Az Európai Unió bővítése

Az Európai Unió bővítése az Európai Unió növekedése a hat alapító tagtól a 27 jelenlegi tagállamig (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Dánia, Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország, Ausztria, Finnország, Svédország, Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Horvátország). A bővítési folyamatot szokták európai integrációnak is nevezni.

A csatlakozni kívánó tagállamoknak bizonyos gazdasági és politikai feltételeknek kell megfelelniük (koppenhágai kritériumok), valamint minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia a csatlakozási kérelmet.

Története

Kezdetek

1950. május 9-én a német származású francia külügyminiszter, Robert Schuman bemutatta előterjesztését az egyesült Európáról, amit Schuman-deklarációként ismerünk. Ezt tekintjük a mai Európai Unió kezdetének.
1951-ben az EU előfutárát, az Európai Szén- és Acélközösséget alapították meg a Benelux államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg), az NSZK, Franciaország és Olaszország.
1958-ban a hat ESZAK-tagállam létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget, a későbbi Európai Közösséget.

Bővítések

1973-ban Dánia,^[1] Írország és az Egyesült Királyság^[2] csatlakozott (első bővítés).
1981-ben Görögország csatlakozott (második bővítés).
1985-ben Grönland a hat évvel korábban Dániától kapott önrendelkezési jogával élve népszavazást követően kilépett az EK-ból.
1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozott (harmadik bővítés).
1990-ben Németország újraegyesült, ezzel a volt NDK területe és lakossága is uniós taggá vált.

A vasfüggöny és a berlini fal megszűnése 1989-ben történelmi lehetőséget adott a későbbi bővítésekre. Az Európai Közösség gyorsan kiépítette diplomáciai kapcsolatait a közép- és kelet-európai államokkal. (Magyarország már 1988-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat az Európai Gazdasági Közösséggel.) A Phare-program pénzügyi segítséget nyújtott a jövőbeni csatlakozóknak a gazdasági reformjaik végrehajtására.

1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozott (negyedik bővítés).
2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott (ötödik bővítés, első rész).
2007. január 1-jén Bulgária és Románia, miután 2005. április 25-én aláírták a csatlakozási szerződést, az Európai Unió teljes jogú tagjává váltak (ötödik bővítés, második rész).
2013. július 1-jén csatlakozott Horvátország.^[3]
2020. január 31-én az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból.

Tervek

Tagjelöltek

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.

Észak-Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalások elindítását a Görögországgal való rendezetlen viszonya (elsősorban a korábbi „Macedónia” név miatti vita) okán az utóbbi ország sokáig blokkolta,^[4] amihez 2012 decemberében Bulgária is csatlakozott.^[5] Miután a névvita 2019-ben megoldódott, a felvételi folyamat is folytatódott.^[6] A csatlakozási tárgyalásokat 2022. július 19-én nyitották meg.

Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, 2010. október 25-én pedig az EU külügyminiszterei felkérték a Bizottságot a tárgyalások megkezdésére, ami november 24-én meg is kezdődött.^[7] A tagjelölti kérelmet 2012 márciusában fogadták el.^[8] A tárgyalások 2014. január 21-én kezdődtek.

Montenegró 2010. december 17-én vált tagjelöltté.^[9] A tárgyalások 2012. június 29-én kezdődtek.

Albánia 2014 júniusától hivatalos tagjelölt, a csatlakozási tárgyalásokat 2022. július 19-én nyitották meg.

Ukrajna 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt.

Moldova 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt.

Bosznia-Hercegovina 2022. december 15-én megkapta a tagjelölti státuszt.^[10]

Potenciális tagjelöltek

Grúzia és Koszovó^[11] beadta a csatlakozási kérelmet.

További országok

Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.

Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.

Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.

Az Egyesült Királyság 1973. január 1-jén csatlakozott az Unió elődjének számító Európai Gazdasági Közösségbe, majd 2020 január 31-én kilépett.

Jegyzetek

↑ beleértve Grönlandot is
↑ beleértve Gibraltárt is
↑ Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
↑ Bizottsági lajstrom a tegjelöltekről (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
↑ Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
↑ Mostantól nincs olyan ország, hogy Macedónia, Észak-Macedónia van helyette – 444.hu, 2019. február 12.
↑ Az Európai Unió és Szerbia kapcsolata (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
↑ Szerbia Európának gondolja magát (magyar nyelven). Index, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
↑ Montenegro - EU Montenegro relations (angol nyelven). Európai Bizottság, 2011. január 25. [2011. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
↑ Európai Tanács: Tagjelölti státuszt kapott Bosznia-Hercegovina (magyar nyelven). Napi.hu. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
↑ Zrt, HVG Kiadó: Koszovó EU-csatlakozási kérelmet nyújt be (magyar nyelven). hvg.hu, 2022. december 14. (Hozzáférés: 2022. december 16.)

Kapcsolódó szócikkek

Külső hivatkozás

Az európai uniós csatlakozás folyamata lépésről lépésre, 2020. október (angolul) – doi:10.2775/91859

[1] értve Grönlandot is

[2] értve Gibraltárt is

[3] Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2013. július 2.)

[lemara-4] Bizottsági lajstrom a tegjelöltekről (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)

[5] Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)

[6] Mostantól nincs olyan ország, hogy Macedónia, Észak-Macedónia van helyette – 444.hu, 2019. február 12.

[7] Az Európai Unió és Szerbia kapcsolata (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)

[8] Szerbia Európának gondolja magát (magyar nyelven). Index, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 9.)

[9] Montenegro - EU Montenegro relations (angol nyelven). Európai Bizottság, 2011. január 25. [2011. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 17.)

[10] Európai Tanács: Tagjelölti státuszt kapott Bosznia-Hercegovina (magyar nyelven). Napi.hu. (Hozzáférés: 2022. december 16.)

[11] Zrt, HVG Kiadó: Koszovó EU-csatlakozási kérelmet nyújt be (magyar nyelven). hvg.hu, 2022. december 14. (Hozzáférés: 2022. december 16.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

Sablon:EU-tagjelöltek m v sz Az Európai Unió tagjelöltjei
Tagjelöltek	Albánia (állapot) Bosznia-Hercegovina (állapot) Grúzia (állapot) Észak-Macedónia (állapot) Moldova (állapot) Montenegró (állapot) Szerbia (állapot) Törökország (állapot) Ukrajna (állapot)
Potenciális jelöltek	Izland (állapot) Koszovó (állapot) Norvégia (állapot) Svájc (állapot)