Ben Schoeman
| Ben Schoeman | |
 | |
| Született | 1905. január 19. Johannesburg |
| Elhunyt | 1986. május 2. (81 évesen) |
| Állampolgársága | dél-afrikai |
| Foglalkozása | politikus |
| Iskolái | Afrikaanse Hoër Seunskool |
| Politikai pályafutása | |
| Párt | Nemzeti Párt |
| Dél-Afrika munkaügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1948. június 4. – 1954. november 30. | |
| Miniszterelnök | Daniël François Malan, Johannes Gerhardus Strijdom |
| Előd | Colin Fraser Steyn |
| Utód | Jan de Klerk |
| Dél-Afrika közlekedési minisztere | |
| Hivatali idő 1954. november 30. – 1974. április 29. | |
| Miniszterelnök | Johannes Gerhardus Strijdom, Hendrik Verwoerd, John B. Vorster |
| Előd | Paul Sauer |
| Utód | Lourens Muller |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ben Schoeman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Barend Jacobus "Ben" Schoeman (Johannesburg, 1905. január 19. – ?, 1986. május 2.) a dél-afrikai Nemzeti Párt politikusa volt. 1948 és 1954 között munkaügyi, 1954 és 1974 között közlekedési miniszterként dolgozott.[1]
Élete
[szerkesztés]Schoeman 1905. január 19-én született Braamfonteinben, Johannesburgban, a Transvaal Brit Gyarmati Területen, Barend Jacobus Schoeman mozdonyvezető és Abelina Jacoba Schoeman (született Theunissen) fiaként. Középiskolai tanulmányai befejezése után a vasúti iparhoz csatlakozott, sofőrként és tűzoltóként is dolgozott. Paardekopban állomásfőnöki pozíciót is betöltött.[2][3][4]
Tizenhét évesen a Nemzeti Párt braamfonteini helyi szervezetének elnöke volt, de átlépett az Egyesült Pártba, és az 1938-as általános választásokon Fordsburg parlamenti képviselőjévé választották 1127 szavazatos többséggel. 33 évesen Schoeman a Népgyűlés legfiatalabb tagja volt.
A második világháború kitörésekor Schoeman támogatta J. B. M. Hertzog miniszterelnök semleges álláspontját. Amikor Hertzog lemondott miniszterelnöki posztjáról, és a Megtisztított Nemzeti Pártot egyesítette saját, újonnan létrehozott Néppártjával, Schoeman hasonlóan pártot váltott, viszont az 1943-as általános választásokon elveszítette mandátumát, melyet Sarel Tighy, az Egyesült Párt képviselőjelöltje nyert meg. Az 1948-as általános választásokon már sikerült győznie választókerületében, így visszatérhetett a Népgyűlésbe.[5][6]
Míg egyesek azzal vádolták Schoemant, hogy tagja volt az Ossewabrandwag németbarát, angolellenes szervezetnek, Schoeman visszaemlékezéseiben azt állítja, hogy felajánlottak neki egy vezetői pozíciót a szervezetben, de ezt ő visszautasította. Hasonlóképpen Schoemant megkereste a nemzeti szocialistákkal szimpatizáló Oswald Pirow, hogy csatlakozzon az Új Rend nevű radikális szervezetéhez. Schoeman ezt is elutasította, mondván, ő „hisz az afrikánerek demokratikus rendszerében”.[7][8][9]
Hendrik Verwoerd miniszterelnök 1966 szeptemberi brutális meggyilkolása után sokan Schoemant tartották a leginkább alkalmasnak a Nemzeti Párt vezetésére. El is indult a vezetőválasztáson, de egy nappal előtte visszalépett a versenytől, így a másik jelöltnek (John Vorsternek) biztosítva a győzelmet.[10][11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Records of the Garment Workers Union. The Library, University of the Witwatersrand, 2007. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
- ↑ de Villiers, Hugo (1974. december 8.). „A Veteran Retires”. South African Panorama 19 (5), Kiadó: Information Service of South Africa.
- ↑ A. M. Van Schoor. Die Nasionale boek. Edupress, 145. o. (1973)
- ↑ Holland, D. F. (1972). Steam Locomotives of the South African Railways. Vol. 2: 1910-1955 (1st ed.). Newton Abbott, England: David & Charles. p. 34. ISBN 978-0-7153-5427-8.
- ↑ Schoeman, B. M.. Parlementêre verkiesings in Suid-Afrika, 1910-1976. Pretoria: Aktuele Publikasies (1977)
- ↑ Second World War and its impact, 1939-1948. South African History Online. [2013. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
- ↑ South African Democracy Education Trust (SADET). The Road to Democracy in South Africa: 1960-1970. Cape Town: Zebra Press, 9. o. (2004). ISBN 1-86872-906-0[halott link]
- ↑ Schoeman, Ben. (1978). My lewe in die politiek. Johannesburg: Perskor-Uitgewery. p.78
- ↑ Schoeman, Ben. (1978). My lewe in die politiek. Johannesburg: Perskor-Uitgewery. p.81
- ↑ Unfinished business: South Africa, Apartheid and Truth. London: Verso, 55. o. (2003). ISBN 1-85984-545-2
- ↑ Mantashe, Gwede: Beware the blackmailers, says Mantashe (angol nyelven). The M&G Online . (Hozzáférés: 2019. január 2.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Ben Schoeman című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.