Bogdan Dunđerski
| Bogdan Dunđerski | |
 | |
| Született | 1861 Szenttamás |
| Elhunyt | 1943. november 1. (81-82 évesen)[1] Óbecse[1] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bogdan Dunđerski témájú médiaállományokat. | |
Bogdan Dunđerski (cirill írással: Богдан Дунђерски, magyar nevén: Dungyerszky Bogdán, ritkábban: Bogdan Dundjerski – Szenttamás, 1861. – Becse, 1943. november 1.) – a Vajdaság bácskai-részének szerb földbirtokosa volt.
Életútja
[szerkesztés]A család őse Abraham Visnjevac, más néven Dunđer, a török-uralom alatti szerb Višnjice településről[2] – környékéről – a késő 17. században került Szenttamásra.[3] Utódai közül Gedeon Dunđerski –, aki következetesen a Dunđerski vezetéknevet használta – megalapozta, fia Dungyerszky Sándor pedig gyarapította a család vagyonát. Bogdan – Sándor legidősebb gyereke – már a vidék kevés számú nagybirtokosainak sorába lépett, és kétségtelenül legérdekesebb tagja lett a családnak.
Konzervatív, művelt, büszke úr volt. Magatartásában együtt voltak a szerb(hercegovinai) középosztály és a magyar nemesség viselkedési sajátosságai. – 2600 hold (kb. 710 ha) földet örökölt. A földművelés mellett a lovakkal is foglalkozott. A ménese messze földön híres, és időnként 1400 telivér is a tulajdonában volt. A magyar parlament képviselője lett (1910–1918), ahol következetesen a délvidéki szerbség érdekeinek érvényesüléséért tevékenykedett. A Bácska területének a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (később az első Jugoszlávia) kerülése után már nem foglalkozott politikával. Az állami földreform megvalósítása birtokai területét – bár nem a rendelkezések következetes végrehajtásának megfelelő módon – csökkentette. Újabb sikeres vállalkozásokba, építkezésekbe kezdett. Becse és Topolya között, Becsétől 14 km-re, 65 hektárnyi területen épületegyüttest (kastély, lovarda, kiskastély, kiszolgáló létesítmények) építtetett (Fantast – 1920–1925). A kastély parkjában a (temetkezési)kápolna (1923) ikonosztázionjának képeit barátja, Uroš Predić, festette.
Bácskának a Magyar Királysághoz történt visszakerülése után (1941) ismét a magyar parlament behívott képviselője lett (1942–1943). – Parlamenti képviselőként nem vett részt az országgyűlés vitáiban és nem adott, nem írt nyilatkozatot a sajtónak. Arra használta fel képviselői tekintélyét, hogy a terület szerb embereinek a nehezebb, és a gyakran kritikus politikai helyzetben segítse életüket. Cselekedeteire akkor is, mint mindig, a törvényes keretek betartása volt a jellemező. Nem lázított, vagy nem szervezett ellenállást, de az egyes emberért, csoportokért mindent megtett, hogy életben tartsa őket, hogy könnyebbé tegye életüket. – Milán L. Popović[4] magyar parlamenti képviselővel meglátogatta a börtönben került szerbeket; tájékoztatták a rabok családtagjait hozzátartozójukról; jogaik érvényre jutását segítették, utánanézetek a foglyok ellátása körülményeinek és igyekezetek betartatni a rendeleti előírtakat. Felkeresték azokat a sajkásvidéki településeket, amelyekben az újvidéki vérengzés (1942) napjaiban bántalom érte/érhette a szerb lakosokat. Törvényi keretek közt mindent megtettek azért, hogy a szerb tulajdonosoké maradjon a föld, ingatlan, vagyon. – A magyar parlament képviselői mandátumának elfogadása és az országgyűlési tevékenységének megítélése sokáig ellentmondásos volt. A háború utáni második Jugoszlávia politika vezetői a szerb nemzet árulásaként ítélték meg tettét; a család ingatlanait elkobozták, a kastélyegyüttest nem gondozták.
Bogdan Dunđerski végrendeletében (1940) vagyona jelentős részét a szerb ortodox egyházra és a Matica Srpska társaságra hagyta. – Élete, törekvései megítélésének változásával együtt utolsó akarata teljesülése is megvalósulásához közeledik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b PIM-névtér. (Hozzáférés: 2022. május 9.)
- ↑ A falu ma Montenegróban, a Bosznia-Hercegovinai határnál, a Boszniai Szerb Köztársaságban található Gacko város közelében található.
- ↑ Egy legenda szerint, Abraham ásás közben egy fazék aranyat talált a földben és azt ügyesen és takarékosan használva megalapozta a család vagyonát.
- ↑ Milán L. Popović ismert szerb újságíró, politikus, aki az első Jugoszlávia szétesése és egyes részeinek megszállása előtt a királyi jugoszláv parlament szenátora, a belgrádi Jugoszláv-Magyar Társaság alelnöke volt. Budapesten a Magyar-Jugoszláv Társaság díszülésen olvasta fel „A délszlávok és magyarok közötti politikai és kulturális érintkezések” című tanulmányát (1940. november 16.) – Bácska Magyar Királysághoz kerülése (1941) után a magyar parlament behívott képviselője, újvidéki Szerb Olvasókör igazgatótanácsának elnöke lett. Bogdan Dunđerski barátjának tartotta a jó szónoki képességű férfit, aki a községekben történt közös látogatásaikkor gyakrabban szólt a települések szerb lakói előtt. – A háború után jugoszláv háborús bűnösként a III. hadsereg hadbírósága elé állították Újvidéken. Dr. Deák Leó és társai ellen megtartott nyilvános tárgyalás végén halálra ítélték (1945. november 1.), s az ítéletet végrehajtották (1945. november 26. hajnal).
Források
[szerkesztés]- Vesna Dimitrijević: Serbian Landowners in the Kingdom of Yugoslavia – The Case of Bogdan Dundjerski – Balcanica XLII, Belgrade, 2011, 117–132. o. (PhD in History) – Hozzáférés ideje: 2012. október 18. 22:00.
További információk
[szerkesztés]- Olga Kalinić, Maja Dekanić, Valerija Keler, Zvonimir Trajkovic: Bogdan Dunđerski – Lux Color Printing, 2003.
- Kisbéry János: Folyóirat-szemle Milán L. Popović: A délszlávok és magyarok közötti politikai és kulturális érintkezések című tanulmányáról – Kalangya, X. évfolyam (1941. március) 3. szám – Hozzáférés ideje: 2012. október 19. 2:00
- A becsei kastélyegyüttes. YouTube – Hozzáférés ideje: 2012. október 19. 13:00.
- A kölpényi kastély – Hozzáférés ideje: 2012. október 19. 13:00.