Anthony Quayle
| Anthony Quayle | |
 | |
| Saul király szerepében a The Story of David (1976) című filmben | |
| Született | John Anthony Quayle 1913. szeptember 7.[1][2][3][4][5] Metropolitan Borough of Sefton |
| Elhunyt | 1989. október 20. (76 évesen)[1][2][3][4][5] London |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angolok |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Rosanna Quayle |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1935–1989 |
| Műfajok | Shakespeare-komédia |
| Díjai | |
| Emmy-díjak | |
| Legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) A királynő törvényszéke (1975) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Quayle témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sir John Anthony Quayle (Ainsdale, Southport, Lancashire, Egyesült Királyság, 1913. szeptember 7. – Chelsea, London, 1989. október 20.) Primetime Emmy-díjas brit (angol) színpadi, film- és televíziós színész, színházi rendező, színházigazgató, író. A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatának birtokosa (CBE).
Élete
[szerkesztés]Származása, pályakezdése
[szerkesztés]Ainsdale faluban született, Lancashire grófságban, amely ma Southport része, Sefton „borough” választókörzetben, Merseyside megyében. Felmenői „Manx”-ok, azaz Man-szigetéről származtak. A worcestershire-i Abberley Hall magániskolába, és a rugby-i középiskolába járt. Zenés színpadokon lépett fel, 1932-ben a londoni Old Vic társulatában kezdett dolgozni, közben kijárta a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) színiakadémiát, ahol 1933-ban diplomát szerzett.[6] 1936-ban kijutott a New York-i Broadway-ra, itt William Wycherley The Country Wife c. komédiájában szerepelt.
A második világháborúban
[szerkesztés]A brit hadsereg tisztjeként szolgált a második világháborúban. A northumberlandi területvédelmi erők egyik parancsnokságát vezette.[7]
Később őrnagyi rangban a Különleges Bevetési Egységekhez (Special Operations Executive, SOE) került, és az albániai partizánok összekötő tisztjeként dolgozott a Balkánon. A feladat nagyon megviselte, a partizánok kíméletlen módszerein megütközött, de hiába próbált más beosztásba kerülni. Élményeiről sohasem beszélt nyilvánosan. Eight Hours from England című novellájában fiktív történetként írta le, aminek tanúja volt.[8] 1943-ban Gibraltár kormányzójának segédtisztje volt. Władysław Sikorski lengyel tábornok-politikus repülőgépe az ő szolgálati idejében (1943. július 4-én) zuhant le, közvetlenül a Gibraltárból való felszállás után, máig tisztázatlan körülmények között.[9] Gibraltárnál szerzett tapasztalatairól Quayle a második, On Such a Night című novellájában számolt be.
Színészi pályája
[szerkesztés]1948–1956 között a Shakespeare Memorial Theatre (ma Royal Shakespeare Theatre) igazgatója volt, és előkészítette a Royal Shakespeare Company színházművészeti társaság megalakítását. Kiváló Shakespeare-színész volt, alakította Falstaffot, Othellót, VIII. Henriket, és a Sok hűhó semmiértben Benedeket. Aaront játszotta a Titus Andronicusban, ahol Laurence Olivier volt a címszereplő. Fontos szerepeket alakított újkori és kortárs színművekben is. Kiváló Mosca volt Ben Jonson Volponéjában.[10]
A filmszakmában apró, névtelen szerepekkel debütált már a háború kitörése előtt. A Pygmalion (1938) című filmben Eliza olasz fodrászát alakította. Az 1950-es évek elejétől komolyabb filmszerepeket kapott, 1956-ban tengerésztisztet játszott a A River Plate-i csatában, és szerepelt Alfred Hitchcock: A tévedés áldozata című thrillerjében. Hadviselt katonatiszti múltjával kiválóan és hitelesen alakított (elsősorban brit) katonákat, haditengerészeket, hadvezéreket. J. Lee Thompson rendező Sivatagi támadás (1958) c. háborús filmjében az észak-afrikai hadszíntéren harcoló Captain van der Poel kapitányt alakította, a szerepért 1959-ben jelölték a a legjobb férfi főszereplőnek járó BAFTA-díjra.
1952-ben kitüntették A Brit Birodalom Rendje parancsnoki osztályával (CBE). 1955-ben lovaggá ütötték, ettől kezdve viselhette a Sir előnevet.
Hasonló, harcos karaktereket alakított J. Lee Thompson rendező Navarone ágyúi (1961) című háborús filmjében, David Lean Arábiai Lawrence (1962) című életrajzi kalandfilmjében. Itt régi Old Vic-beli kollégáival és jóbarátaival, Alec Guinnesszel, Jack Hawkinsszal és Jack Gwillimmel játszott együtt. Római parancsnokot alakított Anthony Mann rendező A Római Birodalom bukása c. történelmi tablójában (1964). Wolsey bíborost, VIII. Henrik király államkancellárját formálta meg Charles Jarrott történelmi filmdrámájában, az Anna ezer napjában (1969). Ezért az alakításáért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték (1970).
1970-ben ismét a New York-i Broadway-en szerepelt, Anthony Shaffer: A magánnyomozó (Sleuth) című színpadi krimijében. Teljesítményéért Quayle (színésztársával, Keith Baxterrel együtt) megkapta a New York-i kritikusok és szakújságírók Drama Desk Award nevű díját. Quayle ritka filmvígjátéki szerepeinek egyike volt a király alakítása Woody Allen Amit tudni akarsz a szexről… (1972) című szexkomédiájában, amelyet az Egyesült Államokban forgattak.
