Ugrás a tartalomhoz

Ausztrál nyálkáshal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ausztrál nyálkáshal
Ausztrál nyálkáshal Kelet-Timorból
Ausztrál nyálkáshal Kelet-Timorból
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Blennioidei
Család: Nyálkáshalfélék (Blenniidae)
Nem: Ecsenius
McCulloch, 1923
Faj: E. australianus
Tudományos név
Ecsenius australianus
Springer, 1988
Szinonimák

  • Ecenius australianus Springer, 1988
  • Ecsenius opsifrontalis (non Chapman & Schultz, 1952)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ausztrál nyálkáshal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztrál nyálkáshal témájú kategóriát.

Az ausztrál nyálkáshal (Ecsenius australianus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a nyálkáshalfélék (Blenniidae) családjába tartozó, a trópusi sekély tengervízben élő halfaj.

Rendszerezés

[szerkesztés]

Victor G. Springer 1988-ban Ecsenius australianus néven írta le a fajt. Úgy gondolta, hogy a külső alkati hasonlóságok, a széles, sötét sávok, csíkok miatt a legközelebbi rokonai az E. fourmanoiri és az Ecsenius opsifrontalis, bár mindkettőtől eltér az úszósugarának és a gerincoszlopban található csigolyáinak a száma.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

A Csendes-óceán nyugati részén az Ausztrália körüli sekély trópusi tengerben a Nagy-korallzátony és a Korall-tenger egyes részein fordul elő.[1] A klímaváltozás hatásaként várható, hogy előfordulási területe nagyobb lesz.[2]

Megjelenése

[szerkesztés]

Az ausztrál nyálkáshal kisméretű hal, a hossza nem haladja meg a hat centimétert. A testének kétharmada vöröses-barnás melyet fehér foltokkal övezett csíkok tarkítanak, a hasoldali része fehér. A színezete és mintázata a csíkok mentén változik fényes narancs-vöröstől a rózsaszínes-barnáig. A test árnyalata a farokúszó felé sötétedik. A zsírúszójában tizenkét csonttüske és 13-15 úszósugár, a farok alatti úszójában két tüske és 15-16 úszósugár, a mellúszójában 13-14 sugár míg a farokúszóban 14 sugár található.[1] Oviparous hal, az ikrái odatapadnak a tengerfenékhez.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Springer, Victor G. (1988). „The Indo-Pacific Blenniid Fish Genus Ecsenius”. Smithsonian Contributions to Zoology, Washington, D.C. 465, 82–90. o, Kiadó: Smithsonian Institution Press. (Hozzáférés: 2010. április 8.) 
  2. Munday, Philip L., Geoffrey P Jones, Marcus Sheaves, Ashley J Williams and Gillian Goby. „Vulnerability of fishes of the Great Barrier Reef to climate change”, 375. o. (Hozzáférés: 2010. április 8.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Australian blenny című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Chapman, W. M. & Schultz, L. P., 1952. Review of the fishes of the blennioid genus Ecsenius, with descriptions of five new species. Proceedings of the United States National Museum v. 102 (3310): 507-528.
  • Hardy, J.D. Jr., 2003. Coral reef fish species. NOAA\National Oceanographic Data Center. NODC Coral Reef Data and Information Management System. Amerikai Egyesült Államok. 537 p.
  • Helfman, G., B. Collette i D. Facey: The diversity of fishes. Blackwell Science, Malden, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok, 1997.
  • Moyle, P. i J. Cech.: Fishes: An Introduction to Ichthyology, 4. kiadás, Upper Saddle River, Nova Jersey, Amerikai Egyesült Államok: Prentice-Hall. Any 2000.
  • Myers, R.F., 1991. Micronesian reef fishes. Second Ed. Coral Graphics, Barrigada, Guam. 298 p.
  • Nelson, J.: Fishes of the World, 3. kiadás. New York, Amerikai Egyesült Államok: John Wiley and Sons. 1994.
  • Springer, V. G., 1971. Revision of the fish genus Ecsenius (Blenniidae, Blenniinae, Salariini). Smithsonian Contributions to Zoology Szám. 72: 1-74.
  • Springer, V. G., 1972: Additions to revisions of the blenniid fish genera Ecsenius and Entomacrodus, with descriptions of three new species of Ecsenius. Smithsonian Contributions to Zoology Szám. 134: 1-13.
  • Springer, V. G., 1988. The Indo-Pacific blenniid fish genus Ecsenius. Smithsonian Contributions to Zoology Szám. 465: i-iv + 1-134, col. Pls. 1-14.
  • Springer, V.G., 1986. Blenniidae. p. 742-755. A M.M. Smith i P.C. Heemstra (eds.) Smiths' sea fishes. Springer-Verlag, Berlin.
  • Springer, V.: Blennies. Planes 214-217 a W.N. Eschmeyer, J. R. Paxton, editors. Encyclopedia of Fishes – 2a. edició, San Diego, Kalifornia: Academic Press. 1994.
  • Wheeler, A.: The World Encyclopedia of Fishes, 2. kiadás, London: Macdonald. 1985.

További információk

[szerkesztés]