Ugrás a tartalomhoz

Charlton Athletic FC

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Charlton Athletic F.C. szócikkből átirányítva)
Charlton Athletic
Csapatadatok
Teljes csapatnévCharlton Athletic Football Club
BecenévThe Addicks
SzékhelyLondon, Anglia
Alapítva1905
Klubszínek         
StadionThe Valley
27 111 fő
VezetőedzőAnglia Lee Bowyer
Elnök-
BajnokságLeague One
Nemzeti sikerek
Angol Kupagyőztes1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés623, Sam Bartram
Legtöbb gól168, Derek Hales
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Charlton Athletic honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Charlton Athletic témájú médiaállományokat.

A Charlton Athletic Football Club egy profi angol labdarúgóklub Charltonban, Londonban. 1905. június 9-én alapították, mikor sok délkelet-londoni ifjúsági klub, köztük az East Street Mission és a Blundell Mission is egyesült hogy megalakítsa a Charlton Athletic Football Clubot.

A csapat 1919 óta a The Valley-ben játssza mérkőzéseit, leszámítva az 1923-24-es idényt, amikor Catfordban játszottak, valamint 7 évig, 1985 és 1992 között a Crystal Palace-nál és a West Ham Unitednél.

A Charlton 1920-ban vált profi klubbá, és 1921-ben csatlakoztak a The Football League-hez. A csapat legsikeresebb évtizedei a 30-as és a 40-es évek voltak, ekkor jutott fel a csapat az akkori első osztályba, valamint egymást követő 2 évben bejutottak az FA-kupa döntőjébe, amit 1947-ben meg is nyertek.

Klubtörténet

[szerkesztés]

A Charlton Athleticet 1905. június 9-én alapította egy 15 és 17 év közötti fiúkból álló csapat London Charlton nevű kerületében. Eleinte a kisebb, helyi bajnokságokban indultak, fejlődésüket a Woolwich Arsenal népszerűsége akadályozta. 1913-ban a rivális London északi részébe költözött, így az Athletic is fejlődésnek indult és csatlakozott a Lewisham League-hez. Az első világháború után a csapat egy szezon erejéig belépett a Kent League-be, profivá vált, majd kinevezte Walter Raynert első menedzserévé. Az 1920/21-es szezont a Southern League-ben töltötték, majd kérték felvételüket az Angol Labdarúgó Ligába, ahová szavazatok alapján be is kerültek. A Ligában 1921 augusztusában játszották le első meccsüket az Exeter City ellen. A találkozó a Charlton 1-0-s győzelmével zárult. 1923-ban egyesültek a Catford Southenddel, hogy nagyobb klubot hozzanak létre nagyobb szurkolótáborral. Az 1923/24-es szezonban a Latics Catfordban, a The Mount Stadiumban játszotta meccseit és a Southend mezét viselte, melyen sötét- és világoskék csíkok voltak. 1924-ben azonban visszatértek Charltonba és ismét a hagyományos vörös-fehér szerelést használták. Két évvel később a Liga utolsó előtti helyén végeztek, így újra kérelmezniük kellett belépésüket, melyet ezúttal is elfogadtak. 1929-ben a csapat feljutott a másodosztályba, ahol négy évig tudott bent maradni. Kiesésük után Jimmy Seedet nevezték ki menedzsernek, aki 1936-ra az élvonalig juttatta a klubot.

A második világháború kitörése előtti három szezonban sorozatban második, negyedik és harmadik helyezést értek el, ezzel ők lettek az első osztály legegyenletesebben működő csapata. A háború alatti években megnyerték az úgynevezett Háború Kupát és többször bejutottak a döntőbe. 1946-ban bejutottak az FA-kupa fináléjába, de ott 4-1-es vereséget szenvedtek a Derby County ellen. Egy évvel később a csapat elérte máig legnagyobb sikerét, a Burnley ellen 1-0-s sikert aratott az FA-kupa döntőjében. A győztes gólt Chris Duffy szerezte. Ebben az időszakban a Charlton egyike volt azon 11 csapatnak, melynek 40 000 fő fölött volt az átlag nézőszáma. A The Valley volt a Liga legnagyobb stadionja, körülbelül 70 000 néző befogadására volt alkalmas. Az 1950-es évek azonban gazdasági visszaesést hoztak a csapat számára, ami miatt a jó ütemű fejlődés megrekedt. 1956-ban a vezetőség eltávolította Jimmy Seedet a menedzseri posztról, a gárda pedig kiesett az élvonalból.

