Ugrás a tartalomhoz

Az aszfalt királyai

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az aszfalt királyai
(Ford v Ferrari)
2019-es amerikai–francia film

A film moziplakátja
A film moziplakátja
RendezőJames Mangold
ProducerPeter Chernin
Jenno Topping
James Mangold
AlapműGo Like Hell
Műfaj
ForgatókönyvíróJez Butterworth
John-Henry Butterworth
Jason Keller
FőszerepbenMatt Damon
Christian Bale
Caitríona Balfe
Jon Bernthal
Tracy Letts
Josh Lucas
Noah Jupe
Remo Girone
Ray McKinnon
ZeneMarco Beltrami
OperatőrPhedon Papamichael
VágóMichael McCusker
Andrew Buckland
Gyártás
Gyártó20th Century Fox
Chernin Entertainment
OrszágUSA
Nyelvangol + magyar
(szinkron)
Forgatási helyszínKalifornia
Játékidő152 perc[1]
Költségvetés97 millió dollár
Forgalmazás
ForgalmazóUSA Walt Disney Studios Motion Pictures
Magyarország Fórum Hungary
BemutatóUSA 2019. november 15.
Magyarország 2019. november 14.
KorhatárAmerikai Egyesült Államok PG-13 (mozi)
Magyarország Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott (mozi)
Bevétel225 millió dollár[2]
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Az aszfalt királyai témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az aszfalt királyai (eredeti cím: Ford v Ferrari) 2019-ben bemutatott amerikai életrajzi-dráma, melyet James Mangold rendezett Jez Butterworth, John-Henry Butterworth és Jason Keller forgatókönyvéből. A szereplők Matt Damon, Christian Bale, Caitríona Balfe, Jon Bernthal, Tracy Letts, Josh Lucas, Noah Jupe, Remo Girone és Ray McKinnon

Az Amerikai Egyesült Államokban 2019. november 15-én mutatták be, míg Magyarországon egy nappal hamarabb szinkronizálva, november 14-én a Fórum Hungary forgalmazásában. A film világpremierjét a Telluride Filmfesztiválon tartották 2019. augusztus 30-án.

A film pozitív visszajelzéseket kapott a kritikusoktól, akik dicsérték a színészi alakítást és a verseny jeleneteket. A Metacritic oldalán a film értékelése 70% a 100-ból, ami 13 véleményen alapul.[3] A Rotten Tomatoeson az Aszfalt királyai 89%-os minősítést kapott, 47 értékelés alapján.[4]

A film korai szakaszában Tom Cruise és Brad Pitt kapta volna a főszerepet, de ez egyéb okok miatt nem valósult meg. Mangold ezt követően 2018 februárjában Damonnak és Bale-nek adta a főszerepeket, majd a többi szereplő is csatlakozott azon a nyáron. A forgatás 2018 júliusában kezdődött Kaliforniában, és alig több mint két hónapig tartott.

A történet végigköveti az excentrikus, határozott amerikai mérnökök és tervezők csapatát, amelyet Carroll Shelby és brit sofőrje, Ken Miles vezet, akiket Henry Ford II és Lee Iacocca bíz meg azzal a feladattal, hogy egy új versenyautóval, a Ford GT40-nel sikerüljön legyőzni a domináns Ferrari versenycsapatot az 1966-os franciaországi Le Mans 24 órás versenyén.

A film megtörtént események alapján készült.

Cselekmény

[szerkesztés]

1963-ban Henry Ford II, a Ford Motor Company tulajdonosa és vezérigazgatója arra utasítja az alkalmazottait, hogy álljanak elő jobbító javaslatokkal a cég autóit illetően, amivel növelni lehetne az eladásokat. Lee Iacocca, a cég alelnöke azzal a javaslattal áll elő, hogy készítsenek egy sportkocsit, amivel meg lehetne nyerni a 24-órás francia Le Mans autóversenyt. Mivel a Ford addig főleg családi autókat készített, ezért a javaslat meghökkenést kelt, azonban az elnöknek tetszik az ötlet, hiszen egy ilyen versenyt közvetít a tévé, tehát sok millióan nézik. Mivel a cégnek nincsenek tapasztalatai ezen a téren, és az idő szűkös, Lee Iacocca azzal áll elő, hogy a Ford vegye meg az anyagi nehézségekkel küzdő olasz Ferrari céget, akik kizárólag sportkocsikat gyártanak.

