Berillium-karbonát
| Berillium-karbonát | |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 13106-47-3 | ||
| PubChem | 61577 | ||
| ChemSpider | 55490 | ||
| RTECS szám | DS2350000 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | ZBUQRSWEONVBES-UHFFFAOYSA-L | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | BeCO3 | ||
| Moláris tömeg | 69,0211 g/mol | ||
| Olvadáspont | 54 °C | ||
| Forráspont | 100 °C (bomlik) | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−14,85 kJ/g | ||
| Hőkapacitás, C | 0,9417 J/K | ||
| Veszélyek | |||
| LD50 | 150 mg/kg (tengerimalac) | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A berillium-karbonát szervetlen vegyület, képlete BeCO3. Három formája ismert: vízmentes, tetrahidrát és bázikus. A vízmentes forma instabil, berillium-oxidra és szén-dioxidra bomlik, ezért szén-dioxid alatt kell tárolni.[1] A tetrahidrát forma akkor keletkezik, ha berillium-hidroxid (Be(OH)2) oldatán szén-dioxidot buborékoltatnak át, de ez a módosulat is bomlékony.[2] A bázikus berillium-karbonát (Be2CO3(OH)2) vegyes só, berillium-szulfát és ammónium-karbonát reakciójával állítható elő.[3] Úgy gondolják, hogy a régebbi szakirodalomban az utóbbit hívták berillium-karbonátnak.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman (2001) Inorganic Chemistry, Elsevier ISBN 0-12-352651-5
- ↑ David Anthony Everest, 1964, The Chemistry of Beryllium, Elsevier Pub. Co.
- ↑ a b J.E. Macintyre, Dictionary of Inorganic Compounds 1992 CRC Press ISBN 0-412-30120-2
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium carbonate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.