Az 1950-es évek végétől az 1970-es évek elejéig az Athletic a másodosztályban szerepelt, majd 1972-ben onnan is kiesett. Ezzel jelentősen csökkent a klub szurkolóinak a száma. Az sem segített sokat, hogy 1975-ben visszajutottak a Second Divisionbe. Az 1979/80-as szezonban ismét kiestek, egy szezonnal később pedig visszajutottak, ezután pedig látszólag fordulópont következett a csapat történetében. Új tulajdonos érkezett a klubhoz, a teljes menedzsmentet leváltották és az aranylabdás Allan Simonsent is sikerült leigazolniuk. 1984-ben azonban ismét anyagi problémák léptek fel és a Charlton felszámolás alá került, a vezetők ekkor hozták létre a Charlton Athletic (1984) Ltd.-t. A csapat anyagi helyzete azonban még mindig messze volt a biztostól, a Laticsnek az 1985/86-os szezon elején a The Valley-t is el kellett hagynia. Innentől kezdve a Crystal Palace pályáját, a Selhurst Parkot bérelték. Úgy tűnt, ez hosszú ideig így lesz, mivel a klub anyagi helyzete nem javult.

A nehézségek ellenére a CAFC az 1985/86-os évadban a másodosztály második helyén végzett, így feljutott az élvonalba. Négy évig sikerült bennmaradniuk, legjobb helyezésük egy 14. pozíció volt, legtöbbször az utolsó pillanatban menekültek meg a kieséstől. 1987-ben a csapat 40 év után először ismét pályára léphetett a Wembley-ben, ezúttal a rövid életű Full Members Cup döntőjében, melyet 1-0-ra elvesztettek a Blackburn Rovers ellen. 1990-ben tehát visszaestek a másodosztályba, egy évvel később pedig menedzserüket, Lennie Lawrence-t is elvesztették, aki a Middlesbrough-hoz igazolt. Az irányítást két kezdő mester, Steve Gritt és a 34 éves Alan Curbishley vette át. A páros már az első szezonjában nem várt sikereket ért el és a csapat alig maradt le a rájátszást érő helyekről. Az 1992/93-as idényt is nagyszerűen kezdték, jó esélyeik voltak a feljutásra, de több meghatározó játékosukat, például Rob Lee-t is el kellett adniuk, hogy legyen pénzük visszatérni a The Valley-be. Tervük 1992 decemberében sikerült. Három évvel később az új elnök, Richard Murray Curbishley-t nevezte ki a Charlton egyedüli menedzserévé.

Irányítása alatt a klub 1996-ban bejutott a rájátszásba, de onnan már az elődöntőben kiesett a Crystal Palace ellen. Ezt követte egy kiábrándító 15. hely, az 1997/98-as szezonban viszont hosszú évek óta a legjobb eredményét produkálta az Athletic és eljutott a rájátszás döntőjébe, ahol a Sunderland volt az ellenfelük. A remek játékot hozó meccs 4-4-es eredménnyel zárult, a büntetőpárbajt a Latics nyerte 7-6 arányban és története során először feljutott a Premier League-be. A Curbishley által irányított csapat jól kezdte a szezont, de hamar elfogyott a lendületük és a kiesés ellen kezdtek küzdeni. Az évad utolsó napján végleg eldőlt, hogy kiesnek, a vezetőség azonban nem gondolkodott edzőváltáson. Curbishley visszafizette Murray bizalmát és 2000-ben megnyerte a másodosztályt a csapattal és visszajutott a Premiershipbe. 2003-ra a gárda megszilárdította helyét az élvonalban, a 2003/04-es szezon legnagyobb részében pedig a Bajnokok Ligájában való indulásért küzdöttek. Az évad végén azonban visszaesett a csapat teljesítménye, ráadásul egyik legnagyobb sztárjuk, Scott Parker a Chelsea-hez igazolt. A Charlton 7. helyen zárt, ami az 1950-es évek óta a legjobb eredményük volt. Erre a sikerre azonban nem tudtak építeni, Curbishley pedig 2006-ban, 15 év után elhagyta a klubot.

