Arthur Rosenberg

Arthur Rosenberg
Született	1889. december 19. Berlin
Elhunyt	1943. február 7. (53 évesen) New York
Állampolgársága	német amerikai német
Házastársa	Anny Latour
Foglalkozása	televíziós színész filmszínész politikus történész forradalmár
Tisztsége	a weimari köztársaság parlamentjének tagja
Iskolái	Askanian Gymnasium Humboldt Egyetem
IMDb
Sablon • Wikidata • Segítség

Arthur Rosenberg (Berlin, 1889. december 19. – New York, 1943. február 7.) német marxista forradalmár, politikus és történész.

Élete és munkássága

Sziléziai eredetű, német zsidó középosztálybeli családban született, de asszimilációs környezetben, lutheránusként nevelkedett. Szüleit korán elvesztette. A Gustav Levinstein Alapítvány ösztöndíja tette lehetővé számára, hogy elvégezze a középiskolát. 1907-ben kitűnő eredménnyel végezte Berlin egyik elit gimnáziumát. Ugyanebben az évben megkapta a német állampolgárságot, mivel addig hontalan volt. 1907-től 1911-ig Európa egyik legnagyobb presztízsű felsőoktatási intézményében, a berlini Friedrich-Wilhelm Egyetemen ókori történelmet, filológiát, régészetet hallgatott. Tanára, Eduard Meyer korának elismert ókortörténésze volt. Doktori értekezését Meyer és Otto Hirschfeld vezetése alatt, Untersuchungen zur römischen Zenturienverfassung címmel írta, s az ókori Róma alkotmánytörténetének szakértőjévé vált. A dolgozat bővített verziója publikálásra került, díjat nyert, s megnyitotta az akadémiai karrier lehetőségét számára. 1914-ben, mindössze 25 évesen benyújtotta egyetemi habilitációs dolgozatát (Der Staat der alten Italiker: Verfassung der Latiner, Osker und Etrusker). A világháború kitörésekor egyetemi magándocensi kinevezést kapott.

1915-től számos kortársához hasonlóan önkéntes szolgálatot teljesített a császári hadseregben, ahol a Hadi Sajtóhivatalnál (Kriegspresseamt) tevékenykedve kapcsolatba került Erich Ludendorff tábornokkal, de szolgált a nyugati fronton is. Generációjához hasonlóan kiábrándult a régi társadalmi rendből, a nacionalizmusból, amely az első világháború értelmetlen öldöklésében tetőzött Európa csataterein.

Az 1918 novemberében csatlakozott az újonnan alakult Németország Független Szociáldemokrata Pártjához (USPD), majd 1920-ban, amikor a párt ketté szakadt, a radikálisokkal együtt belépett Németország Kommunista Pártjába (KPD). 1921-ben, kommunista képviselőként tagja volt Berlin városi tanácsának. A párt gyűlésein elmondott beszédei ismertté tették személyét.

Rosenberg a KPD másként gondolkodó balszárnyának teoretikusaként tűnt fel, mely folyamatos frakcióharcot vívott a pártvezetéssel, aminek élén Heinrich Brandler és August Thalheimer állt. Rosenberget a Berlin városi pártvezetés balszárnya egyik meghatározó alakjának és azon elmélet szószólójának tekintették, mely szerint a KPD-nek forradalmi offenzívára kell törekednie a weimari állammal szemben.

1924 áprilisában a balszárny vezető szerepre tett szert a KPD-ben, s Rosenberget beválasztották a párt Központi Bizottságába, úgyszintén a Komintern 5. Kongresszusának küldöttei közé és ugyanebben az évben a Komintern Végrehajtó Bizottsága tagjává. Amikor további frakcióharcok söpörtek keresztül a KPD-n, Rosenberg ultra-baloldali irányzatát vitte tovább, melynek Werner Scholem, Iwan Katz és Karl Korsch is tagja volt. 1925 júniusától ez a csoport kegyvesztett lett Moszkvában, minek következtében a Komintern VB intencióinak megfelelően a KPD új Központi Bizottságot választott. Ez az ügy a továbbiakban aláásta Rosenberg frakciós csoportját. A kritika ellenére Rosenberg a Komintern 1926 februári, 6. kibővített plénumának küldötte lett, amelyen részt vett.

1927-ben a balszárny kizárása következett a KPD-ben, de Rosenberg maga nem volt érintett ezekben az ügyekben. Ennek ellenére 1927 áprilisában kilépett a KPD-ből, tevékenysége eltávolodott a politika világától, s a tudományos kutatás területén bontakozott ki. Tanított a Berlini Egyetemen és az Emberi Jogok Ligájának vezetője volt.

Emigrációs évek

A náci hatalomátvétel után zsidó származása miatt eltávolították az egyetemről. Rosenberg előbb Svájcba, majd az Egyesült Királyságba emigrált. 1934-től 1937-ig történelmet tanított a Liverpooli Egyetemen. 1937-ben továbbment az Egyesült Államokba, ahol a Brooklyn College professzori állását töltötte be. Ott tanított és írt élete hátra lévő részében. 1943. február 7-én New York City-ben hunyt el.

Öröksége

Az 1960-as években elkezdődött könyveinek újra kiadása, mely a német történészek munkái sorában szélesebb körben is felkeltett iránta a közfigyelmet.

Művei

• Demokratie und Klassenkampf im Altertum. Bielefeld 1921. Újabb kiadás: Ahriman Verlag, Freiburg 2007, ISBN 978-3-8948-4810-1.
• Die Entstehung der deutschen Republik 1871–1918. Berlin 1928
• Entstehung und Geschichte der Weimarer Republik. 1928–1935. Újabb kiadások: 1955, Frankfurt 1980, ISBN 3434000038; 1991; angol fordításban is
• Geschichte des Bolschewismus: Von Marx bis zur Gegenwart. Berlin 1932 (angol, francia, olasz, norvég, héber fordításokban is)
• Der Faschismus als Massenbewegung: sein Aufstieg und seine Zersetzung. Karlsbad 1934
• Geschichte der deutschen Republik. Karlsbad 1935
• Demokratie und Sozialismus. Amsterdam 1938
• Demokratie und Klassenkampf. 1938 (angolul is)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Arthur Rosenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.