Ugrás a tartalomhoz

Burusók

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burusók
Egy hunza rádzsa és törzsi emberek a 19. században.
Egy hunza rádzsa és törzsi emberek a 19. században.
Teljes lélekszám
87,000 (2000)
Nyelvek
Burusaszki nyelv, Urdu[1]
Vallások
Iszlám, sámánizmus[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Burusók témájú médiaállományokat.
Észak-Pakisztán, Gilgit-Baltisztán-régió
Gilgit-Baltisztán Autonóm Tartomány Pakisztánban, amely 7 közigazgatási kerületből áll. Középen zölddel Nagar és Hunza-völgy

A burusók vagy hunzák (burusaszki nyelven: ہنزہ) körülbelül 80-90 000 fős etnikum. Pakisztán Gilgit–Baltisztán régiójának legészakibb részén, a Karakorum hegységben, a Hunza-, Nagar- és Jaszin-völgyben, egy nehezen megközelíthető hegyvidéki részen (7900 km²) élnek, a pakisztáni, indiai és kínai határ találkozásánál olyan hegyek között, amelyek átlag magassága hat-hét és fél ezer méter.[3] Nyelvük, a burusaszki nyelv, az izolált nyelvek közé tartozik. Többnyire muzulmánok. Legismertebb nyelvjárásukat beszélő csoportjuk a hunzakutok.[4] A hunzakutok, magashegyi emberek a Nyugat-Karakorum hegyeiben, Észak-Pakisztánban élnek, rendelkeznek sámánisztikus hagyománykörrel is, vallási szakembereik Bitan néven ismertek.[5]

A burusók nyelve

[szerkesztés]

Nyelvük, a burusaszki nyelv izolált nyelv, nem nyert bizonyítást, hogy kapcsolatban áll más nyelvekkel.[6] Három nyelvjárása a Hunza-völgyben beszélt hunzai, a Nagar-völgyben beszélt nagari és a Jaszin-völgyben beszélt jaszini burosó.

Legendák a hunzák eredetéről

[szerkesztés]

Egyes feltételezések szerint egy hun csoport leszármazottai a magyarul sokszor helytelenül hunzáknak írt, valójában hunzakutok.

Hunzák és Nagy Sándor katonái

[szerkesztés]

A buruso legendárium azt tartja, hogy Baltir (en) (Karimabad) falut (amely főváros is) azon katonák leszármazottai alapították, akik Nagy Sándor hadseregében szolgáltak i. e. 330 körül.[7] A legenda közös sok Afganisztánban és Észak-Pakisztánban is ismert legendával.[8] Ugyanakkor, genetikai bizonyíték támasztja alá azt a nézetet, hogy nagyon kicsi, 2%-os a görög genetikai összetevő a pastu etnikai csoportokban Pakisztánban és Afganisztánban,[9] tehát nem görög származásúak a burusók.[10]

2008-ban a Macedón Stratégiai Kutatások Intézete látogatást szervezett Hunza hercegének, Ghazanfar Ali Khannak és Rani Atiqa hercegnének, mint Nagy Sándor katonáinak a leszármazottainak tiszteletére.[11] A hunza küldöttséget fogadta a szkopjei repülőtéren az ország miniszterelnöke Nikola Gruevszki, a macedón ortodox egyház érsek István, és az akkori szkopjei polgármester Trifun Kosztovszki.[12] Tudósok elutasítják az ötletet, áltudományosnak tartják és kétségek merülnek fel, hogy a párt vezetői valóban hisznek az állításokban.[13]

2001-ben elkészült tanulmány angol nyelvű fordítása A burusaszki etimológiai alapjai, indoeurópai és a paleobalkán összetartozása a burusaszki nyelvben címmel Ilija Csasulének (mk), amit még 1998-ban írt. A tanulmány 80 burusaszki szót vizsgált. Hangsúlyozza indoeurópai eredetét, 64 szó, azaz a 80%-a a csatolt tanulmánynak azt állítja, hogy közös az etimológiájuk (fonetikai és szemantikai). Az eredetük, a burusaszkinak és a régi macedón nyelvnek közös, több mint a fele a vizsgált szavaknak teljesen azonos és változatlanul aktív használatban van a mai Észak-Macedónia területén.