2006 májusában Iain Dowie vette át az irányítást a The Valley-ben, de hamar kirúgták, mivel 12 bajnokin mindössze két győzelmet aratott a csapat. Ezután Les Reed ült a kispadra, de ő sem tudott javítani a helyzeten, ezért át kellett adnia helyét Alan Pardewnak. Pardew vezetése alatt javultak az eredmények, de ez sem volt elég a bent maradáshoz. A 2006-2007-es szezon végén a csapat búcsúzott a Premier League-től, miután a 19. helyen végeztek a 20 csapatos bajnokságban. Nem sokkal ezután olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint a Charltont egy külföldi befektetői csoport szeretné felvásárolni, de ezt a vezetőség cáfolta. 2008 októberében ismét szó esett egy esetleges felvásárlásról, de ezúttal az érintett arab csoport hátrált ki az üzletből. 2008. november 22-én a CAFC 5-2-es vereséget szenvedett a Sheffield United ellen, ami sorozatban a csapat nyolcadik elvesztett meccse volt, ami azt jelentette, hogy a kieső zónába kerültek. 300 Charlton-szurkoló vonult az utcára tüntetni Pardew ellen, aki nem sokkal később közös megegyezés alapján elhagyta a klubot. A 2008-2009-es szezonban tovább folytatódott a csapat mélyrepülése, az angol másodosztály (Championship) utolsó helyén (24.) végezve estek ki a harmadosztályba. A 2011-2012-es évadban meggyőző teljesítménnyel, 101 pontot szerezve nyerték meg a harmadosztályú bajnokságot, így a 2012-2013-as szezont újra a másodosztályban kezdhették meg, azonban a 2015-2016-os kiírásban ismét kiestek a harmadosztályba.

Stadionok

[szerkesztés]
Az első pálya, a Siemens Meadow

A Charlton első pályája a Siemens Meadow volt, melyet 1905 és 1907 között használt. Ez egy apró füves terület volt a Temze partján és a Siemens egyik, mára már lebontott gyárának közelében működött. Ezután következett a Woolwich Common (19071908), a Pound Park (19081913) és az Angerstein Lane (19131915). Az első világháború után a csapat egy korábbi krétakőbánya területére költözött. 1919 nyarán megkezdték a munkálatokat, hogy a helyet mérkőzések lebonyolítására alkalmassá tegyék. Az elkészült stadion The Valley-nek nevezték el, egészen 1923-ig maradtak itt, majd Catfordba, a The Mount Stadiumba költöztek. Innen azonban 1924-ben visszatértek a The Valley-be.

Az 1930-as és 1940-es években nagyobb fejlesztéseket végeztek a stadionon és hamarosan az ország legnagyobb befogadóképességű pályája lett. 1938-ban több, mint 75 000 néző zsúfolódott össze itt egy Aston Villa elleni FA-kupa-meccsen. Az 1940-es és 1950-es években az átlag nézőszám 40 000 fölött volt és ekkoriban a Charlton szurkolótábora volt az egyik legnagyobb Angliában. Ez azonban a kiesés után megváltozott és a The Valley is egyre rosszabb állapotba került

Az 1980-as évek anyagi miatt a csapat kénytelen volt néhány évre kiköltözni stadionjából, ez alatt az idő alatt a Crystal Palace pályáját, a Selhurst Parkot használták. Ennek nem örültek a szurkolók, ezért a Laticsnek nehéz döntéseket kellett hoznia annak érdekében, hogy visszaköltözhessen a The Valley-be. 1992 decemberében térhettek vissza saját stadionjukba, de előtte a West Ham Unitednél, az Upton Parkban is vendégeskedtek. A The Valley-be való visszatérést és Portsmouth elleni 1-0-s sikerrel ünnepelte meg a gárda.

Visszatérésük óta a The Valley három lelátóját teljesen átépítették, ezzel egy modern, minden szabványnak megfelelő, 27 111 néző befogadására alkalmas stadion lett. A legújabb tervek szerint az Athletic előbb 31 000-re, majd később 40 000-re növelné a befogadóképességet.

Szurkolók

[szerkesztés]

A csapat szurkolóinak zöme London Greenwich, Bexley és Bromley nevű kerülteiből, valamint Kentből származik. Különös hagyomány a klubnál, hogy a VIP-páholyban fent tartanak egy helyen egy szurkoló számára is. Szavazás útján döntik el, hogy ki lesz a szerencsés, bárki nevezheti magát, aki elmúlt 18 éves és van szezonbérlete.

