „De ha ezt a könyvet viccnek vesszük, akkor valószínűleg nem rossz vicc”.[13]

Kracht 2012-ben Öt év címmel publikált egy Woodarddal folytatott levélváltást. Bár ez a szöveg alapvetően performansz jellegű, levelezésük egyes epizódjait vitathatónak ítélték, különösen a Nueva Germaniára(wd)[14] való utalásokat. 2012 februárjában Georg Diez a Der Spiegelben úgy vélekedett, hogy az Öt év leleplezi a rasszista, jobboldali szimpátiákat, amelyek állítólag jelen vannak Kracht legutóbbi regényében, az Imperiumban. Ezt a nézetet a német nyelvű újságokban és folyóiratokban zajló hosszan tartó irodalmi vita során mind az elismert kritikusok, mind a szerzők széles körben vitatták.[15]

Magánélete

[szerkesztés]

Kracht feleségül vette Frauke Finsterwalder(wd) német filmrendezőt,[16] akivel 2009-ben született egy lánya.[17] Zürichben élnek.[18]

Recepció

[szerkesztés]

Kracht regényei pasztichek;[19] a „magas” és az „alacsony” kultúra területeiről kisajátított hatások játékos keveréke.[20] Így Kracht írásai elidegenítő utalásokat tartalmaznak más művekre, többek között Thomas Mann Varázshegyére, Robert Byron(wd) finoman ironikus utazási naplóira és Hergé Tintin kalandjai sorozatára. Továbbá a ligne claire[21] rajzstílust használják a Ferien für immer (1998) első kiadásának illusztrációin (Dominik Monheim), valamint a Der gelbe Bleistift (Hugo Pratt) és az Imperium eredeti borítójánál is. Hugo Pratt számos karaktere viszont megjelenik az Imperiumban.

Kracht megerősítette, hogy az író „mindig íróként teljesít”.[22] Előadása meggyőző, és sikeresen rávette a recenzenseket, hogy néha figyelmen kívül hagyják a szerző és a narrátor közötti különbséget, és tévesen azonosítsák Kracht Faserland című debütáló regényének önéletrajzi főszereplőjét. Időnként ellentmondásos alakja volt a modern német nyelvű irodalomnak. Az interjúkban tett kijelentéseinek értelme nem mindig nyilvánvaló; a tálib vezető Omar molla (és értelemszerűen maguk a tálibok) „campnak” nevezett jellemzését talán egy csipetnyi sóval kell kezelni: ebben az esetben az erkölcsi értékek a médiaesztétika után a második helyre kerülnek.[23] Hasonló elv érvényes Kracht előszavára a Die totale Erinnerung című 2006-os illusztrált könyvhöz, amelyben Kim Dzsong Il Észak-Koreáját gigantikus szimulációként említi, miközben az észak-koreai tényleges szenvedésekről való nyilvánvaló tudatlansága felháborított néhány kommentátort.

Színpadi adaptációk és forgatókönyvek

[szerkesztés]

2004 óta az 1979-es regény színpadi változatát Matthias Hartmann rendezésében Zürichben, Bochumban és Hannoverben is bemutatták.[24] 2009-ben a darabot a bécsi Burgtheaterben mutatták be, míg az Ich werde hier sein im Sonnenschein und im Schatten színpadi változatát a bázeli, stuttgarti és berlini színházak is bemutatták.[25] 2015-ben a németországi hamburgi Thalia Színházban(wd) bemutatták az Imperium dramatizált változatát. A Die Toten (Holtak) színpadi változatát 2017 decemberében mutatták be a svájci fővárosban, a Bern Színházban(wd).

Kracht társszerzője volt a 2013-as Finsterworld című film[26] forgatókönyvének, amelyet felesége, Frauke Finsterwalder(wd) rendezett.[27] A pár társszerzője volt Finsterwalder második játékfilmjének, a Sisi & I-nek,[16][28] az Erzsébet osztrák császárnőről szóló életrajzi filmnek, amelyet a 73. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be 2023. február 19-én.[29]

Kracht 2021-es Eurotrash című regényét Jan Bosse adaptálta színpadra a berlini Schaubühnében(wd), 2021. november 18-án mutatták be, ahol folyamatosan fut.[30] A bécsi Burgtheaterben Itay Tiran(wd) izraeli rendező, a hamburgi Thalia Színházban pedig Stefan Pucher osztrák rendező vitte színpadra a különböző adaptációkat.

Könyvei

[szerkesztés]
  • Faserland (regény), 1995
  • Ferien für immer (útleírás Eckhart Nickellel(wd)), 1998
  • Mesopotamia. Ein Avant-Pop-Reader (as publisher, anthology), 1999
  • Tristesse Royale (with Joachim Bessing, Eckhart Nickel, Alexander von Schönburg(wd) and Benjamin von Stuckrad-Barre), 1999
  • Der gelbe Bleistift (útleírás), 2000
  • 1979 (regény), 2001
  • Die totale Erinnerung. Kim Jong Ils Nordkorea, 2006. Released in English with Feral House as The Ministry of Truth. ISBN 978-1-932595-27-7
  • New Wave. Ein Kompendium 1999–2006, 2006
  • Metan (Ingo Niermannal(wd)), 2007
  • Ich werde hier sein im Sonnenschein und im Schatten (regény), 2008
  • Gebrauchsanweisung für Kathmandu und Nepal (travel writing/guide book to Nepal – with Eckhart Nickel), 2009
  • Five Years: Briefwechsel 2004–2009. Band 1: 2004–2007 – with David Woodard, 2011, ISBN 978-3-86525-235-7
  • Imperium (regény), 2012, ISBN 978-3-462-04131-6
  • Finsterworld (screenplay), 2013
  • The Dead (Die Toten) (regény), 2016
  • Eurotrash (regény), 2021, ISBN 978-3-462-05083-7