A magyarok és a hunzák kapcsolata

[szerkesztés]
A hunok útja az idők során

Nem az ún. fehér hunokat (heftalitákat), vagy Attila népéböl kivált valamiféle ősmagyar rokonokat nevezik hunzáknak (hunzakutoknak), ezt a tévhitet a szakirodalom határozottan elutasítja.[14] A nagar nép és a szomszédos hunzakut nép egy nyelvet beszél, vérségileg is rokonok.

Történetük

[szerkesztés]
Hunza nemzeti zászló. A nemzeti zászlón a hármashalom is megtalálható[15]
Hunzai katonaság címere

A hunzák azt állítják, hogy leszármazottai azoknak a katonáknak, akik Nagy Sándor seregeinek tagjaiként az i. e. 4. században megszállták ezt a földrajzi régiót. Párhuzamosan együtt éltek a régióban a wakhi és shin népcsoportok. A wakhik a Hunza-völgy felső részén laktak, például a Gojal nevű helységben. Továbbá wakhik éltek Kína határ menti régiójában, Tadzsikisztánban és Afganisztánban, valamint Pakisztán Gizar és Chitral kerületében. A shinaki nyelvet beszélő emberek Hunza-völgy déli részét lakták. Ők már használták a Pakisztán chilas, gilgit és más shina nyelvterületekről származó nyelveket.

Genetikai megoszlás

[szerkesztés]
Szakállas ember, Hunza-völgy
Hunza-völgyi lányok

Kinézetük az európai emberekhez hasonló.

Elsősorban az M124 marker (meghatározó Y-DNS-haplocsoport R 2a) van jelen nagy gyakorisággal mindhárom populációban.[16] Azonban, van egy kelet-ázsiai genetikai azonosság, ami arra utal, hogy legalábbis egy részük a Himalája hegyláncain túlról származik.[17]

Számos NRY általános képletű haplocsoport figyelhető meg a burusók között. A leggyakoribb ezek közül az R1a1, amely a közép / dél-eurázsiai vonalhoz kapcsolódik és valószínűleg összefügg a bronzkori, vagy a korai indo-iráni migrációval Dél-Ázsiában i. e. 3000 körül;[18] és az R2a,[19] valószínűleg Dél / Közép-Ázsiából származik a felső paleolitikumból.[20]

A szubkontinentális sejtvonalak a haplocsoport H1 és haplocsoport L3 is jelen vannak,[19] bár haplocsoport L által meghatározott SNP mutáció M20, eléri a maximális variánsokat Pakisztánban.[21] Más Y-DNS haplocsoportok jelentős gyakoriságot értek el a haplocsoport J2 esetén, amelynek elterjedése a mezőgazdaság terjedésének köszönhető, valamint a Közel-Keleten a neolit korban,[18] és a haplocsoport C3, ami Szibériából származik. Szintén jelen van kisebb gyakorisággal a haplocsoport O3, kelet-eurázsiai vonal, és Q, P, F és G.[19]

Gazdaság

[szerkesztés]

A burusók régebben önellátó farmergazdák voltak, akik teraszosan művelt földeken növényeket termesztenek nagy magasságokban, és állataikat télen istállózták, nyáron a hegyi legelőre hajtották. Főbb terményeik ma a burgonya, a bab, a búza, az árpa, a köles, a rozs, a hajdina, a rizs, valamint különféle gyümölcsök és zöldségek.[22]

Kultúra

[szerkesztés]

Beszélt nyelvek, iskolázottság

[szerkesztés]
Hunza csúcs (középen 627 m) és Bublimotin (rock templomtorony, bal) Hunza , északi területek , Pakisztán, Batura Muztagh , Karakoram, Koordináták:36 ° 22'12 "N 74 ° 39'00 "E Koordináták : 36 ° 22'12 "N 74 ° 39'00 "E