Címerek és mezek

[szerkesztés]
Greenwich címere, melyet a Charlton Athletic is használt

A Charltonnak többféle címere volt története során, a mostanit 1968 óta használják. A csapat első ismert logója az 1930-as évekből származik, ezen a CAF betűk voltak láthatóak a kártyalapokról ismert treff alakjában. Az 1940-es években ezt lecserélték egy pajzsra, melyben egy futball-labdán ülő vörösbegy volt látható. Néha a pajzs négy sarkában a CAFC betűk voltak olvashatók. Ilyen volt látható például az 1946-os FA Kupa-döntőre készült mezen is. Az 1940-es évek végétől az 1950-es évek végéig a csapat szimbóluma Greenwich címere volt, ez azonban soha nem került fel a mezekre.

1963-ban a klub versenyt hirdetett, hogy így találjon új logót. A győztes egy kardot tartó kéz lett, melyre rá volt írva a csapat akkori beceneve, Valiants, azaz Bátrak. A következő öt évben ezt többször átalakították, 1968-ban nyerte el végső formáját, ekkor a kard és a kéz köré egy kör került, melybe beleírták a csapat nevét. Azóta ez van használatban, bár az 1970-es években volt egy olyan időszak, mely alatt csak a CAFC betűk voltak a játékosok mezeire hímezve.

Egy szezontól eltekintve az Athletic játékosai mindig piros-fehér szerelésben játszottak. A színeket azok a fiúk választották, akik 1905-ben megalapították a klubot. Az az egy bizonyos kivételes szezon az 1923/24-es volt, mely alatt a Latics a Catford Southend világos- és sötétkék csíkos mezét viselte. Ez azonban nem volt népszerű a szurkolók körében, így visszatértek a hagyományos színekhez.

Játékosok

[szerkesztés]
2009. január 30. szerint[1]

Jelenlegi keret

[szerkesztés]
# Poszt Név
1 ENG K Dillon Phillips
2 WAL V Adam Matthews
3 ENG V Ben Purrington
4 ENG V Deji Oshilaja
5 WAL V Tom Lockyer
6 ENG V Jason Pearce
7 WAL KP Jonny Williams
8 ENG KP Jake Forster-Caskey
9 MSR CS Lyle Taylor
10 ENG CS Chuks Aneke
12 ENG V Lewis Page
13 ENG K Ben Amos
14 IRE KP Aiden McGeady (kölcsönben a Sunderland csapatából)
15 ENG KP Darren Pratley
# Poszt Név
17 ZIM CS Macauley Bonne
18 ENG KP Andre Green (kölcsönben az Aston Villa csapatából)
19 ENG KP Albie Morgan
20 ENG V Chris Solly
21 WAL KP Matthew Smith (kölcsönben a Manchester City csapatából)
23 WAL KP Dylan Levitt (kölcsönben a Manchester United csapatából)
24 IRE KP Josh Cullen (kölcsönben a West Ham United csapatából)
26 ISR CS Tomer Hemed
27 ENG KP David Davis (kölcsönben a Birmingham City csapatából)
28 ENG KP Sam Field (kölcsönben a West Brom csapatából)
29 ENG KP Erhun Oztumer
32 ENG KP George Lapslie
45 ENG KP Alfie Doughty

Az év játékosa

[szerkesztés]
Év Győztes
1971 angol Paul Went
1972 angol Keith Peacock
1973 angol Arthur Horsfield
1974 angol John Dunn
1975 angol Richie Bowman
1976 angol Derek Hales
1977 angol Mike Flanagan
1978 angol Keith Peacock
1979 angol Keith Peacock
1980 angol Les Berry
1981 angol Nicky Johns
1982 angol Terry Naylor
1983 angol Nicky Johns
 
Év Győztes
1984 angol Nicky Johns
1985 Wales Mark Aizlewood
1986 Wales Mark Aizlewood
1987 angol Bob Bolder
1988 angol John Humphrey
1989 angol John Humphrey
1990 angol John Humphrey
1991 angol Robert Lee
1992 angol Simon Webster
1993 skót Stuart Balmer
1994 angol Carl Leaburn
1995 angol Richard Rufus
1996 Wales John Robinson
 
Év Győztes
1997 Ausztrália Andy Petterson
1998 ír Mark Kinsella
1999 ír Mark Kinsella
2000 angol Richard Rufus
2001 angol Richard Rufus
2002 ír Dean Kiely
2003 angol Scott Parker
2004 ír Dean Kiely
2005 angol Luke Young
2006 angol Darren Bent
2007 angol Scott Carson
2008 ír Matt Holland
2009 ENG Nicky Bailey
 
Év Győztes
2011 POR José Semedo
2012 ENG Chris Solly
2013 ENG Chris Solly
2014 URU Diego Poyet
2015 ENG Jordan Cousins
2016 ENG Jordan Cousins
2017 ENG Ricky Holmes
2018 ENG Jay DaSilva
2019 Montserrat Lyle Taylor
2020

