An–72
An–72 | |
Az Ukrán Nemzeti Gárda An–72-es repülőgépe | |
Funkció | közepes teherszállító repülőgép |
Gyártó | ANTK Antonov |
Gyártási darabszám | kb. 200 db |
Ár | 17–20 millió USD (2006) |
Személyzet | 2–5 fő |
Típusváltozatok | An–71, An–74 |
Első felszállás | 1977. december 22. |
Méretek | |
Hossz | 28,07 m |
Fesztáv | 31,89 m |
Magasság | 8,65 m |
Szárnyfelület | 98,62 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 7500 kg |
Hasznos terhelés | 5000/7500/10 000 kg (72/74/74T) kg |
Max. felszállótömeg | 33 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db Lotarjov D–36 gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 2×63,7 kN |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 705 km/h |
Utazósebesség | 600 km/h |
Hatótávolság | 4800 km |
Legnagyobb repülési magasság | 11 800 m |
Háromnézeti rajz | |
A Wikimédia Commons tartalmaz An–72 témájú médiaállományokat. |
Az An–72 (NATO-kódja Coaler) az Antonov tervezőiroda (OKB–153) által kifejlesztett STOL-képességű teherszállító repülőgép. Az An–26 leváltására fejlesztették ki, azonban széleskörűen nem terjedt el. Sorozatgyártása 1985–1992 folyt a Harkivi Repülőgépgyárban. Az alapváltozatból összesen 195 darab készült. Továbbfejlesztett változata az An–74, amelynek gyártása napjainkban is folyik.
A típuson a Coandă-hatás hasznosítása miatt a két sugárhajtóművét a szárnyfelek felső síkjára építették. A kiáramló forró égésgázok miatt azonban titánötvözetű acéllemezeket kellett beépíteni. A Coandă-hatás szerint a kiáramló gázok követik a fékszárny felső felületét, ezzel érik el a tolóerővektor-eltérítést, mellyel csökkenteni tudják a nekifutási hosszt felszálláskor. Leszállás után a hajtóműveken sugárfékek vannak felszerelve, mellyel a kigurulási úthossz csökkenthető. Magát az elvet az Amerikai Légierő Advanced Medium STOL Transport (AMST) programja révén két példányban megépített Boeing-prototípus, az YC–14 hasznosította, hasonló aerodinamikai elrendezéssel.
A típus vállszárnyas elrendezésű, orrsegédszárnnyal és kettős réselésű fékszárnyakkal felszerelve, a vízszintes vezérsíkjai a függőleges vezérsík tetején lettek elhelyezve („T”-elrendezésű), V-beállítási szöge 0. Futóműve tricikliszerű, a főfutóműve tandemelrendezésben két párból áll, futószáranként dupla kerekekkel. Erős futóműve miatt képes füves, homokos futópályán is üzemelni. A tehertér csak hátulról rakodható, hagyományosan, lehajtható rámpán keresztül. 7,5 tonna feletti árut képes teherdobással repülés közben kijuttatni, a tehertérben utasülések elhelyezésével 52 fő szállítható.
1997 és 1998 év elején a Dakar-ralin két példány részt vállalt a járművek szállításában. 1999-től négy gép állandó tagja a rali bérelt teherszállító-flottájának.
A típust több nyugat-európai minőségtanúsító vállalat is rendszerbe vette (német, olasz, francia).
Továbbfejlesztett változata az An–74, amely csak kis mértékben tér el az alaptípustól. VIP-változata nem hasznosítja a Coandă-hatást, a szárnyfelek alá függesztett gondolában kaptak helyet a hajtóművei.
Egy kísérleti légtérellenőrző változat is készült, melynél az előre döntött függőleges vezérsík tetején helyezték el a körbeforgó antennagondolát. Ez az An–71, rendszeresítésére nem került sor, a prototípus első felszállása 1985. július 12-én történt. Ez napjainkban a kijevi Ukrán Állami Repülési Múzeumban van kiállítva.
Megrendelő és üzemeltető országok
[szerkesztés]Katonai célú üzemeltetők
[szerkesztés]- Egyiptomi Légierő: 1 + 2 darab An–74T–200A (+ 6 rendelés alatt)
- Grúz Légierő
- Iráni Légierő: 4 darab An–74TK–200, 7 darab An–74T–200
- Moldáv Légierő: 2 darab
- Líbiai Légierő: (LAAF 722)
- Orosz Légierő
- Ukrán Légierő: 26 darab
- ENSZ
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Az Ugolok nyeba lexikon cikkei:
- Az első, sugárhajtóműves Antonovok – JETfly.hu