Bibenzil
| Bibenzil | |||
| |||
| IUPAC-név | 1,1′-(etán-1,2-diil)dibenzol | ||
| Más nevek | dibenzil, dihidrosztilbén; 1,2-difeniletán; szim-difeniletán | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 103-29-7 | ||
| PubChem | 7647 | ||
| ChemSpider | 7364 | ||
| ChEBI | 34047 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | QWUWMCYKGHVNAV-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 440895 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C14H14 | ||
| Moláris tömeg | 182,26 g/mol | ||
| Megjelenés | kristályos szilárd anyag[1] | ||
| Sűrűség | 0,9782 g/cm³[1] | ||
| Olvadáspont | 52,0–52,5 °C ([1]) | ||
| Forráspont | 284 °C ([1]) | ||
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A bibenzil (1,2-difeniletán) aromás vegyület, az etán olyan származékának tekinthető, melyben mindkét szénatomhoz 1-1 fenilcsoport kapcsolódik.
Előfordulása a természetben
[szerkesztés]A bibenzil adja néhány természetes anyag vegyületének vázát, ilyenek például a dihidrosztilbenoidok[2] és az izokinolin alkaloidok.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Bibenzyl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b c d The Merck Index, 11th Edition, 1219
- ↑ John Gorham, Motoo Tori, Yoshinori Asakawa. The biochemistry of the stilbenoids. Springer (1995). ISBN 0-412-55070-9
