Ugrás a tartalomhoz

Brassó–Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely-vasútvonal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brassó–Bereck-vasútvonal
A Brassó–Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely-vasútvonal útvonala
Vonalszám:744 (MÁV)
400 és 404 (CFR)
Hossz:99 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:RC-CF Trans
200, 203, 300
0 Brassó
300
3 Brassó rendező
7 Szászhermány
403
14 Illyefalva
16 Prázsmár
20 Kökös
25 Uzon
29 Kilyén
32 Sepsiszentgyörgy
400
38 Angyalos
43 Maksa
46 Bita
50 Nagyborosnyó
52 Cófalva
55 Barátos
60 Kovászna
64 Páva
65 Zabola
70 Imecsfalva
72 Szentkatolna
77 Kézdivásárhely
84 Kézdiszentlélek
86 Kézdiszentkereszt
89 Bélafalva
92 Kézdialmás
95 Lemhény
98 Bereck

A Brassó–Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely–Bereck-vasútvonal egy normál nyomtávolságú vonal, melyet a budapesti székhelyű Brassó–Háromszéki HÉV (BHHÉV) részvénytársaság épített 1890 és 1907 között. A vonal ma is használatban van, Brassó és Sepsiszentgyörgy közötti szakasza a CFR 400-as fővonalának részét képezi.

Története

[szerkesztés]

Brassó szárnyvonalainak kiépítését már 1879-ben, a városon áthaladó fővonal megnyitásakor javasolták; a terveket 1888-ban hagyták jóvá. A szárnyvonalak építése és üzemeltetése céljából 1890-ben megalakult a BHHÉV részvénytársaság, a kivitelező a budapesti Smreker és Arnoldy cég volt. A BHHÉV három tervezett vonala közül a Sepsiszentgyörgy irányába induló volt a legfontosabb, és ez volt a három vonal közül az egyetlen, mely nem Brassó-Bertalan állomásról, hanem a brassói főpályaudvarról indult (megjegyzendő, hogy a főpályaudvar akkoriban a Toamnei és a Hărmanului utcák kereszteződésénél, a jelenlegi CEC-székhely helyén állt).

Az építkezést 1890 tavaszán kezdték. 1891. október 11-én megnyitották a 32 kilométeres Brassó–Sepsiszentgyörgy, majd november 30-án a 45 kilométeres Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely szakaszt. A Kézdivásárhely és Bereck közötti, 22 kilométeres távolság építése pénzhiány miatt elhúzódott, és csak 1907. szeptember 10-én adták át. Tervezték a meghosszabbítását az Ojtozi-szoroson keresztül Ónfalváig, azonban ez a rész végül soha nem készült el.

A trianoni békeszerződés után a vasutat átvette a román CFR. A második bécsi döntés értelmében a vasút kovásznai része visszakerült Magyarország területére, majd 1944-től ismét Románia részét képezte.

A CFR felújította és korszerűsítette a vonalat. A faaljas, könnyű síneket nagy teherbírású, vasbetonaljas sínekre cserélték, a Brassó–Sepsiszentgyörgy távolságot 1976-ban villamosították. Jelenleg a Brassó–Sepsiszentgyörgy szakasz a 400-as vasúti fővonal részét képezi. A Sepsiszentgyörgy–Bereck szakaszon a Regiotrans üzemeltet járatokat.

Az állomások képei

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]