Magyarul megjelent

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.literaturpreisgewinner.de/belletristik/wilhelm-raabe-literaturpreis, 2021. július 20.
  2. ↑ Weychardt, A., Christian Kracht Archiválva 2022. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. (Seattle: Getty Images, 1995+).
  3. ↑ Interview with Christian Kracht in 2000. tagesspiegel.de , 2000. június 30. [2019. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
  4. ↑ Stefan Loichinger, Wenn Pop-Literaten altern in Frankfurter Rundschau, 15. October 2008. [2015. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 10.)
  5. ↑ Frank Finlay: "Dann wäre Deutschland wie das Wort Neckarauen": Surface, Superficiality and Globalisation in Christian Kracht's Faserland, in: Stuart Taberner (Hrsg.): German Literature in the Age of Globalisation. Birmingham: University of Birmingham Press, 2004, pp. 189–208
  6. ↑ Kerstin Gleba and Eckhard Schumacher (Ed.), Pop seit 1964, Köln: Kiepenheuer & Witsch, 2007, p. 398.
  7. ↑ Der Freund website Archiválva 2012. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben. (in English or German)
  8. ↑ Christian Kracht and David Woodard, "Cefalù oder der Geist der Goldenen Dämmerung" Archiválva 2020. június 4-i dátummal a Wayback Machine-ben., FAZ, 24 March 2007.
  9. ↑ See also the illustrated reportage by Kracht and Niermann, "Kilimanjaro", in Qvest, vol. 23 (6 Dec./Jan. 2007), p. 59-71.
  10. ↑ Archived copy. [2007. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 2.)
  11. ↑ According to Harald Peters in the journal Welt am Sonntag, 4 March 2007. "Über kleine und größere Stinker"
  12. ↑ Volker Weidermann in Frankfurter Allgemeinen Sonntagszeitung, 4 March 2007, p. 30
  13. ↑ Christoph Bartmann, "Eine große Weltatemtheorie", Süddeutsche Zeitung, 16 April 2007, p. 16.
  14. ↑ Nueva Germania (Új Germánia, németül: Neugermanien/Neues Deutschland) Paraguay San Pedro megyéjének egyik járása.
  15. ↑ http://kurier.at/kultur/autoren-kritisieren-spiegel-artikel-zu-krachts-neuem-roman/771.122 Archiválva 2015. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Autoren kritisieren "Spiegel"-Artikel zu Krachts neuem Roman in Kurier, 15 March 2012
  16. ↑ a b Blaney, Martin: Match Factory boards fresh take on Austrian Empress 'Sisi'. Screen International , 2019. november 5. [2021. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. ↑ Titze, Anne-Katrin: Fur and loathing in Finsterworld, part 2. Eye For Film , 2014. június 25.
  18. ↑ Mathéus, Pascal: Interview: Auf eine Zigarette mit Christian Kracht (german nyelven). Aufklappen.com , 2020. július 1.
  19. ↑ A pastiche olyan képzőművészeti, irodalmi, színházi, zenei vagy építészeti alkotás, amely egy vagy több más művész művének stílusát vagy jellegét utánozza. A paródiával ellentétben a pastiche inkább tiszteleg az utánzott mű előtt, mint gúnyolja azt.
  20. ↑ "Ich schätze subversives Potenzial der Schweiz" (german nyelven). Tages-Anzeiger , 2008. szeptember 19. [2022. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 22.)
  21. ↑ A ligne claire (világos vonal) egy rajzstílus, amelyet Hergé, a belga rajzfilmrendező és Tintin kalandjai megalkotója hozott létre.
  22. ↑ Interview with Denis Scheck Archiválva 2016. november 24-i dátummal a Wayback Machine-ben. for ARD programme Druckfrisch, 25. March 2012
  23. ↑ Interview with Volker Weidermann and Edo Reents, "Ich möchte ein Bilderverbot haben", Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung, 30
  24. ↑ Burgtheater – 1979 – 25. Jänner 2010. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  25. ↑ Ich werde hier sein im Sonnenschein und im Schatten – Agenda – Theater Basel – Spielplan, Billette & Abos – Spielplan. [2013. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.)
  26. ↑ Elborult világ (film)
  27. ↑ Finsterworld: Montreal Review. The Hollywood Reporter , 2013. augusztus 31. [2022. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 30.)
  28. ↑ Sisi és én (film)
  29. ↑ Berlinale | Programme – Sisi & Ich | Sisi & I. Berlinale.de . [2023. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 10.)
  30. ↑ Eurotrash. Schaubühne Berlin . [2022. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Christian Kracht című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Christian_Kracht&oldid=27572995”