A helyi beszélt nyelvek között van a burusaszki, a wakhi és a shina, bár sokan megértik az urdut. A hunzáknál és a Hunza régióban élők esetében az egyik legmagasabb az írni-olvasni tudók aránya összehasonlítva mint más pakisztáni kerületekkel.[23] Az írástudók aránya a Hunza-völgyben több, mint 90%-os.[24] Az angolt ma már ötéves kortól elkezdik oktatni. Az angol a másik hivatalos nyelv Pakisztánban az urdu mellett, de errefelé nemcsak ezt a két nyelvet beszélik, hanem sok helyi nyelvet is.

Vallásuk

[szerkesztés]

A hunzák iszmáiliták, azaz ún. hetes síiták.[25] A legtöbb hunza iszmáilita síita muzulmán vallású, akik IV. Karim Aga Khan követői, míg Ganish-völgy több mint 90%-a síita muzulmán. IV. Aga Khan a spirituális vezetőjük jelenleg Franciaországban él, egyéb muszlim csoportok nyomása miatt.[5] Szunniták főleg Dél- és Közép-Hunzában élnek.

Életmód és az életévek hossza

[szerkesztés]
Hunza kenyér. Chapatti kenyér általában friss magvakból, elsősorban búzából, árpából, hajdinából és kölesből készül. Ez az ízletes, lapos, kovásztalan kenyér fontos része a burusók étrendjének.

A hunzákkal kapcsolatban elterjedt egy modern mítosz, miszerint körükben ismeretlen a rákbetegség és egyébként is rendkívül egészségesek és hosszú életűek.[26] Ez a hiedelem egy 1922-es cikken alapszik és modern tudományos vizsgálatok egyáltalán nem támasztják alá.[27][28] A hunzák által lakott vidék jódban szegény, ezért gyakori a golyva. Ugyancsak gyakori körükben a szürkehályog, valamint a magas ibolyántúli sugárzásra visszavezethető bőrbetegségek és a bőrrák. Rendkívül magas a gyermekhalandóság, 30%-uk nem éri meg a 10 éves kort.[29]

A hunzákkal kapcsolatban kialakult mítoszokat az egészséges táplálkozásukra és az általuk fogyasztott barackmag rákellenes hatására vonatkozóan sem sikerült igazolni. A klinikai adatok azt bizonyítják, hogy a laetril vagy másnéven amigdalin (a barackmag hatóanyaga) jótékony hatása rákos betegekre jelenleg nem bizonyítható. Jelentős a kockázata a súlyos, nemkívánatos cianid-mérgezésnek laetril vagy amigdalin bevétele után. A haszon-kockázat a laetril vagy amigdalin kezelés rákbetegek esetén egyértelműen negatív.[30][31][32]

Turizmus

[szerkesztés]
Gilgit-Baltisztáni tájak

A Hunza-völgy idegenforgalmi szezonja általában májustól októberig tart, mert télen a Karakorum magaslati út gyakran járhatatlan a hó miatt.[33] A hőmérséklet májusban maximum 27 °C, és minimum legalább 14 °C, az októberi maximum 10 °C, és a minimum -10 °C.Ma, a híres Karakorum magaslati út (KKH) szeli át Hunzát, összeköti Pakisztánt Kínával a Khunjerab-hágón keresztül, de lezárja az Attabad-tó Hunza északi részén. Rendszeres busz és kisteherautó szolgáltatás működik Gilgit és a Közép-Hunza között (Ganish Village, Aliabad és Karimabad), valamint Gilgit és Sosta Gojal.A PTDC Hivatal irodái Gilgitben, Sostban és Iszlámábádban működnek, amelyek szervezik a programokat a látogatók számára. A Hunza folyó völgye az egyik fő turisztikai attrakció Pakisztánban, számos pakisztáni, valamint külföldi turista utazik a régióba, hogy élvezzék a festői tájat és lenyűgöző hegyek látványát. Ez a gazdaságra és a kulturális kapcsolatokra, illetve a társadalom átalakulására is serkentő hatással van. A kerület számos modern kényelemmel felszerelt, az ázsiai szabványoknak megfelelő turisztikai szolgáltatást nyújtanak. A szépírói képzelet Hunza államot összefüggésbe hozta Shangri La elveszett királyságával, amit most már a helybeliek is előszeretettel emlegetnek. A hunzai emberek híresek lettek rendkívül hosszú élettartamukról,[34][35] ami azonban inkább turisztikai fogás, mintsem statisztikai adatokkal alátámasztott tény. Hiteles mérések bizonyítják, hogy a róluk elterjedt egészség-mítosz alaptalan, a kis nép néhány érdekelt tagja – és a tudatlan utazók – ezzel is megpróbálták a turisták képzeletét felkelteni.

