Ugrás a tartalomhoz

Asszonyi Tamás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asszonyi Tamás
1970-ben
1970-ben
Született

Pécs
Állampolgárságamagyar[2]
Foglalkozása
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola (1960–1965)
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1974)
A Wikimédia Commons tartalmaz Asszonyi Tamás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Asszonyi Tamás (Pécs, 1942. augusztus 30.–[3]) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász- és éremművész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Képző- és Iparművészeti Osztály tagja (1992).[3]

Életútja

[szerkesztés]

A képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1960-ban.[3] Martsa István volt a mestere. Felsőfokú tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán (1960-1965) folytatott,[3] itt szintén Martsa István volt a mestere, s még Pátzay Pál és Szabó István. 1966 óta kiállítóművész, 1968 óta éremművészeti kiállításokon is szerepel. Az új szentendrei művésztelepen él és alkot 1969 óta. 1981-ben Olaszországban, az 1980-as évek közepén Vietnámban és Kambodzsában járt tanulmányutakon.

Művészete

[szerkesztés]

Egyre inkább az éremművészet lett az ő művészetének fő területe, de mellette kisplasztikákat és köztéri szobrokat is alkot. Az éremművészetnél, de köztéri alkotásoknál is egyaránt hangsúlyozza a művész és a megrendelő művészeti és etikai felelősségét. Egyre inkább elveti az üres kliséket, s megújítja mind a szobrász-, mind az éremművészetet. A játékosság, a humor, az irónia és az önirónia is beépül az ő művészetébe. Nem véletlen, hogy Két pingvin (1967) című alkotása egy székesfehérvári óvoda udvarán áll, hiszen a felnőtteket is, de kivált a gyermekeket meghatják a pingvinek bohókásnak tűnő szárazföldi jelenetei. Nyilván az sem véletlen, hogy kiváló humoristánknak, Hofi Gézának Asszonyi Tamás állított méltó és karakteres síremléket (2004) a Farkasréti temetőben. Köztéri alkotásai főleg domborművek és díszkutak.

Számos jeles plakettet készített, köztük a Magyar Szabadalmi Hivatal által 1997-ben alapított Jedlik Ányos-díj bronzplakettjét. Kifejezetten a l’art pour l’art jegyében készült Európa elrablása című bronzérme, amely egy kortárs magángyűjteménybe került.[4]

P. Szabó Ernő így összegzi a művész érmészeti munkásságát: „Indulásának első munkái főként a magyar szobrászat Ferenczy Béni–Borsos Miklós nevével fémjelzett vonulatához kötődtek, majd Vigh Tamás és Kiss Nagy András újító törekvéseiből merített bátorítást a továbblépéshez. Az éremművészet magyarországi megújításának egyik legkövetkezetesebb képviselőjeként, az érem plasztikai értékeinek tudatos kutatójaként indult a hatvanas évek második felében, jelentősen hozzájárulva a magyar szobrászat egészének megújulásához is. A hetvenes évek közepén készített ironikus-önironikus műveivel, a többi között az 1976-os Éremépítő szekrénnyel a műfaj kliséinek, kiürült szimbólumainak elvetése, erőteljes, egyéni megoldások alkalmazása, a műfaj törvényszerűségeinek érvényesítése mellett érvel (...). Későbbi periódusainak egyre letisztultabb, a szentendrei építészeti-műemléki környezetből is táplálkozó, de azzal csak közvetett kapcsolatban lévő formavilága a pálya első szakaszának következetes folytatásaként-kiteljesítéseként tekinthető; alakulásában a játékosság, a humor iránti igény érvényesülése mindvégig fontos szerepet játszott. A munkássága kezdetén felbukkant, antik torzókra emlékeztető motívum tovább él a nyolcvanas-kilencvenes évek alkotásaiban is, átalakulásai-torzulásai a művészi eszmények és a valóság konfliktusának tudatos vállalására utalnak...”[5]

Családja

[szerkesztés]

1966-ban vette feleségül Jávor Piroska festőművészt, házasságukból két leánygyermek született, Zsófia (1972) és Flóra (1977). 1969 óta Szentendrén él.[3]

Kiállításai (válogatás)[6]