Iacocca elutazik Olaszországba a tárgyalást levezetni (Iacocca alapszinten beszél olaszul). Ajánlatot tesz a Ferrari megvásárlására, 18 millió USA-dollár értékben. Enzo Ferrari, a Ferrari alapítója, tulajdonosa és irányítója pár óra gondolkodási időt kér.

Enzo Ferrari azonban kettős játékot játszik: a Ford ajánlata csak arra volt jó neki, hogy a céget eladja az ugyancsak olasz Fiat-nak, ugyanazon az áron.

A feldühödött Henry Ford II arra utasítja Iacoccát, hogy bármi áron állíttasson elő egy sportkocsit, amivel a következő Le Mans autóversenyen le lehet győzni a több éve befutó Ferrarit.

Erre a feladatra Iacocca felbérli a szintén anyagi gondokkal küzdő Shelby American cég tulajdonosát, Carroll Shelby-t, aki autóversenyző és -konstruktőr, de szívproblémák miatt ő maga már nem versenyez. Shelby nyerte meg az 1959-es Le Mans futamot. Shelby hozza magával Ken Miles-t, aki szintén autóversenyző és -konstruktőr.

Shelby és Miles tesztelik a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér kifutópályáján a rendelkezésükre bocsátott, a Ford mérnökei által előállított Ford GT40-et, és sorra kiküszöbölik a hibáit, hogy gyorsabb, kezelhetőbb és kisebb súlyú legyen.

Mivel a Ford vezetése, illetve egyik alelnöke (Leo Beebe) szerint fontosabbak a marketing szempontok a nyers erőnél, ezért nem engedik Ken Miles-t versenyezni, helyette Phil Hill és Bruce McLaren áll rajthoz az 1965-ös versenyen. Azonban, ahogy Miles sejtette, a versenyzők nem bánnak elég kíméletesen a versenyautókkal, így a futamot egyik Ford autó sem fejezi be.

Bár Henry Ford II a vereséget kudarcként éli meg, Shelby meggyőzi, hogy Enzo Ferrari számára fenyegetést jelent, hogy az egyenes szakaszban a Ford elérte a 350 km/h sebességet.

Shelby nagyobb önállóságot követel a kivitelezésben és a versenyzők alkalmazásában, és Henry Ford II megadja neki a lehetőséget azzal a feltétellel, hogy Miles győz a 24-órás Daytona versenyen. Miles könnyedén teljesíti az akadályt Shelby irányításával, aki verseny közben engedélyezi számára, hogy túllépje a bűvös 7000 RPM határt (RPM= motor fordulatszám / perc).

Shelby és Miles tovább folytatják a teszteket. Az egyik teszt alkalmával Miles kisodródik a pályáról, amikor a fékek túlhevülés miatt felmondják a szolgálatot. A szabálykönyv tanulmányozása után kitalálják, hogy verseny közben ki fogják cserélni a fékeket, ha az szükségessé válik. Enzo Ferrari tiltakozik ez ellen, de Shelby rámutat, hogy a fék is csupán egy „alkatrész”, és egy alkatrész cseréje megfelel a szabályoknak.

Miles és a Ferrari pilótája, Bandini személyes csatát vív egy egyenes szakaszon, mígnem a Ferrari tönkremegy és Bandini kiesik a versenyből.

Mivel három Ford kocsi vezeti a mezőnyt, Beebe azt az utasítást adja, hogy a nagy előnnyel vezető Miles lassítson le, és a három Ford autó egyszerre fusson át a célvonalon, mert ez jól fog mutatni az újságok címoldalán. Miles eleinte ellenzi az ötletet, mert rekordidő alatt teljesítette a köröket, de aztán kötélnek áll. Technikai okokból McLarent hirdetik ki győztesnek (induláskor a kocsik pár méter különbséggel indulnak), de Miles és Shelby nem bánkódik emiatt.

Két hónappal Le Mans után a Ford GT40 tesztjénél Miles ismét fékhibát észlel, de ezúttal nincs szerencséje, a kocsi kigyullad, és ő nem tud kiszállni belőle.

