Ugrás a tartalomhoz

CST–100 Starliner

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
CST–100 Starliner
Általános adatok
Ország Egyesült Államok
ŰrügynökségNASA NASA
Űrhajósok7 fő
Műszaki adatok
HordozórakétaAtlas V
Magasság(a kiszolgáló modullal) 5,03 m
Átmérő4,56[1] m
Hasznos térfogat11[1] m³
Élettartam10 repülés (tervezett)

A CST–100 Starliner egy többször felhasználható űrhajó, melyet az amerikai Boeing vállalat épít, a NASA kereskedelmi személyzet előkészítési (CCDev) programjának keretében. Az űrhajó elsődleges célja a Nemzetközi Űrállomás legénységének szállítása, melyhez automatikusan kapcsolódik. Az űrhajó Föld körüli pályára állításáról az Atlas V rakéta gondoskodik, de úgy tervezték, hogy a Falcon 9-es hordozórakéta is képes legyen a felbocsájtására.

A Starliner két Rocketdyne Aerojet hajtóművel rendelkezik, egyenként 178 kN tolóerővel, a pályamódosításokat további 12 kisebb RCS rakéta segíti. Visszatérése után a kapszula három ejtőernyő segítségével lassul le, földet éréskor pedig légpárnák csillapítják a becsapódását. Elsődlegesen szárazföldi landoláshoz tervezték, de vízre szállás esetén képes a lebegésre.[2] A fedélzeten az űrhajósok a Boeing új fejlesztésű kék űrruháját viselik majd.

Felépítése

[szerkesztés]

A Starlinert a nemzetközi űrállomás kiszolgálására fejlesztették ki, amelyre 7 embert képes egyszerre szállítani, de a küldetéseket jellemzően csak 5 személyesre tervezik. Az állomáshoz automatikusan dokkol.

Hasonlóan az Apollo űrhajóhoz két egységből, egy parancsnoki és egy kiszolgáló modulból áll. A parancsnoki modul hegesztés nélküli szerkezete a tervek szerint 10 alkalommal használható újra, 6 hónapos felújítási idővel. Ez alatt pótolják többek közt az egy repülésre tervezett elhasználódott hőpajzsot. A kiszolgáló egység minden küldetésnél megsemmisül.

Változatok

[szerkesztés]

A Nemzetközi Űrállomás kiszolgálására terveztek egy személyzet nélküli teherszállító változatot is, azonban a NASA 2016. január 30-án kiadott közleménye szerint a Starlinert nem választották ki a CRS–2 program kiszolgálására. A teherűrhajót a személyszállító változathoz hasonlóan az Atlas V hordozórakéta juttatta volna el alacsony Föld körüli pályára, ahol automatikusan dokkolt volna az űrállomáshoz.[3]

Repülések

[szerkesztés]
Küldetés neve Indítás dátuma,
időpontja (UTC) 		Indítás helye Megjegyzés
Pad Abort 2019. november 4.[4]
14:15[5] 		White Sands,
LC–32 		Sikeres repülésmegszakítási teszt, személyzet nélkül
Boe-OFT (Boeing Orbital Flight Test) 2019. december 20.[6]
11:36[7] 		Cape Canaveral, SLC–41 Részlegesen sikeres automatikus tesztrepülés személyzet nélkül a Nemzetközi Űrállomásra. Az időzítő (MET) hibája miatt megszakították a küldetést, és a dokkolás kihagyásával korábban, december 22-én visszatért a földre.[8]
Boe-OFT 2 (Boeing Orbital Flight Test 2) 2022. május 19. 22:54:47[9] Cape Canaveral, SLC–41 Személyzet nélküli automatikus tesztrepülés, a csak részben sikeres Bor-OFT küldetés ismétlése. Az űrhajó 2022. május 21-én 00:28-kor (UTC) sikeresen kapcsolódott az ISS-hez. Az indítást eredetileg 2021. augusztus 3-án tervezték, de a hordozórakéta üzemanyagrendszerében észlelt hiba miatt akkor elhalasztották.
Tervezett indítások
Boe-CFT (Boeing Crewed Flight Test) 2021. vége[10] Cape Canaveral, SLC–41 Első tesztrepülés személyzettel, a Nemzetközi Űrállomásra
Starliner-1 2022.[11] Cape Canaveral, SLC–41 Első személyzet, a Nemzetközi Űrállomásra
Az űrhajót Föld körüli pályára állító Atlas V rakéta a Starlinerrel a kilövőhelyén 2019. december 17-én, a floridai Cape Canaveralon

Boe-OFT (Boeing Orbital Flight Test)

[szerkesztés]

A tervek szerint automatikus tesztrepülésre került sor, személyzet nélkül a Nemzetközi Űrállomásra, azonban a Starlinernek nem sikerült a tervezett pályára állnia és korábban visszatért a Földre.[12] A keringési pálya stabilizálása közben annyi üzemanyag égett el, hogy maradékkal az űrállomást már nem tudták volna biztonságosan megközelíteni. A kilövés után két nappal, december 22-én biztonságosan leszállt a White Sands Rakétakísérleti Telepen.

A NASA és a Boeing közös nyomozócsoportja három hibát tárt fel, ami a problémát okozhatta. Elsősorban a küldetés időzítője (Mission Elapsed Timer) már a startot megelőző 11. órában hibás időt vett át az Atlas V rakéta komputerétől. Egy szoftverhiba a kiszolgáló modulban (Service Module) hibásan értelmezte a szétválási paramétereket, és irányította a beépített meghajtás vezérlőt. Végül a szakadozó földi kapcsolat megakadályozta a földi irányítást abban, hogy időben kezeljék a problémát.[13] A Boeing a tesztet sikeresnek tekintette, mivel a legtöbb rendszer sikeresen vizsgázott.

