Charles Moreau
| Charles Moreau | |
 | |
| Ferdinand Georg Waldmüller festménye (1822) | |
| Született | 1758. december 8.[1][2] Párizs[1] |
| Elhunyt | 1840. november 3. (81 évesen)[1][3] Leopoldstadt |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend lovagja[4] |
| Sírhelye | Währinger Ortsfriedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Moreau témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jean Charles Alexandre de Moreau, (Párizs, 1758. december 8. – Bécs, 1840. november 3.)[5] francia építész és festő. Klasszicista stílusú épületei közül többet a Magyar Királyság területén valósított meg az Esterházy- és az Erdődy családok szolgálatában.
Élete
[szerkesztés]1758-ban született Franciaországban, 1782–85 között a párizsi Építészeti Akadémián tanult Louis-François Trouard-nál, itt ismerkedett meg a francia forradalom építészetével. 1785–90 között Rómában tanult, majd Párizsba visszatérve Jacques-Louis David, a neves festő műhelyébe szegődött. 1798–1803 között építészként dolgozott Franciaországban, majd Esterházy II. Miklós párizsi látogatása során meghívta Bécsbe.
Esterházy ekkor bízta meg a család kismartoni rezidenciájának teljes felújításával. A Moreau által készített, nagyszabású tervek egyértelműen a francia forradalmi építészet hatását mutatják. Elképzeléseiből csak a kerti homlokzat monumentális, toszkán oszlopos előcsarnoka és a hozzá kapcsolódó falszakasz valósult meg, a tervezett új színház- és képtárszárny, amelyeket oszlopos árkádok kötöttek volna össze a főépülettel, nem. Elkészült viszont az ugyancsak Moreau tervezte tájképi kert, benne a kontinens első gőzgépével és az Antonio Canova faragta Esterházy Mária Leopoldina sírszobrát magába foglaló, az antik körtemplomok mintájára épült Leopodina-templommal.
Moreau nevéhez köthető a tatai középkori várkastély átépítése, valamint a Magyarországon egyedülálló műrom megtervezése, amelyre Esterházy Ferenc adott megbízást. Ugyancsak az Esterházyak számára tervezte a család nagygannai mauzóleumát, amely a község plébániatemploma is egyben, valamint a csákvári kastély klasszicista stílusú átalakítását. Az ő nevéhez kötik a somlóvári (ma Doba) Erdődy-kastély átalakítását is, amely az 1820-as évektől zajlott.
A neki tulajdonított művek
[szerkesztés]- Az Esterházy-kastély (Kismarton) udvari homlokzata (1803–1805) és parkja (1815 után)
- Vadászlak-gloriette, Kishöflány (1805 k.)
- A középkori vár átépítése és az Angolkert műromja, Tóváros (Tata)
- Esterházy-mauzóleum és plébániatemplom, Ganna (1813-1818)
- Esterházy-kastély, Csákvár (1814–1823)
- Plébániatemplom, Döbrönte (1815)
- Brunswick-kastély, Alsókorpona (1819–22)
- Erdődy-kastély és angolpark, Doba (1820)
Képgaléria
[szerkesztés]-
A kismartoni Esterházy-kastély átépítésének terve, Albert Christoph Dies olajképe, 1812 -
A kismartoni Esterházy-kastély megvalósult kerti homlokzata -
Leopoldina-templom a kismartoni Esterházy-kastély parkjában -
A Moreau tervei alapján kialakított zárterkély a tatai váron -
Műrom az Angolparkban, Tata -
Erdődy-kastély, Doba -
-
-
Plébániatemplom, Döbrönte
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Heidrun Kurz: Allgemeines Künstlerlexikon (német nyelven). E. A. Seemann – K. G. Saur Verlag – De Gruyter. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. május 24.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture of France
- ↑ Allgemeines Künstlerlexikon, 2017. október 3., Heidrun Kurz, Moreau, Karl von (Ritter), https://www.degruyter.com/view/AKL/_00118472
Irodalom
[szerkesztés]- Gábor Alföldy: Charles-Jean-Alexandre Moreau Biography (angol nyelven) (html). Net Industries Online Encyclopedia. [2009. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
- Velladics Márta: Magyar Építészet. Barokk, rokokó és copf. Magyar Építészet sorozat (főszerk. Ritoók Pál). Kossuth Kiadó, Budapest, 2002
- Kelényi György: Kastélyok, kúriák, villák. Corvina Kiadó, Budapest, 1974
- Zádor Anna: A klasszicizmus és a romantika építészete Magyarországon. Magyar Helikon – Corvina, Budapest, 1981