Hatásuk a nyugati világra

[szerkesztés]

A magát az egészséges élet szószólójának tartó J.I. Rodale könyvet írt az Egészséges Hunzák címmel 1955-ben, azt állítva, hogy a hunzák (hunzakutok) híresek hosszú életkorukról, és a sok, százesztendős ember azért volt hosszú életű, mert egészséges élelmiszereket fogyasztottak, mint például a szárított sárgabarack és mandula, valamint a friss levegő és az aktív testmozgás, ami hozzásegítette őket a hosszú és betegség mentes életévekhez.[36] Dr. John Clark a hunzák között élt 20 hónapon keresztül, és a Hunza – a Himalája elveszett királysága című könyvében[37] azt írja: "Szeretném továbbá kifejezni sajnálatomat azon utazóknak, akiknek véleménye ellentmondanak tapasztalataimnak." Ami tévhit a hunza emberek egészségéről, John Clark azt írja, hogy a legtöbb beteg maláriás, vérhastól szenved, férgesség, trachoma sújtja a lakosságot. A betegségek könnyen diagnosztizálhatók és gyorsan meggyógyulnak, az ő első két expedíciójánál 5684 betegnél talált ilyen eseteket.[38] Továbbá, Clark jelentése szerint a hunzák nem mérik az életkort, nem volt naptáruk, hanem személyes becsléssel állapították meg azt. Az átlagos várható élettartam becsléssel 120 vagy annál nagyobb életkor szerintük, a valóságban ennél sokkal rövidebb, ennek mintegy fele. Renée Taylor több könyvet is írt az 1960-as években a hunzák hosszú életkoráról.[30][39]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ TAC Research The Burusho. Tribal Analysis Center, 2009. június 30. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 9.)
  2. ↑ https://archive.today/20130103054812/www.highbeam.com/doc/1G1-15474302.html
  3. ↑ An Ethnohistorical Dictionary of China James Stuart Olson Copyright. 1998. Greenwood Press, 36. o.
  4. ↑ http://www.newspapers.com/newspage/19755305/
  5. ↑ a b Archivált másolat. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  6. ↑ "Burushaski language, Encyclopædia Britannica online". Original.britannica.com.
  7. ↑ Engels DW: Alexander the Great and the logistics of the Macedonian Army. Berkeley, CA: University of California Press, 1981
  8. ↑ "An Ethnohistorical Dictionary of China. Westport, Conn.: Greenwood Press, 1998, ISBN 0-313-28853-4". Books.google.bg
  9. ↑ Y-chromosomal evidence for a limited Greek contribution to the Pathan population of Pakistan, European Journal of Human Genetics (2007) 15; published online 18 October 2006
  10. ↑ Y-Chromosomal DNA Variation in Pakistan, American Journal of Human Genetics, 70:1107–1124, 2002, 117. o.
  11. ↑ http://www.ft.com/cms/s/11034b1e-54ef-11dd-ae9c-000077b07658,Authorised=false.html?_i_location=http%3A%2F%2Fwww.ft.com%2Fcms%2Fs%2F0%2F11034b1e-54ef-11dd-ae9c-000077b07658.html&_i_referer=http%3A%2F%2Fen.wikipedia.org%2Fwiki%2FBurusho_people#axzz2MSlCbhGC
  12. ↑ A Companion to Ancient Macedonia Szerkesztette: Joseph Roisman, Ian Worthington Copyright. Wiley- BlackWell 2009, 585. o.
  13. ↑ http://www.csmonitor.com/World/2009/0321/p01s01-wogn.html
  14. ↑ Csáji László Koppány magyar kutató, aki expedíciót vezetett a hunzákhoz.
