Ugrás a tartalomhoz

Bajtay Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajtay Antal
Erdély püspöke

Született1717. december 14.
Zsidó
Elhunyt1775. január 15. (57 évesen)
Szentanna
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1760. október 5. – 1772. október 3.
Előző püspök
Következő püspök
Batthyány József
Manzador Piusz

1754–1756 között piarista tartományfőnök (előde Nemcsényi Adolf, utóda Cörver János)
Bajtay Antal a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajtay Antal témájú médiaállományokat.

Báró Bajtay (Baitay, Bajthay) Antal (Zsidó, 1717. december 14.Szentanna, 1775. január 15.) erdélyi római katolikus püspök.

Élete

[szerkesztés]

Nemes szülőktől származott, és már fiatalon belépett a piarista rendbe. 1736-ban Rómába, a Nazareno collegióba utazott tanulni, majd Párizsba ment. Hazájába visszatérve, 1747-től a Pesti Piarista Gimnáziumban tanított. 1749. május 13-án beszédet tartott a budai királyi vár alapjának letételekor, ekkor a bécsi Theresianumban a történelem és a régészet tanárává nevezték ki; később pedig József trónörököst, a későbbi II. Józsefet tanította történelemre.

Tanítási módszerében – igazodva rendjének metodikájához – nem az adatok memorizálását, hanem az eszmék és áramlatok kölcsönhatásának bemutatását, a múlt tapasztalatainak a jövő érdekében történő feldolgozását tartotta fontosnak. A trónörökös számára írt tankönyvei a történelem mellett tartalmaznak természetföldrajzi és statisztikai adatokat, közjogi ismereteket, illetve a gazdasági és kulturális állapotok leírását is.

1754-ben a piarista rend tartományfőnökévé választották. 1760. október 1-jén erdélyi püspök és pozsonyi prépost lett; egyúttal belső titkos tanácsossá nevezték ki, és bárói rangot nyert. Az erdélyi rendek elég ridegen fogadták az egyszerű paptanárt, az abszolutista Mária Terézia feltétlen hívét. A királynő az ő kezdeményezésére alapította a nagyszebeni árvaházat (Orphanotrophium Regium Theresianum). Udvarhelyszéken és Aranyosszéken plébániákat alapított, ezenkívül elérte, hogy a nagyszebeni és brassói dékánságot az esztergomi érsek hatásköréből kivéve, az erdélyi egyházmegyéhez csatolják.

Az 1760-as években erőszakos térítési kampányt indított az alvinci habánok között; ennek eredményeképpen az addig összetartó közösség felbomlott: huszonnégy katolikussá vált család kivételével a többiek elköltöztek a településről.[1] 1761-ben az általa vezetett bizottság tervezetet készített az erdélyi kereskedelem fellendítésére. 1762-ben a királynő megbízta az erdélyi katolikus iskolák állapotának felmérésével. 1770-ben azt a feladatot kapta, hogy Samuel von Brukenthallal és Karl O’Donnell guberniumi elnökkel együtt dolgozzák ki az erdélyi úrbérrendezés tervét, figyelembe véve a magyarországi utasításokat, de erre már nem került sor.

Püspökségéről lemondva, amikor Erdélyből Pozsonyba utazott, hogy prépostságát átvegye, hirtelen meghalt.

Munkái

[szerkesztés]

Katona még három latin versét említi, amelyeket Grassalkovich Antal herceg tiszteletére írt, miközben költészeti tanulmányokat folytatott.

Kézirati munkái:

  • Arcana regni Hungariae historia. (II. József császár magán használatára, 1755)
  • Institutiones philosophicae. Politico-statistica Regni Hungariae s több kézirata a m. nemzeti múzeumban van.
  • Statistica regni Hungariae, quam tradidit… archiduci deinde Josepho II…. imperatori című kézirata a Bécsi Császári Könyvtárba került.
  • Mária Teréziával váltott leveleit a Magyar Tudományos Akadémia levéltára őrzi
  • Pedagógiai és didaktikai jegyzeteit felhasználták a Mária Terézia kívánsága szerint készült tanrendszer összeállításakor is.
  • Kéziratban maradt művei közt magyarul írt verseit (Rhythmi Hungarici) is említik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Erdély története II. 990. o.  

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:Antal Bajtay
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajtay Antal témájú médiaállományokat.

További információk

[szerkesztés]
  • Sárváry Béla: Bajtay Antal. (in: Történelmi visszhangok élet-, jellem- és korrajzokban. Pest, 1857. 312-332. old. Online)
  • Miskolczy István: Bajtay J. Antal; Élet, Bp., 1914


Előde:
Batthyány József
Utóda:
Manzador Piusz