B–29 Superfortress

B–29 Superfortress
Az USAAF egyik B–29–1–MO Superfortresse luzoni Clark Légibázison (Clark Air Base) a világháború után
Funkció	hadászati nehéz bombázó repülőgép
Gyártó	Boeing
Tervező	na.
Gyártási darabszám	3970
Ár	639 188  USD
Személyzet	11 fő
Típusváltozatok	KB–29 B–50 Superfortress KB–50 Tu–4 Szovjetunió
Első felszállás	1942. szeptember 21.
Szolgálatba állítás	1944. május 8.
Szolgálatból kivonva	1960. június 21.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	30,2 m (99'-0") m
Fesztáv	43,1 m (141'-3") m
Magasság	8,5 m (29'-7") m
Szárnyfelület	161,3 m² (1736 ft²) m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	33 800 kg
Max. felszállótömeg	60 560 kg
Hajtómű
Hajtómű	4 db Wright R–3350–23 és –23A turbófeltöltővel felszerelt csillagmotor
Teljesítmény	4×1640 kW (2200 LE) kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	574 km/h
Átesési sebesség	170 km/h
Hatósugár	5230 km
Hatótávolság	max 9000 km
Legnagyobb repülési magasság	10 200 m
Szárny felületi terhelése	337 kg/m²
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	10 db 12,7 mm-es Browning M2 nehézgéppuska
Bombák	9000 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz B–29 Superfortress témájú médiaállományokat.

Egy Superfortress repülés közben

F–100 Super Sabre-eket tankoló KB–50D

A B–29 szinte eltörpül a nagytestvér B–36 Peacemaker mellett. Méretei még a B–52-ét is némileg meghaladták (1948, Texas)

A B–29 Superfortress a Boeing által kifejlesztett négymotoros nehéz bombázó repülőgép volt, amelyet a második világháborúban vetett be az Amerikai Légierő. Superfortress nevét az akkor már ismertté vált B–17 Flying Fortresst meghaladó képességei miatt kapta, amely támadókapacitás végül az utolsó „Erődben”, a B–52 Stratofortressben csúcsosodott ki.

Az alulmotorizált típus volt a szolgálatba állított legnagyobb repülőgép a világháború idején. A háború Boeing-bombázóinak legfejlettebbje hermetizált kabinnal és törzsvéggel, a kettő között hermetikus alagúttal rendelkezett. Géppuskatornyait távvezérlésű tűzvezető rendszerben egyesítették, amellyel a gép önvédelmi képességei javultak elődeihez képest. Túlnyomásos törzsének köszönhetően nagy magasságú bombázó bevetéseket teljesíthetett nappal is, ettől függetlenül több alacsonytámadást végeztek éjszaka is a háború alatt. A Japán Birodalom uralmának megtöréséhez elsődlegesen használt bombázótípus volt, 1945 elejétől ezeket a gépeket vetették be a főszigetek ellen, illetve ezen típus fedélzetéről vetették be az első két atombombát. 1945. augusztus 6-án Hirosimára az Enola Gay elnevezésű gép a Little Boy nevű bombát dobta le. Augusztus 9-én Nagaszakira pedig a Bockscar nevű gép a Fat Man kódnévvel ellátott atombombát dobta.

Habár indokolt lett volna a világháború többi hadszínterén is bevetni, mégis csak a Csendes-óceáni és a Kína–Burma–India hadszíntéren alkalmazták. A 41–36393 sorozatszámú YB–29–BW, becenevén a Hobo Queen („Hobó királynő”) üzemeltetési tesztekre a kelet-angliai RAF Bovingdon légibázisra települt „demonstrációs célokból”. A demonstráció célja az volt, hogy elhitessék a német vezetéssel, a típus hamarosan részt vállal az Európa feletti légi hadjáratokban. A gépről több fotó is megjelent a Völkischer Beobachter című német propagandaújság címlapjain. Bevetve azonban Európa felett nem volt.

A legtöbb hadászati nehézbombázóhoz hasonlóan, a háborút követően is üzemben maradtak. Japán felett a V-Napot követően egészségügyi és élelmezési ellátmányokat szállítottak és szórtak ki ejtőernyővel, illetve rakodtak ki a repülőtereken. A típust alkalmazták a berlini légihídban is, a berlini blokád enyhítésére. Több példányt polgári célokra is felhasználtak, mint a Stratovision vállalat részére átépített repülő tévé-átjátszó állomások. Bevetették a koreai háborúban is.

A típust végleg az 1960-as években vonták ki, összesen 3970 darabot gyártottak belőle 1943–1946 között. Bombázó feladatokra modernizált változata a B–50 Superfortress volt (ennél a típusnál sikerült az alulmotorizáltságot megszüntetni), amelyet 1965-ben vontak ki, légi utántöltő változata pedig a KB–29, melyet a KB–50-esek és a KC–97-esek váltottak fel. A Szovjetunió is lemásolta Tu–4 néven, több-kevesebb sikerrel. A Tu–4 szilárdságtani számításait újra el kellett készíteni az eltérő anyagminőségek miatt (gyakorlatilag csak formailag és aerodinamikai jellegében egyezett az eredetivel). Ezt a típust is az 1960-as évek közepén vonta ki a szovjet vezetés, váltótípusa a Tu–95 lett.

Konkurensének tekinthető a B–32 Dominator, de az nem volt sikeres. A Convair nehéz bombázóját hat hónappal hadrendbe állása után, még a háború végén, 1945. augusztus 30-án kivonták a szolgálatból.

Források

• B-29 Superfortress – boeing.com
• Boeing B-29 Superfortress - az USAF Nemzeti Múzeumának oldala
• B-29 Superfortress – FAS.org
• Ted Kalogeris: B-29 in Korea – clubhyper.com