Jelentős játékosok

[szerkesztés]
Anglia

Ausztrália

Kamerun

Kína

Dánia

Wales

Jamaica

Irán

Írország

Izland

Olaszország

Norvégia

Hollandia

Portugália

Szerbia

Dél-Afrika

Svédország

Edzők

[szerkesztés]
Név Időszak Eredmények
angol Walter Rayner 1920. június – 1925. május
skót Alex 'Sandy' MacFarlane 1925. május – 1928. január
angol Albert Lindon 1928. január – 1928. június
skót Alex 'Sandy' MacFarlane 1928. június – 1932. december Division Three bajnok (1929)
angol Albert Lindon 1932. december – 1933. május
angol Jimmy Seed 1933. május – 1956. szeptember Division Three bajnok (1935);
Division Two ezüstérmes (1936);
Football League ezüstérmes (1937);
FA-kupa ezüstérmes (1946); FA-kupa győztes (1947)
angol David Clark (megbízott edző) 1956. szeptember
angol Jimmy Trotter 1956. szeptember – 1961. október
angol David Clark (megbízott edző) 1961. október – 1961. november
skót Frank Hill 1961. november – 1965. augusztus
angol Bob Stokoe 1965. augusztus – 1967. szeptember
olasz Eddie Firmani 1967. szeptember – 1970. március
ír Theo Foley 1970. március – 1974. április
angol Les Gore (megbízott edző) 1974. április – 1974. május
angol Andy Nelson 1974. május – 1980. március Division Three 3. hely (feljutott – 1975)
angol Mike Bailey 1980. március – 1981. június Division Three 3. hely (feljutott – 1981)
angol Alan Mullery 1981. június – 1982. június
angol Ken Craggs 1982. június – 1982. november
angol Lennie Lawrence 1982. november – 1991. július Division Two ezüstérmes (1986);
Full Members Cup ezüstérmes (1987)
angol Alan Curbishley és
angol Steve Gritt
1991. július – 1995. június
angol Alan Curbishley 1995. június – 2006. május Division One play-off győztes (1998);
Football League bajnok (2000)
északír Iain Dowie 2006. május – 2006. november
angol Les Reed 2006. november – 2006. december
angol Alan Pardew 2006. december – present

Klubrekordok

[szerkesztés]
Sikerek
Kiírás Eredmény Év
FA-kupa Győztes 1947
FA-kupa Döntős 1946
Football League Bajnok 2000
Football League Ezüstérmes 1937
Division One Play-Off Bajnok 1998
Division Two Ezüstérmes 1936
Division Two Ezüstérmes 1986
Division Three South Bajnok 1929
Division Three South Bajnok 1935
Division Three Feljutó 1975
Division Three Feljutó 1981
Full Members Cup Döntős 1987

A kapus Sam Bartram játszott a csapatban a legtöbb mérkőzésen, összesen 623-szor 1934 és 1956 között.[2] Keith Peacock a klub második legtöbb mérkőzésen pályára lépő játékosa, ő 591 mérkőzést játszott 1961 és 1979 között.[3] A Charlton legtöbb gólját Derek Hales szerezte, aki 168 alkalommal volt eredményes 368 mérkőzésen.[3] Bajnoki gólok tekintetében Stuart Leary a rekorder 153 góllal, 1951 és 1962 között érte el ezt a számot.[4] Egy szezonban a legtöbb gólt, 33-at Ralph Allen szerezte az 1934–35-ös szezonban.[5]

A Charlton legnagyobb hazai nézőszáma 75 031 volt egy Aston Villa elleni FA-kupa találkozón 1938. február 12-én.[6]

Források

[szerkesztés]
  1. Strength in numbers”, Charlton Athletic FC, 2008. augusztus 6. (Hozzáférés: 2008. augusztus 6.) [halott link]
  2. Clayton. The Essential History of Charlton Athletic, 104. o. 
  3. a b Clayton. The Essential History of Charlton Athletic, 320. o. 
  4. Clayton. The Essential History of Charlton Athletic, 112. o. 
  5. Clayton. The Essential History of Charlton Athletic, 58. o. 
  6. Charlton Athletic”, The Internet Football Grounds Guide. [2007. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. január 15.) 

További információk

[szerkesztés]

Szurkolói oldalak

[szerkesztés]

Hírek

[szerkesztés]