  15. ↑ Hunza. Flags of the World, 2008. június 7. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  16. ↑ R. Spencer Wells et al., The Eurasian Heartland: A continental perspective on Y-chromosome diversity, Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America
  17. ↑ Jun Z. Li et al., Worldwide human relationships inferred from genome wide patterns of variation - Science, Vol. 319. no. 586 (22 February 2008), 1100-1104. o.
  18. ↑ a b R. Spencer Wells et al., "The Eurasian Heartland: A continental perspective on Y-chromosome diversity," Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (August 28, 2001
  19. ↑ a b c Firasat, Sadaf; Khaliq, Shagufta; Mohyuddin, Aisha; Papaioannou, Myrto; Tyler-Smith, Chris; Underhill, Peter A; Ayub, Qasim (2006). "Y-chromosomal evidence for a limited Greek contribution to the Pathan population of Pakistan". European Journal of Human Genetics 15 (1): 121–6
  20. ↑ Biodiversity: Biomolecular Aspects of Biodiversity and Innovative Utilization Bilge Şener Copyright. Congress Antalya Turkey November 3-8. 2001. 37. o.
  21. ↑ Qamar Raheel et al. "Y-Chromosomal DNA Variation in Pakistan". American Journal of Human Genetics 70 (1107–1124): 2002
  22. ↑ J. T. Clark, "Hunza in the Himalayas: Storicd Shangri-La Undergoes Scrutiny." Natura! Htstmjv 72 (l963l. 38-45: David Larimer. The- Burushaski Language. 1938; John McCarry, "High Road to Hunza," National Geographic l85 {March 1994). ll4??34; Hugh R. Page. Jr., "Burushos." in Paul V. I-lockings. ed., The Eucyrlripedia of World Cultures. vol. 3. South Asia. 199l
  23. ↑ Archivált másolat. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  24. ↑ ^ a b Siddiqui, Shahid. "Hunza disaster and schools". Dawn (newspaper). Hozzáférés ideje: 2012. július 6.
  25. ↑ David Hatcher Childress (1998). Lost cities of China, Central Asia, & India. Adventures Unlimited Press, 263. o. ISBN 0-932813-07-0. Hozzáférés ideje: 2011-01-23
  26. ↑ Ralph Bircher: Hunsa
  27. ↑ Valóban száz évig élnek a hunzák? 2013.12.11. ködszurkáló blog
  28. ↑ http://jama.jamanetwork.com/article.aspx?articleid=330542
  29. ↑ Audrey H. Ensminger: Concise Encyclopedia of Foods and Nutrition. 2. kiadás 1995, 619. o.
  30. ↑ a b http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22071824
  31. ↑ http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16625640
  32. ↑ amygdalin
  33. ↑ New Scientist 1981. szept. 10. 656-658. o.
  34. ↑ Wrench, Dr Guy T (1938). The Wheel of Health: A Study of the Hunza People and the Keys to Health. 2009 reprint. Review Press. ISBN 978-0-9802976-6-9. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 12.
  35. ↑ ierney, John (29 September 1996). "The Optimists Are Right". The New York Times.
  36. ↑ Rodale, J.I. The Healthy Hunzas 1955
  37. ↑ Clark, John (1956). Hunza - Lost Kingdom of the Himalayas. New York: Funk & Wagnalls. OCLC 536892.
  38. ↑ Chen JK, Chen TT. Chinese Medical Herbology and Pharmacology. California: Art of Medicine Press; 2004.
  39. ↑ Taylor, Renée (1964). Long Suppressed Hunza health secrets for long life and happiness. New York: Award Books

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Burusók&oldid=27454986”