Bobory György (politikus)
| Bobory György | |
| Született | 1883. február 1.[1] Jászberény[2] |
| Elhunyt | 1949. november 23. (66 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bobory György, Bobory György Károly József Ignác Imre (Jászberény, 1883. február 1.[3] – Budapest, 1949. november 23.) magyar földbirtokos, magyar királyi titkos tanácsos, országgyűlési képviselő.
Élete
[szerkesztés]1883-ban született Jászberényben, római katolikus vallásban, idősebb Bobory György (1840–1896) és Graefl Gabriella Mária (1852–1939) fiaként. Jogi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen folytatta; ugyanott szerezte meg az államtudományi doktorátust is. 1906-ban kezdte meg közigazgatási szakmai pályáját, mint gyakornok, 1908-ban pedig szolgabírói kinevezést kapott.
Az első világháborúban úgyszólván mindvégig jelen volt, a mozgósítástól az összeomlás heteiig. A legtöbb harctéren megfordult, három ízben meg is sebesült; katonai érdemei elismeréseként több háborús kitüntetést is szerzett, köztük a tiszti ezüst vitézségi érmet. Ugyancsak a hadszíntereken tanúsított bátor magatartásáért később a kormányfő vitézzé is avatta.
A háború végét követően a pétervásárai főszolgabírói hivatal élére kapott kinevezést, tisztségét azonban a korabeli közéleti viszonyok miatt igen nehezen tudta átvenni. A kommün uralomra jutása után két ízben is letartóztatták, sőt 1919 májusában, a Heves vármegyei ellenforradalom megszervezésének és az abban való részvételnek vádjával halálra is ítélték, az ítélet végrehajtását csak szökésének köszönhetően sikerült elkerülnie.
A kommün bukását követően, 1919 augusztusában – a román megszállás korai szakaszában – visszavehette főszolgabírói hivatalának vezetését, a következő hónapban pedig kormánybiztossá nevezték ki. 1920-tól 1925 májusáig Heves vármegye főispánja volt; mikor állásáról lemondott, a kormányzó az addigi munkásságáért dicsérő elismeréssel tüntette ki.
Az országos közéletbe 1931-ben kapcsolódott be, amikor is a tiszafüredi választókerület őt választotta országgyűlési képviselőjének, az Egységes Párt programjával. 1935-ben egyhangú szavazás erősítette meg mandátumát – azon a választáson az utódpárt, a Nemzeti Egység Pártja jelöltje volt –, 1939-ben pedig szintén a tiszafüredi kerület voksai révén maradt a képviselőház tagja, a Magyar Élet Pártja színeiben. Az 1935–1939-es ciklus java részében a képviselőház egyik alelnöke, 1937-ben pedig, április és október között belügyi államtitkár is volt.
1938. december 24-én Poroszlón feleségül vette Graefl Ilona Mária Margit Saroltát, Graefl Andor és Tóth Valéria leányát.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17.
- Bobory György oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 7.
- Bobory György adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum online adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 7.
További információk
[szerkesztés]- Heves vármegye ujjáépitése Trianon után. Szerk. Békássy Jenő. Bp., Hungária Hírlapnyomda Rt., 1931.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
- Magyar frontharcos mozgalom. Írta és szerk. Mándoky Sándor, Faragó László. Bp., 1938. Merkantil ny.
- Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
- Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. [Bp.], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].
- Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Szenttornyai Bobory György, aki a címert vitézi címre cserélte. In. Szuromi Rita: Tradíció vagy megújulás? Doktori disszertáció. Eger, 2022. 361–380. o.
