Andrássy út 123. (Budapest)
|
A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín része |
| Andrássy út 123. | |
_%C3%BAt_123.,_a_Sug%C3%A1r%C3%BAti_%C3%89p%C3%ADt%C5%91_V%C3%A1llalat_%C3%A1ltal_%C3%A9p%C3%ADtett_villa,_1876_k%C3%B6r%C3%BCl_-_Budapest,_Fortepan_82117.jpg) | |
| Település | Budapest VI. kerülete |
| Cím | Andrássy út (123.) |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1877 |
| Építész(ek) | |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | villa |
| Elhelyezkedése | |
 Andrássy út 123.
Pozíció Budapest VI. kerülete térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 49″, k. h. 19° 04′ 34″47.513500°N 19.076111°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 49″, k. h. 19° 04′ 34″47.513500°N 19.076111°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Budapest VI. kerületi Andrássy út 123. szám alatti neoreneszánsz[1] villaépület az út villanegyedének vélhetően legrégebbi épülete. Ez az utolsó olyan épület, mely őrzi azt a képet, amit az Andrássy útnak erre a szakaszára képzeltek annak kialakításakor: 1876-77 körül épülhetett Kolbenheyer Ferenc és Benkó Károly építészek tervei alapján. Mivel több tulajdonosa és bérlője volt a villának, így olyan elnevezés, mint például a 129-es szám alatti Babocsay-villáé, nem honosodott meg, az épületről szóló irodalomban is leggyakrabban csak a címével – Andrássy út 123. – hivatkoznak rá. Jelenleg Törökország budapesti nagykövetségének ad otthont.
Története
[szerkesztés]Az Andrássy utat építő Sugárúti Építő Vállalat az útnak a mai Kodály köröndtől kifelé eső, villanegyednek tervezett szakaszára négy villát építtetett a későbbi villatulajdonosok számára adandó mintaként.[2] Ez a négy ház (az Andrássy út mai 122., 123., 129. és 132. számai alatt) városi, egész évben használatos villaként Magyarországon mindaddig ismeretlen épülettípus volt.[3] A négy villát négy különböző építésszel terveztették, az akkor 135. (később 137.[4]), ma: 123. számú telekre Kolbenheyer Ferenc és Benkó Károly készíthette el mintaházát: a tervrajzok és az építési engedély is 1872-es dátumozású.[5] Mára ebből a négy mintaépületből csak egy maradt, a 123. szám alatti, a többit az építésük óta eltelt másfél évszázad alatt különböző időpontokban lebontották.
A villa neoreneszánsz stílusú volt, összevetve a másik három egyidőben felhúzott épülettel ez volt a legszerényebb és legigénytelenebb, ám ez felelt meg leginkább a helyi igényeknek. Az épületen eredetileg csak a középrész fölött képeztek ki emeletet, ami a korszakban megszokott építészeti megoldás volt. Vagyis a két oldalszárny földszintes maradt - nem kizárt, hogy mindkettő fölött nagy kiterjedésű terasz volt. Azóta azonban az emeletet beépítették az oldalszárnyak fölött is.[5] A villa első tulajdonosa 1877-ben (ez a villa építésének feltételezhető időpontja) Keglevich Béláné Batthyány Ilona volt,[3] aki a második házasságkötése előtt két évvel vette meg az állandó tartózkodásra is alkalmas - vagyis nem csak nyaralónak épült - villát. 1882-ben új tulajdonost jegyeztek be: Szentkirályi Albertet, majd 1894-ben Frankl Gottlieb vaskereskedőé lett az ingatlan. 1906-ban Geist Gáspárné birtokolta a villát, aki saját maga is ott lakott az első emeleten - ekkor már tehát több lakásra osztották az épületet. 1928-ban a Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége, 1941-ben a Magyar Őskeresztény Malmok Szövetsége volt az épületben.[6]
A második világháborút követően az épületet - sok hasonló adottságú magyarországi villaépülettel egyetemben - államosították. Azonban nem lakóépületként használták, hanem különböző intézmények kerültek ide. 1947-ben a Közlekedési Minisztérium tulajdonában volt az épület, mely egy melléképület lebontásával és a maradványok helyreállításával tett hozzá a villához.[7] Ugyanebben az évben a Magyar Autóklub (akkori nevén: Köztársasági Magyar Automobil Club, KMAC) székháza lett az épület,[8] 1948-49-ben helyt adva az Autó-Motor című hetilap elődje - amely csak Autó címmel jelent meg - szerkesztőségének és kiadóhivatalának. Az épület földszintjén egy forrás szerint már az 1950-es évektől működött egy óvoda, mely az épület tulajdonjogával együtt a Budapesti Közlekedési Vállalathoz került. A BKV azonban rendszerváltást követően a vállalati óvodákat már nem tudta fenntartani, az intézményt bezáratta, az ingatlant pedig eladásra kínálta.[9] Hamarosan egy egészségügyi alapítvány címeként tűnik fel a villa, feltehetően bérelték az épületet.
Az 1991-2008 közötti időszakról nincs információ, nem kizárt, hogy a villa üresen állt, vagy ingatlankezelő cégek birtokában volt és bérbe adták. A török nagykövetség címeként első ízben 2008-ban bukkant fel az Andrássy út 123.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bardoly István: Gábor Eszter műveinek bibliográfiája. Ars hungarica, XXXV. évf. 1–2. sz. (2007) 332. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Gábor Eszter: Budapesti villák. Budapest: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal. 1997. 20. o. = A mi budapestünk,
- ↑ a b Gábor Eszter: Az Erdődy, Semsey, Vanderbilt Gladys palota. Budapesti Negyed (1993) (Hozzáférés: 2019. szeptember 14.)
- ↑ Andrássy út 123. (Népköztársaság útja 123.). Hungaricana Budapest topográfiája. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
- ↑ a b Gábor Eszter: Kolbenheyer Ferenc építész (Eperjes,1841-Buziás,1881). Művészettörténeti Értesítő, LVIII. évf. 2. sz. (2009. december) 181–222. o.
- ↑ Szomszédok. Andrássy út 127
- ↑ Bontás. Fővárosi Közlöny, LVIII. évf. 43. sz. (1947. október 18.) 1061. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Surányi Endre: Emlékek az autóklub történetéből. Népszabadság, LIV. évf. 288. sz. (1996. december 10.) 30. o.
- ↑ Gyekiczki András: Hol volt, hol nem lesz óvoda az Andrássy úton. Beszélő, II. évf. 34–35. sz. (1991. augusztus 31.) 55. o.
- ↑ Címkereső: Török Köztársaság Nagykövetsége. Szabad Föld, LXIV. évf. 42. sz. (2008. október 17.) 37. o.