Buglóc
| Buglóc (Schreibersdorf) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Tartomány | Burgenland |
| Rang | Újrétfalu településrésze |
| Járás | Újrétfalu |
| Polgármester | Hans Brenner (ÖVP) |
| Irányítószám | 7423 |
| Forgalmi rendszám | OW |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 435 m |
| Terület | 3,95 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 23′ 52″, k. h. 16° 09′ 16″47.397800°N 16.154400°EKoordináták: é. sz. 47° 23′ 52″, k. h. 16° 09′ 16″47.397800°N 16.154400°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Buglóc (németül: Schreibersdorf) Újrétfalu településrésze, egykor önálló község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőőri járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Felsőőrtől 11 km-re északnyugatra, Pinkafőtől 4 km-re északkeletre fekszik.
Története
[szerkesztés]A mai települést 1388-ban "Sreberstorfh" néven említik először abban az oklevélben, melyben Zsigmond király a borostyánkői uradalmat a Kanizsai családnak adja zálogba. 1392-ben a Kanizsaiak az uradalom tulajdonát is megkapták. Azt ezt hitelesítő oklevélben a település "Irofalv" néven szerepel.[1] A borostyánkői uradalomhoz tartozott. Eredeti magyar neve "Írófalu" volt. 1580 körül lakói a reformáció hatására evangélikusok lettek, majd a 17. században a földesúr Batthyány család nyomására sokan visszatértek a katolikus hitre. Evangélikus iskoláját 1830-ban említik, ahova a szomszédos Szépúr gyermekei is eljártak. Ebben az időben üveggyár is működött a területén. 1861-ben új iskolája épült, mely egészen 1945-ig működött. Barnaszénbányáját 1895 és 1901 között létesítették.
Vályi András szerint " SRAIBERSDORF. Vas Várm. földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, fekszik Pinkafeldhez nem meszsze, földgye agyagos, és homokos, határja szoros."[2]
Fényes Elek szerint " Schreibersdorf, német falu, Vas vmegyében, 102 kath., 215 evang. lak., s ágostai oskolával. A borostyánkői urad. tartozik. Ut. p. Kőszeg."[3]
Vas vármegye monográfiája szerint " Buglócz, 43 házzal és 309 németajkú, róm. kath. és ág. ev. lakossal. Postája és távirója Pinkafő. E községnél van az u. n. Székvölgynek a felső vége. A hatvanas években üveggyára volt, melyet azonban beszüntettek. Nagy barnaszén-bányája van, mely egy angol társaságé."[4]
1910-ben 389, többségben német lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. A faluban 1954-ben vezették be a villamosságot. 1959-ben új iskolaépületet avattak a településen. 1971-ben közigazgatásilag Újrétfaluhoz csatolták a szomszédos Borhegy és Szépúr településekkel együtt. 1986. június 19-én a települést nagy árvíz sújtotta.
Nevezetességei
[szerkesztés]Buglóc templomát 1971-ben szentelték fel.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