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]
A hajdani Népszínház, majd Nemzeti Színház emléktáblája, dombormű
Hofi Géza síremléke
Farkasréti temető
  • 1970 • Derkovits Terem, Budapest
  • 1971 • Kossuth Múzeum [Jávor Piroskával], Cegléd
  • 1972 • Helikon Galéria, Budapest • Árpád Múzeum (Jávor Piroskával), Ráckeve • Szentendrei érmészek (Csíkszentmihályi Róberttel és Ligeti Erikával), Debrecen
  • 1973 • Horvát E. Galéria, Balassagyarmat • Szentendrei érmészek (Csíkszentmihályi Róberttel és Ligeti Erikával), Eger
  • 1974 • Szentendrei érmészek (Csíkszentmihályi Róberttel és Ligeti Erikával)
  • 1978 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Művelődési Ház, Parád • Csontváry Terem, Pécs (Jávor Piroskával) • Pécsi Galéria, Pécs (Jávor Piroskával)
  • 1979 • Mini Galéria (Jávor Piroskával), Miskolc
  • 1980 • Üzbég Múzeum, Taskent
  • 1981 • Babits Múzeum Művelődési Központ, Szekszárd
  • 1982 • Báthory Múzeum, Nyírbátor • Alföldi Nyomda, Debrecen • Bányászotthon, Dorog
  • 1983 • Magyar Kultúra Háza [Jávor Piroskával], Berlin • Műhely Galéria [Jávor Piroskával], Szentendre
  • 1984 • Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola Galéria, Dunakeszi • Madách Galéria, Vác • Atelier Mensch, Hamburg (Jávor Piroskával)
  • 1985 • Galerie Nawrocki (Jávor Piroskával), Dortmund
  • 1987 • Szentendrei érmészek (Csíkszentmihályi Róberttel, Ligeti Erikával és Jávor Piroskával)
  • 1989 • G. Olivar (Jávor Piroskával és Révész Tamással), Uithoorn
  • 1993 • Magyar Kultúra Háza (Jávor Piroskával), Stuttgart.

Csoportos

[szerkesztés]
Kovács Margit Múzeum bővítése, tervezte Kocsis József építész Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert, Szabó Tamás és Szentirmai Zoltán képzőművészek közreműködésével.
  • 1967, 1969, 1971, 1976, 1981 • Pécsi Kisplasztikai Biennálé
  • 1971 • Magyar rajzok és kisbronzok, Nápoly
  • 1973 • XV. Fidem, Helsinki
  • 1975 • III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest • XVI. Fidem, Krakkó
  • 1977 • Magyar festészeti és numizmatikai kiállítás, Havanna • 14. Middelheimi Biennálé, Antwerpen • XI. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Padova • XVII. Fidem • I. Országos Érembiennálé, Sopron • Magyar Éremantológia 1945-1976, Szentendre
  • 1978 • Az I. Országos Érembiennálé díjazottjainak kiállítása, Sopron
  • 1979 • Modern Magyar Éremművészet, Stockholm • XVIII. Fidem, Lisszabon
  • 1980 • Modern Magyar Éremművészet, Osló
  • 1981 • III. Országos Érembiennálé, Sopron
  • 1982 • Mai Magyar Éremművészet, Moszkva, Leningrád • Az emberi környezetért, Vigadó Galéria, Budapest
  • 1983 • IV. Országos Érembiennálé, Sopron
  • 1984 • Modern Magyar Érmek és Antiérmek, Wolverhampton, London, Oxford, Gateshead
  • 1985 • Válogatás 40 év érmeiből, Helikon Galéria, Budapest • V. Országos Érembiennálé, Sopron • Szentendrei Érmek és Kisplasztikák, Szentendre • Magyar Éremművészet, Varsó • XXI. Fidem, Stockholm
  • 1986 • Táblaképek és Kisplasztikák Szentendréről, Dewlmenhorst (D) • az V. Országos Érembiennálé díjazottjainak kiállítása, Sopron
  • 1987 • XXII. Fidem, Colorado Springs
  • 1989 • II. Nemzetközi Érem Quadriennálé
  • 1993 • Modern Magyar Éremművészet I. 1896-1975 • IX. Országos Érembiennálé, Sopron
  • 1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest
  • 2006 • Szobrászat Szentendrén,[7] Erdész Galéria (Gallery Erdész and Design), Szentendre.