Az 1970-es évek közepén szerződéses színésztanárként dolgozott Knoxville-ben, a Tennessee-i Egyetemen. Sikeres színházi turnékat szervezett Nagy-Britanniában és az USA-ban is. Színtársulatokat alapított és indított útjukra mindkét országban. Számos televíziós sorozatban szerepelt. 1970-ben narrátorként működött a BBC televízió VIII. Henrik hat felesége c. történelmi dokumentumsorozatában. 1981-ben a Masada c. ókori történelmi filmsorozatban a római vezért, Rubrius Galliust alakította. 1988-ban Villers francia tábornokot alakította az 1988-as Bourne-rejtélyben.
Magánélete, elhunyta
[szerkesztés]Első házasságát 1934-ben Hermione Hannen (1913–1983) színésznővel, 1941-ben elváltak. 1947-ben újranősült, Dorothy Hyson (1914–1996) színésznőt vette el, aki Quayle haláláig vele maradt. A második házasságból három gyermek született, Jenny, Rosanna és Christopher. Egyik leányuk, Jenny Quayle (*1950) szintén színésznő lett.[9] Anthony Quayle 1989-ben, 76 éves korában hunyt el Londonban, májrák következtében.
Főbb filmszerepei
[szerkesztés]- 1935: Moscow Nights; Ványa orosz katona (név nélkül)
- 1938: Pygmalion; fodrász (név nélkül)
- 1948: Hamlet; Marcellus
- 1948: Tánc a halott szerelmesekért (Saraband for Dead Lovers); Durer
- 1956: A River Plate-i csata (The Battle of the River Plate); Harwood parancsnok, a MS Ajax kapitánya
- 1956: A tévedés áldozata (The Wrong Man); Frank D. O’Connor
- 1958: Sivatagi támadás (Ice Cold in Alex); Van der Poel százados
- 1961: Navarone ágyúi (The Guns of Navarone); Roy Franklin őrnagy
- 1962: Lázadó hajó (H.M.S. Defiant / Damn the Defiant!); Vizard
- 1962: Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia); Brighton ezredes
- 1964: Az angyal kalandjai (The Saint), tévésorozat; Lord Thornton Yearley
- 1964: A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire); Verulus
- 1965: A Crossbow akció (Operation Crossbow); Bamford
- 1966: A mák virága is virág (Poppies Are Also Flowers); Vanderbilt százados
- 1966: A megnemértett – Apa és fia (Incompreso: Vita col figlio); Sir John Edward Duncombe
- 1969: Mackenna aranya (Mackenna’s Gold); idősebb angol férfi
- 1969: Anna ezer napja (Anne of the Thousand Days); Wolsey bíboros
- 1970: VIII. Henrik hat felesége (The Six Wives of Henry VIII), tévé-minisorozat; narrátor
- 1972: Amit tudni akarsz a szexről… (Everything You Always Wanted to Know About Sex * But Were Afraid to Ask); a király
- 1973: A Nelson-ügy (Bequest to the Nation); Lord Minto
- 1974: A királynő törvényszéke (QB VII), tévé-minisorozat; Tom Banniester
- 1974: Kémek keringője (The Tamarind Seed); Jack Loder
- 1974: Szép remények (Great Expectations); tévéfilm; Jaggers
- 1974: Mózes, a törvényhozó (Moses the Lawgiver), tévé-minisorozat; Áron
- 1976: The Story of David, tévéfilm; Saul király
- 1976: A borzalom 21 órája (21 Hours at Munich), tévéfilm; Zví Zamir tábornok
- 1976: A sas leszállt (The Eagle Has Landed); Canaris tengernagy
- 1977: Törvényes gyilkosság (Murder by Decree); Sir Charles Warren
- 1979: IV. Henrik, 1. rész (The First Part of King Henry the Fourth…), Sir John Falstaff
- 1979: IV. Henrik, 2. rész (The Second Part of King Henry the Fourth…), Sir John Falstaff
- 1981: Masada; tévé-minisorozat, Rubrius Gallus
- 1981: Dial „M” for Murder, tévéfilm; Hubbard felügyelő
- 1981: Meghökkentő mesék (Tales of the Unexpected), tévésorozat, „The Last Bottle in the World” epizód; Kyros Kassoulas
- 1981: Újvilági rapszódia (The Manions of America), tévé-minisorozat; Lord Montgomery
- 1985: Kulcs a Manderley-házhoz avagy fedőneve Rebecca (The Key to Rebecca), tévéfilm; Abdullah
- 1988: A Bourne-rejtély (The Bourne Identity); tévé-minisorozat; François Villiers tábornok
- 1989: Confessional; tévésorozat; a pápa
- 1990: King of the Wind; Lord Granville
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Student & graduate profiles. Anthony Quayle, 1933. RADA.ac.uk
- ↑ Charles Richards: Auxunits in Northumberland. Evening Chronicle, Newcastle upon Tyne, 1968. április 24. (Hozzáférés: 2021. augusztus 10.)
- ↑ Anthony Quayle. Eight Hours from England. London: Heinemann (1945)
- ↑ a b Glenn Collins: Sir Anthony Quayle, British Actor And Theater Director, Dies at 76. The New York Times, 1989. október 21.
- ↑ Tad Mosel. Leading Lady: The World and Theatre of Katharine Cornell. Little, Brown & Co. (1978). ISBN 978-0316585378. Hozzáférés ideje: 2020. december 28.
További információk
[szerkesztés]- Anthony Quayle a PORT.hu-n (magyarul)
- Anthony Quayle az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Anthony Quayle az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Anthony Quayle a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Anthony Quayle az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Anthony Quayle Profile. famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. január 19.)
- Anthony Quayle Timeline featuring movies and other highlights. bing.com. (Hozzáférés: 2023. január 19.)