A küldetés utáni két felülvizsgálat során 2020 júliusában 80 problémát fedeztek fel, melynek nagy része szoftver eredetű volt. Ezután a Boeing egy második automatikus teszt mellett döntött, az első emberes repülés előtt.

Boe-OFT 2 (Boeing Orbital Flight Test 2)

[szerkesztés]

A tesztrepülés során 200 kg hasznos terhet szállított az ISS-re, amellyel 2022. május 21-én 00:28-kor (UTC) sikeresen összekapcsolódott. Az űrhajó 5 napot töltött összekapcsolódva az ISS-el. 2022- május 25-én az űrhajó sikeresen földet ért Új-Mexikóban.[14]

Legénység

[szerkesztés]
Az első emberes tesztrepülés személyzetének posztere

Bár az Starliner első repülése az űrbe (Boe-OFT) személyzet nélküli, fedélzetén utazik egy antropometrikus tesztbábú ami Rosie névre hallgat, valamit Snoopy is visszatér az űrbe egy plüssfigura formájában. Az előbbi a nevét Rosie the Riveter után kapta, mely egy kulturális ikon volt a második világháború idején.[15]

A sikertelen első tesztrepülés után a nagyjából 82 kilogrammos Rosie a második teszt során (OFT-2) is a fedélzeten utazik majd a parancsnoki székben. A bábura ható erőket 15 szenzor méri majd, de ezúttal a jármű gravitációs középpontjának beállítása lesz a feladata. a repülés során.[10]

Az első emberes tesztrepülés (Boe-CFT) legénysége a Boeing részéről Christopher Ferguson, valamint a NASA részéről Barry Wilmore és Nicole Mann űrhajósok.

Eredetileg Eric Boe repült volna, de meg nem nevezett egészségi okokból visszalépett 2019 januárjában. A helyét Mike Fincke veterán űrhajós vette át. Chris Fergusonnak, aki a Boeing berepülő pilótája, nem az első küldetése az űrben, szemben Nicole Mannal, akinek ez az első űrutazása.[16]

2020 októberében személyes okokra hivatkozva Chris Ferguson is visszamondta a küldetést, helyét a szintén NASA űrhajós Barry Wilmore vette át, aki már kapott kiképzést az Starlinerre, és mint az első és második repülés cseréje, már szerepelt a programban.[17]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Commons:Category:CST-100 (spacecraft)
A Wikimédia Commons tartalmaz CST–100 Starliner témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Elizabeth Howell: How Boeing's Commercial CST-100 Starliner Spacecraft Works (angol nyelven). space.com, 2018. augusztus 3. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  2. ↑ Stephen Clark: Boeing tests crew capsule escape system (angol nyelven). spacenews.com, 2019. november 4. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  3. ↑ Jason Rhian: NASA DELAYS CRS 2 AWARDS AGAIN, DROPS BOEING FROM CONSIDERATION (angol nyelven). spaceflightinsider.com, 2015. november 6. [2019. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  4. ↑ Stephen Clark: Boeing reveals target dates for initial Starliner test flights (angol nyelven). spacenews.com, 2019. október 9. (Hozzáférés: 2019. október 12.)
  5. ↑ Meghan Bartels: Boeing Tests Starliner Spacecraft's Launch Abort System for Rocket Emergencies (angol nyelven). space.com, 2019. november 4. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  6. ↑ Anna Heiney: Boeing Uncrewed Flight Test Launch Date Update – Commercial Crew Program (angol nyelven). blogs.nasa.gov, 2019. december 6. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  7. ↑ Linda Herridge: Liftoff! Atlas V Clears the Launch Pad with Boeing’s CST-100 Starliner Spacecraft (angol nyelven). blogs.nasa.gov, 2019. december 20. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  8. ↑ Jeff Foust: Starliner anomaly to prevent ISS docking (angol nyelven). spacenews.com, 2019. december 20. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
  9. ↑ Clark, Stephen: Live coverage: Atlas 5 rocket sends Starliner toward space station – Spaceflight Now (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. május 21.)
  10. ↑ a b Dee Russell: Rosie rides again (angol nyelven). boeing.com, 2021. június 23. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  11. ↑ Jeff Foust: NASA astronaut bumped from Soyuz flight added to Starliner mission (angol nyelven). spacenews.com, 2020. augusztus 25. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  12. ↑ eszállt az órahiba miatt rossz pályára állt Boeing űrhajó, 444.hu
  13. ↑ Marie Lewis: NASA Shares Initial Findings from Boeing Starliner Orbital Flight Test Investigation (angol nyelven). blogs.nasa.gov, 2020. február 7. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  14. ↑ Garcia, Author Mark: Starliner Lands in New Mexico, Completes Station Mission (amerikai angol nyelven). blogs.nasa.gov. (Hozzáférés: 2022. május 25.)
  15. ↑ Linda Herridge: Meet Rosie – Boeing’s First Anthropometric Starliner Commander (angol nyelven). blogs.nasa.gov, 2019. december 20. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  16. ↑ Jeff Foust: NASA changes crew for Boeing commercial crew test flight (angol nyelven). spacenews.com, 2019. január 22. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  17. ↑ Jeff Foust: Boeing astronaut Chris Ferguson withdraws from Starliner test flight (angol nyelven). spacenews.com, 2020. október 7. (Hozzáférés: 2021. július 3.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=CST–100_Starliner&oldid=27071820”