A művész emlékérmeiből, plakettjeiből

[szerkesztés]
Emlékérem Pest-Buda egyesítésének emlékére (1973)
  • Egriek a városért 1972 díjérem (öntött bronz, 83mm)
  • Budapest Fővárosi Tanács emlékérem (öntött bronz, 68,5mm)
  • Budapest Fővárosi Tanácsa díjérem (eo. öntött bronz, 100X103mm)
  • 100 éves a Magyar Vöröskereszt (öntött bronz, 110mm)
  • Pest-Buda egyesítésének emlékére (öntött bronz, 85,5-87mm)
  • Móra Ferenc-emlékérem (öntött bronz, 83mm)
  • Újjáépült a budai sikló 1986 (öntött bronz, 106mm)
  • Márki Sándor emlékérem (öntött bronz, 76mm)
  • Márki Sándor emlékérem 1514 (kiegyenesített kaszák) (öntött bronz, 80,5mm)[8]

A művész köztéri alkotásaiból[9]

[szerkesztés]
  • Két pingvin szobor (1965–1967, Székesfehérvár, Ybl Miklós lakótelep, Ybl lakótelepi óvoda kertje)
  • Díszkút (mészkő, bronz, 1968, Szolnok, MÁV-kórház)
  • Dombormű (mészkő, 1971, Népszínház u., Budapest)
  • Dombormű (mészkő, 1974, Kristóf tér, Budapest)
  • Dombormű (bronz, 1974, Aranykéz u., Budapest)
  • Plasztika (öntöttvas, Budapest, 1974, Ganz u.)
  • Dombormű (mészkő, 1975, Sásd)
  • Dombormű (bronz, 1975, Pécs)
  • Szökőkút (mészkő, vas, 1976, Gödöllő)
  • Károlyi Mihály-emléktábla (bronz, 1978, Parád)
  • Díszkút (mészkő, 1979, Tatabánya)
  • Ivókút (mészkő, kovácsoltvas, 1980, Szentendre)
  • Dombormű (mészkő, ólom, 1980, Budapest)
  • Medve u. (1980, Budapest, elveszett)
  • Díszkút (mészkő, 1980, Budapest)
  • Békásmegyeri lakótelep (1980, Budapest, elveszett)
  • Ivókutak (öntöttvas, 1981, Városliget, Budapest, ismeretlen helyen)
  • Szökőkút (mészkő, vas, 1981, Kaposvár)
  • 1956-os emlékplasztika (bronz, 1994, Salgótarján).

Művei közgyűjteményekben[10]

[szerkesztés]

Díjak, elismerések (válogatás)

[szerkesztés]
  • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, II. díj (1969);
  • Szegedi Nyári Tárlat díja (1969);
  • Pest Megyei Tárlat, I. díj (1970);
  • Munkácsy-díj (1974);[3]
  • V. Kisplasztikai Biennálé, I. díj (1976);
  • Debreceni Nyári Tárlat, I. díj;
  • III. Indiai Triennálé, Újdelhi, a zsűri különdíja (1978);
  • Érdemes művész (1981);[3]
  • Kiváló művész (1989);[3]
  • MSZOSZ-díj (1992)
  • Magyar Művészetért díj (1995).[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Société des auteurs dans les arts graphiques et plastiques: Liste des auteurs au 07/01/2019. Société des auteurs dans les arts graphiques et plastiques, 2024. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  2. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
  3. ↑ a b c d e f g h i Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 57. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  4. ↑ Asszonyi Tamás négy éremművészeti alkotása kortárs magángyűjteményben, köztük Európa elrablása[halott link]
  5. ↑ Virtuális szentendrei tárlat, Asszonyi Tamás
  6. ↑ Listák www.artportal.hu nyomán.
  7. ↑ Kiállító művészek: Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert, Szentirmai Zoltán, ef Zámbó István, Ligeti Erika, Farkas Ádám, Taubert László.
  8. ↑ A felsorolt emlékérmek itt tekinthetők meg
  9. ↑ http://www.artpotal.hu[halott link] nyomán.
  10. ↑ Asszonyi Tamás honlapja nyomán

Források

[szerkesztés]
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Asszonyi Tamás szócikkét ld. I. köt. 54. p.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Asszonyi_Tamás&oldid=26193585”