Bicskei Gergely
| Bicskei Gergely | |
| Született | 13. század nem ismert |
| Elhunyt | 1303. szeptember 7.[1] Anagni |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | katolikus pap |
| Tisztsége | esztergomi érsek (1299. január 28. – 1303. szeptember 7.) |
| Halál oka | gyilkosság |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bicskei Gergely (? – Anagni, 1303) választott esztergomi érsek (1298/1299–1303)
Élete
[szerkesztés]A Komárom vármegyében birtokos Koppány (Katapán) nemzetségből való. Jól képzett kánonjogászként 1291-ben lett székesfehérvári őrkanonok, 1295 áprilisában székesfehérvári prépost. 1298-ban esztergomi érsekké választották, bár ezt több magyar főpap élesen ellenezte.[2]
Megválasztását többen érvénytelennek tekintették, és ezt alátámasztotta, hogy a Szentszék még megválasztása után három évvel sem erősítette meg őt a magyar egyházszervezet élén. Végül a pápa sajátos félmegoldásként a Curia személyes képviselőjévé, az érsekség gondnokává és kormányzójává nevezte ki — ez a megoldás a magyar egyház történetében példa nélküli. Bizonytalan helyzetében szigorúan tartotta magát a pápa útmutatásaihoz. Egyike lett (a főpapok közül egyedül) Károly Róbert legelső magyarországi támogatóinak, amivel viszont III. Andrást haragította magára. A király 1300. január eleje táján a nyílt szembeszegülés, az Anjou-trónigény leplezetlen, sőt, tevékeny támogatása miatt elvette tőle az esztergomi várat és a bazilikát, miként az esztergomi ispán tisztét is. Mindezeket a vármegyében lévő királyi birtokok kezelésével egyetemben érdemes híveinek, Divék nembeli Barleusnak és Jaroszlónak adományozta.[3]
III. András magyar király halála után sebtében (ahogy több történész fogalmaz: „puccsszerűen”, még 1301 május 13-a előtt egy alkalmi koronával királlyá koronázta Károly Róbertet. Ez a koronázás három feltétele közül egynek se felelt meg, mivel nem Székesfehérvárott volt és nem a Szent Koronával, Bicskeit pedig még nem iktatták be érsekké.[4] Valószínűsíthető, hogy csapatuknak eleve erőszakkal kellett betörnie a Divékek uralta Esztergomba,[3] ahol nem is maradhattak sokáig. 1301 augusztusában Vencel behívásának előkészítésére Kőszegi Iván megtámadta a várost, ahonnan Károly Róbertnek és az érseknek menekülnie kellett.
1303-ban VIII. Bonifác pápa Róma melletti palotájában, Anagniban tartózkodott érseki beiktatása ügyében, amikor IV. Fülöp francia király katonái megrohamozták és elfoglalták az épületet. Bicskei Gergely elesett a küzdelemben, míg a pápa fogságba került, és bár hamarosan kiszabadult, de az elszenvedett izgalmakba és megaláztatásba hamarosan maga is belehalt.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2022. július 13., PIM47376
- ↑ a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987 (1987). ISBN 963-281-776-1
- ↑ a b Kádár Tamás: Harcban a koronáért. I. Károly (Róbert) király uralkodásának első évei 1305 végéig
- ↑ Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9
Források
[szerkesztés]- Magyar Katolikus Lexikon
- Homonnai Sarolta 2003: III. András hatalmának stabilitása és politikai szándékai Bonzano Péter jelentéseinek tükrében. Acta historica 117, 63–74
- Ferdinandus Knauz 1882: Monumenta ecclesiae Strigoniensis II. Strigonii, 433–528.
- Pór Antal 1885: Miklós ostiai püspök követsége Magyarországon 1301–1302. In: Uj Magyar Sion 1885, 324–329.
- Pór Antal 1892: Gergely választott esztergomi érsek (1298–1303) származása. In: Turul 1892, 121–122.
- Fraknói 1901, 103–106.
- Kristó 1986, 74, 81, 91.
- Gerics 1987, 263, 292–294, 304–309.
- Kosztolnyik 1992, 651–653.
- Szűcs 1993, 333, 341.
- Rácz György 1996: Az Anjou-ház és a Szentszék (1301–1387). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk.: Zombori István. Budapest, 56–58.
| Elődje: Monoszló nembeli Lodomér |
Esztergomi érsek
1298/99–1303 |
Utódja: Bői Mihály |