Fél évvel később Shelby elmegy Miles özvegyének házához, ahol találkozik a fiával, Peterrel, és átadja neki azt a csavarkulcsot, amit Miles odadobott neki az 1963-as Sports Car Club of America verseny előtt.

A Ford folytatja a sikerszériát, és sorban nyeri a Le Mans versenyeket 1967-ben, 1968-ban és 1969-ben.

Milest 2001-ben beiktatták a Motorsports Hall of Fame of America hírességek csarnokába.

Szereposztás

[szerkesztés]
Szerep Színész Magyar hang[5] Leírás
Carroll Shelby Matt Damon Stohl András Amerikai autóversenyző, -tervező és mérnök
Ken Miles Christian Bale Fekete Ernő Brit második világháborús veterán, autószerelő és profi versenyző
Mollie Miles Caitríona Balfe Zsigmond Tamara Miles felesége
Lee Iacocca Jon Bernthal Varga Gábor A Ford egyik ügyvezető elnöke
Henry Ford II Tracy Letts Rosta Sándor A Ford vezérigazgatója
Peter Miles Noah Jupe Csurgai Márk Miles fia
Enzo Ferrari Remo Girone Bartók László Az olasz Scuderia Ferrari autóverseny társaság és a Ferrari luxusautó társaság alapítója és vezetője
Roy Lunn JJ Feild Barát Attila Ford mérnöke, aki részt vett a Ford GT40 programban
Bruce McLaren Benjamin Rigby Rohonyi Barnabás Új-zélandi profi autóversenyző és Miles verseny csapattársa
Dan Gurney Alex Gurney Pásztor Tibor Amerikai profi autóversenyző és autószerelő
Donald N. Frey Joe Williamson Moser Károly Ford főmérnök
Phil Remington Ray McKinnon Bede-Fazekas Szabolcs
Charlie Agapiou Jack McMullen Baráth István
Leo Beebe Josh Lucas Zámbori Soma A Ford egyik ügyvezető elnöke
Dr. Granger Wallace Langham Petridisz Hrisztosz
Franco Gozzi Corrado Invernizzi Debreczeny Csaba
AJ "Gus" Scussel Shawn Law Kapácsy Miklós
Főmérnők Emil Beheshti Haagen Imre
Denny Hulme Ben Collins Honti Molnár Gábor
Lloyd Ruby Adam Mayfield Vajda Milán
Walt Hansgen Sean Carrigan Juhász György
Dieter Voss Rudolf Martin Novkov Máté
Bill Evan Arnold Kövesdi László SCCA-hivatalnok
Sam Darin Cooper Papucsek Vilmos riporter
Ford-titkárnő Jenelle McKee Csonka Anikó
Mrs. Henry Ford II Marisa Petroro
Fiatal vásárló Wyatt Nash Jakab Márk
Eddie Jonathan LaPaglia Kőrösi András
Wayne Brad Beyer Király Adrián
Burt Ward Horton Potocsny Andor
Enzo Ferrari angol tolmácsa Stefania Spampinato Kelemen Kata
Vezető a Brumosnál Michael Lanahan Albert Gábor
Brit kommentátor Darren Jacobs Dolmány Attila
Ronnie Larson Larsen Deane Bauer Gergő

Díjak és jelölések

[szerkesztés]
Díj Díjátadó ceremónia Kategória Eredmény Forrás
Oscar-díj 92. Oscar-gála Legjobb film Jelölve [6]
Legjobb hangkeverés Jelölve [6]
Legjobb hangvágás Elnyerte [7]
Legjobb vágás Elnyerte [7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ford v Ferrari. TIFF . [2019. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 25.)
  2. (2018. november 1.) „Film and Television Tax Credit Program Program 2.0”, 20. o, Kiadó: California Film Commission. [2019. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 19.) 
  3. Az aszfalt királyai. Metacritic. (Hozzáférés: 2019. szeptember 28.)
  4. FORD V FERRARI. Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2019. szeptember 28.)
  5. Az aszfalt királyai (Ford v Ferrari) - a magyar hangok”, 2019. október 28. (Hozzáférés: 2019. október 28.) 
  6. a b Az aszfalt királyai Oscar-jelölést kapott (magyar nyelven). hu.motorsport.com. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
  7. a b Két Oscar-díjat nyert Az aszfalt királyai (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2020. február 13.)

További információk

[szerkesztés]